2017. március hónap bejegyzései

Vazul Vére rockopera előadás Kőbányán

Ezen a márciusi vasárnap estén új helyen, a Körösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ színháztermében csendültek fel az oly jól ismert és szeretett Vazul Vére rockopera dalai – és mi újra részesei lehettünk annak az előadásnak, amit bizony nem tudunk megunni, s sokadik alkalommal is ugyanolyan lelkesedéssel éljük végig, mint először.

Bő egy éve nem láttam a rockoperát, így nem volt kérdés, hogy ezen a fővárosi előadáson immár ott a helyem. S ha már tehetem – és tehettem – újra géppel a kézben. A lehetőséget és a tiszteletjegyet ezúttal is köszönöm a szervezőknek.

Rohanó, egyre személytelenebbé váló világunkban üde színfoltot jelentett ez az este is. A művelődési ház előterébe belépve Vazul Vére rajongók és szereplők egyaránt kedves ismerősként üdvözöltek, s sokaknak volt néhány kedves szava is hozzám. Újra rádöbbentem, bizony nem véletlen, és főképp nem „üres” frázis az előadás körül kialakult közösségre a „Vazul család” jelző…

A hosszabb kihagyásnak köszönhetően én most láttam először István szerepében Ráduly Leventét. Bár fura volt ifjú Istvánt látni a színpadon (hiányzott Vikidál Gyula jól ismert karaktere), de panaszra nem lehetett okom: Levente kiválóan megoldotta a feladatot.

Vazul Vére rockopera - István szerepében: Ráduly Levente
Vazul Vére rockopera – István szerepében: Ráduly Levente

Nekem néhány átvezető szöveg is újnak tűnt, s a jelmezekben is történt időközben változás. A Levente herceget alakító Schrott Péter jelmeze például biztosan változott. A korábbival ellentétben ez már kevésbé jófiús, sokkal karakteresebb.

Vazul Vére rockopera - Levente szerepében: Schrott Péter
Vazul Vére rockopera – Levente szerepében: Schrott Péter

Egyúttal örömmel tapasztaltam, hogy az énekesek is még látványosabban magukra szabták a karakterüket – színpadi jelenlét és a dalok előadásmódjának tekintetében is. Nekem Jósa Tamás Torda táltosánál tűnt ez fel leginkább. Kellemes változatosságot adtak a dalokba csempészett keményebb, hörgős pillanatok, s a tőle koncerteken már megszokott erős gesztikulálás is. Nem egyszer széles mosolyt csalva ezzel az arcomra.

Vazul Vére rockopera - Torda szerepében: Jósa Tamás
Vazul Vére rockopera – Torda szerepében: Jósa Tamás

Az apróbb módosítások mellett örömmel tapasztaltam a helyszín-változás hatalmas előnyét: végre nem volt komoly gond a hangtechnikával, így ezúttal kifejezetten élvezhető minőségben szólalt meg az előadás. A látványra is csak fotósként lehetett panaszom. Az előadás hangulatát meghatározó fáklyák (állványok) a színpad két szélén valahogy mindig útban voltak, s a hangulatosabb fények is tudtak bosszantó pillanatokat okozni munka közben.

A hely adottságainak köszönhetően a színpadon ugyan éghettek a fáklyák, de a közönség közé már nem jöhettek le velük a szereplők. Így elmaradt a korábban az előadás zárásának közvetlenségét adó mozzanat, az énekesek ezúttal csak előadás után, az előtérben jártak köztünk. Élvezték a sikert, az ismerős örömtől ragyogó arcokat. Fogadták a barátok, rajongók gratulációit, dedikáltak, fényképezkedtek, csevegtek. Tették mindezt vidáman, szívvel-lélekkel, bűbájosan.

Köszönöm a kellemes estét, kedves szavakat, mosolyokat. Ígérem, ha rajtam múlik, nem fog egy újabb év eltelni a következő Vazul bejegyzésemig!

És végül álljanak itt az albumba rendezett hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve)  – köszönetképp:

Vazul Vére előadás – 2017.03.26 / Google Photos

 

 

 

Vegas Mafia a Crazy Mama színpadán

Az Invader zenekar vendégeként a Crazy Mama színpadán ezen a márciusi szombat estén a Vegas Mafia legénysége mutatta meg milyen az igazi, kemény, dögös rock and roll – s továbbra is úgy gondolom, ez a legjobb muzsika amit eddig Molnár Péter Stulától hallottam (pedig szerencsére van egy pár).

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Vegas Mafia koncert – 2017.03.25 / Google Photos

Döbinek köszönhetően pedig hangos-mozgósképes emléke is maradt a bulinak: https://youtu.be/JtxgnjWhJ1k

 

 

 

 

 

 

Újra Classic Tribute Fesztivál a Dürerben

A márciusi tribute fesztivál a klasszikusok jegyében zajlott a Dürer Kert három termében – a Classic Tribute Fesztiválon most először mutatkozhatott be a Heep Freedom legénysége, az Iron Inside pedig számos kamerával rögzített exra műsorral készült. Az est kellemes meglepetése a Nightquest csapata lett.

Hangulatképek – köszönetképp:

Classic Tribute Fesztivál – 2017.03.17 / Google Photos

A „menetrend” pedig ez volt:

NT

20:00 Manowar by Manomore
21:00 AC/DC by ACid/DC
22:20 Iron Maiden by Iron Inside ★ Koncertfelvétel ★
23:50 Guns ’n Roses by Reckless Roses  ★ 5 éves jubíleumi nagy koncert ★

041

20:00 Ozzy/Black Sabbath by 4OZ
21:00 Nightwish by Nightquest
22:30 Uriah Heep by Heep Freedom
23:50 Motörhead by Motörhand

KT

20:00 Running Wild by The Privateer
21:00 Judas Priest by Judas Best
22:30 Hammerfall by Hammerstrike
23:50 DIO by Heavy & Hell

Tóth Attila önálló est a Legenda Centerben

Ezen a márciusi péntek estén Tóth Attila (Pokolgép, Madách Színház) önálló estjét élvezhették a Legenda Sörfőzde Centerben összegyűlt barátok, rajongók, rock zene szeretők.

Tóth Attilát A Társulat című „szereposztó-tehetségkutató” műsor kapcsán szerettem meg valamikor 2008 tájékán – elsősorban az Árnyékdal interpretációjának köszönhetően. Azóta szemmel tartom és keresem a lehetőséget rá, hogy színpadon lássam, énekelni halljam. Kezdődött ez a jubileumi István, a Király előadással, ahol Ő Torda szerepét játszotta, énekelte. Majd 2010-ben Attila a Pokolgép zenekar fronembereként debütált, színt és új erőt hozva a jól ismert és szeretett dalokba. Azóta pedig bizony egyre többet fordulok elő a Pokolgép bulikon – az utóbbi években már fényképezőgéppel a kézben, s nagy örömömre sorra jelennek meg az ezeken a koncerteken készült fotóimat használó cikkek, interjúk. Néhány éve, Anyák napján, eljutottunk egy Edda musical – A kör előadásra, ahol Attila hangja és játéka ismét elvarázsolt – erőt és színt vitt a kamasz koromból ismert és szeretett dalokba. A hab a tortán számomra a jelenleg is futó Nyomorultak előadás jelenti, ahol a budapesti Madách Színház deszkáin Attila Jean Valjean-t alakítja, nem is akárhogyan. Külön öröm számomra, hogy némi szerencsével egy előadásban láthattam egy számomra oly kedves színésszel, Debreczeny Csabával (Javert szerepében).

Most végre úgy alakult, hogy ezen a péntek estén – egy kedves barátnőmnek tett ígéretemet beváltva – eljutottunk Tóth Attila önálló estjére, a Legenda Sörfőzde Centerbe. Vártam már ezt a bulit, mégis az este végén hiányérzetem maradt: nem volt élő zenei kíséret (legalább egy zongora vagy gitár nagyon kellett volna), se tudatosan felépített repertoár. Szívvel-lélekkel szóltak a  ’80-as és ’90-es évek rock slágerei, itt-ott metálos erővel, hangjának igazi erősségét megcsillantva, de nagyon hiányzott nekem Attila „másik oldala”, a musical  világ dalai – Jézus Krisztus Szupersztár, Nyomorultak, Mozart.

A fotós énem azonban nem panaszkodhatott. Attila mosolyogva, átéléssel dalolt, én pedig a közönség közül, vele szemben állva kattogtattam. Számos fotó készült, ám közülük ismét csak a legjobbakat publikálom. Így álljanak itt a buli hangulatképei (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Tóth Attila szólóest – 2017.03.10 / Google Photos

 

Lead Zeppelin koncert a Muzikumban

„Stairway to Heaven Feelings” címmel adott koncert a Lead Zeppelin zenekar ezen a márciusi szombat estén a belvárosi Muzikum Klub színpadán – én pedig néhény szám után örömmel foglaltam el megszokott helyemet az első sorban, törökülésben Roland előtt a földön, géppel a kézben.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Lead Zeppelin koncert – 2017.03.04 / Google Photos

 

Stula és a Patrióták második koncertje a ShowBarlangban

A januári bemutatkozó koncert után március első péntekén már másdik önálló koncertjével jelentkezett Molnár Péter Stula új zenekara, a Stula és a Patrióták – ezúttal a ShowBarlang új nagyszínpadán szólt a rock and roll, szívvel-lélekkel, tehetséggel.

Hangulatképek – köszönetképp:

Stula és a Patrióták – 2017.03.03 / Google Photos