juhasz attila címkével jelölt bejegyzések

Vazul Vére rockopera előadás Kőbányán

Ezen a márciusi vasárnap estén új helyen, a Körösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ színháztermében csendültek fel az oly jól ismert és szeretett Vazul Vére rockopera dalai – és mi újra részesei lehettünk annak az előadásnak, amit bizony nem tudunk megunni, s sokadik alkalommal is ugyanolyan lelkesedéssel éljük végig, mint először.

Bő egy éve nem láttam a rockoperát, így nem volt kérdés, hogy ezen a fővárosi előadáson immár ott a helyem. S ha már tehetem – és tehettem – újra géppel a kézben. A lehetőséget és a tiszteletjegyet ezúttal is köszönöm a szervezőknek.

Rohanó, egyre személytelenebbé váló világunkban üde színfoltot jelentett ez az este is. A művelődési ház előterébe belépve Vazul Vére rajongók és szereplők egyaránt kedves ismerősként üdvözöltek, s sokaknak volt néhány kedves szava is hozzám. Újra rádöbbentem, bizony nem véletlen, és főképp nem “üres” frázis az előadás körül kialakult közösségre a “Vazul család” jelző…

A hosszabb kihagyásnak köszönhetően én most láttam először István szerepében Ráduly Leventét. Bár fura volt ifjú Istvánt látni a színpadon (hiányzott Vikidál Gyula jól ismert karaktere), de panaszra nem lehetett okom: Levente kiválóan megoldotta a feladatot.

Vazul Vére rockopera - István szerepében: Ráduly Levente
Vazul Vére rockopera – István szerepében: Ráduly Levente

Nekem néhány átvezető szöveg is újnak tűnt, s a jelmezekben is történt időközben változás. A Levente herceget alakító Schrott Péter jelmeze például biztosan változott. A korábbival ellentétben ez már kevésbé jófiús, sokkal karakteresebb.

Vazul Vére rockopera - Levente szerepében: Schrott Péter
Vazul Vére rockopera – Levente szerepében: Schrott Péter

Egyúttal örömmel tapasztaltam, hogy az énekesek is még látványosabban magukra szabták a karakterüket – színpadi jelenlét és a dalok előadásmódjának tekintetében is. Nekem Jósa Tamás Torda táltosánál tűnt ez fel leginkább. Kellemes változatosságot adtak a dalokba csempészett keményebb, hörgős pillanatok, s a tőle koncerteken már megszokott erős gesztikulálás is. Nem egyszer széles mosolyt csalva ezzel az arcomra.

Vazul Vére rockopera - Torda szerepében: Jósa Tamás
Vazul Vére rockopera – Torda szerepében: Jósa Tamás

Az apróbb módosítások mellett örömmel tapasztaltam a helyszín-változás hatalmas előnyét: végre nem volt komoly gond a hangtechnikával, így ezúttal kifejezetten élvezhető minőségben szólalt meg az előadás. A látványra is csak fotósként lehetett panaszom. Az előadás hangulatát meghatározó fáklyák (állványok) a színpad két szélén valahogy mindig útban voltak, s a hangulatosabb fények is tudtak bosszantó pillanatokat okozni munka közben.

A hely adottságainak köszönhetően a színpadon ugyan éghettek a fáklyák, de a közönség közé már nem jöhettek le velük a szereplők. Így elmaradt a korábban az előadás zárásának közvetlenségét adó mozzanat, az énekesek ezúttal csak előadás után, az előtérben jártak köztünk. Élvezték a sikert, az ismerős örömtől ragyogó arcokat. Fogadták a barátok, rajongók gratulációit, dedikáltak, fényképezkedtek, csevegtek. Tették mindezt vidáman, szívvel-lélekkel, bűbájosan.

Köszönöm a kellemes estét, kedves szavakat, mosolyokat. Ígérem, ha rajtam múlik, nem fog egy újabb év eltelni a következő Vazul bejegyzésemig!

És végül álljanak itt az albumba rendezett hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve)  – köszönetképp:

Vazul Vére előadás – 2017.03.26 / Google Photos

 

 

 

Lemmy Emlékest a Dürer Kertben

Egy évvel a Motörhead legendás frontemberének halála után újra Lemmy munkássága előtt tisztelegtek a magyar rock zenészek és rajongók – a helyszín ezúttal Dürer Kert nagyterme volt.

A tavalyi bulinál rövidebb, de hasonlóan pörgős műsorral és ezúttal is szép számú fellépővel zajlott az emlékezés ezen a vasárnap estén a Dürer Kert nagytermében.

Zsinórban ez a harmadik rock and rollal töltött estém volt, de a másnap reggeli munka ellenére sem bírtam kihagyni, hogy végre színpadon lássam a “Mr. JackCoke” nóta elkövetőit, a Dirty zenekart (Juhász “Kicsi” Attila – ének, Vörösmarty Imre – gitár/vokál, Schrott Péter – bass/vokál, Lendvai János – dob). És bizony nem csalódtam: a műsor végén színpadra lépő négyes a buli legjobb két nótáját prezentálta – energikus és látványos előadás volt, ahogy azt Tőlük el is vártuk.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Lemmy emlékest – 2017.01.22 / Google Photos

Ismét Vazul Vére a Csepel Színházban

A tavaszi lemezbemutató után ismét a Csepel Színház színpadán kelt életre Vazul története, a Vazul Vére rock/metal operában.

Hiába láttuk már – klubban és színházi körülmények között egyaránt -, hiába ismerjük a történetet és a dalokat, mégis ismét látni-hallani szerettük volna az előadást. Aki egyszer részese volt ennek a csodának, az újra vágyik az élményre: lebilincselő dallamok és szövegek, kiváló énekesek, csodaszép vetített hátterek és profi táncosok vonzák ide a közönséget – másodszorra, hardamszorra, negyedszerre is, s mindannyian hozzuk magunkkal az ismerősöket, barátokat.

Kedves és kellemes meglepetésként kicsit változott az előadás eleje. Mivel az Avatar zenekar  Holdvilág-árok dala történet, szöveg és stílus tekintetében is kiválóan illik az előadásba, ezen az estén már ezzel a nótával indult a darab – a regős szerepbében pedig új tagként Szepesi Richárd erős és kellemes hangján kérte számon az öreg Istvánon tetteit:

Táltosok, javasok,
Regősök és látók!
Ugye látjátok azt,
Amit én is látok?
Karddal és kereszttel
Gyilkolták a lelkünk,
Saját szép Hazánkban
Rabszolgává lettünk.
Ezer év után most
Első Szent Királyunk!
Számon kérem rajtad,
Miért ölted meg álmunk?!
Táltost miért ölettél
Szeretet nevében?
Miért hagytad hitünket
Idegen kezében?

Refr:
Én leszek a dallam
Ki tovább viszi vétked.
Lándzsahegyre tűztél
Hitet, békességet.
Vazul szemét elvehetted,
De én mindent látok!
Bűnöd nem felejti
A Holdvilág-árok,
A Holdvilág-árok.

Majd elindult az előadás és engem ismét magával sodort – és már a technikai galibák sem tudtak zavarni igazán – persze észleltem, hogy néha zúg és a számomra oly kedves énekesek hangját elnyomja a zenei alap, de mégsem boszzankodtam rajta. Részese voltam újra az apró csodáknak is: az egyre látványosabban (és ügyesebben) szerepet játszó énekeseknek, vagy épp a hihetetlen hitelességgel kutyát alakító táncos produkciójának.

Kiváló este volt, aminek végén az énekesek ismét köztünk jártak – először csak a nézőtéren, majd később a színház előterében. Fotózkodtak, dedikáltak, beszélgettek, élvezték a jól megérdemelt sikert és szeretetet.

Hangulatképek – köszönetképp:

Ismét Vazul Vére akusztik a BackStage-ben

Ezúttal is akusztikus verzióban, a Triász buli előtt csendültek fel a Vazul Vére rockopera dalai a BackStage Pub színpadán.

A júniusi közönségtalálkozó után, az október 4-ei újabb színházi előadás előtt, visszatértek a Klubba a Vazul Vére rockopera énekesei (ezúttal Vikidál Gyula és Dudás Ivett nélkül) – ezen az estén a házigazda Triász zenekar vendégeként léptek színpadra, s szórakoztatták az összegyűlt nagyérdeműt.

A tavaly júniusi budapesti premier óta sok-sok minden változott bennem az előadással kapcsolatban – akkor még csak a kíváncsiság vezetett a Barba Negra fedéleztére, most már a dalok és az énekesek szeretete is vitt a Backstage felé – akkor a zene elvarázsolt, s semmi másra nem tudtam koncentráini, most már ismerem a dalokat és szövegeket, így már tudok a történetre és az énekesekre is figyelni. Egy dolog nem változott: még mindig kiváló munkának tartom – számomra klasszisokkal jobb, mint bármely korábban hallott rockopera.

Ez az este kicsit talán rohanósabb, rendezetlenebb volt, mint szerették/szerettük volna, de Ők ott voltak velünk és szóltak a szívünkbe égett dalok.  Kiváltképp jár a köszönet és elismerés a Torda szerepét alakító Jósa Tamásnak, aki betegen is jelen volt és dalra is fakadt. Kellemes meglepetésként a srácokhoz Juhász Bogi – Juhász “Kicsi” Attila lánya, a rockopera mesélője – is csatlakozott, kedvességével és bájával emelve az est fényét.

A pénteki ízelítő után, épp mához egy hétre ismét színpadon lesz a teljes stáb, s mi pedig teljes  terjedelmében élvezhetjük újra az előadást – találkozunk vasárnap Csepelen!

Hangulatképek – köszönetképp:

B52 koncert – 2015.07.10

A B52 júliusi klubkoncertjén a zenekarnak két vendége is volt – nagy örömünkre néhány dal erejéig Kékesi “Bajnok” László és Juhász “Kicsi” Attila is erősítette a csapatot.

Egy hosszú hét végén, s egy kiváló Pokolgép koncertet követően (képek és beszámoló ITT) két autóval konvojoztunk át a Barba Negra Track-ből a BackStage Pub-ba a B52 bevetés kedvéért. A buli végére már alig álltam a lábamon a fáradtságtól, de amíg szólt a zene és kattogott a gép, ez fel sem tűnt.

Mivel a folyamatos Facebook bejegyzéseknek köszönhetően tudhattuk, hogy Szűcs Janó ismét világot jár, már meg sem lepődtünk rajta, hogy a gitáros poszton ezúttal is Szabó Attist üdvözölhettük. Beugró tag ugyan, de Janó sűrű táncrendje miatt a nyáron már volt ideje beleszoknia, s láthatóan jól bele is illik a csapatba. Ezúttal is örömzenélős, vidámkodós buli részesei voltunk – hisz velük ezt másképp nem lehet, ők ezt másképp nem tudják.

Hangulatképek  – köszönetképp: