schrott peter címkével jelölt bejegyzések

Vazul Vére rockopera előadás Kőbányán

Ezen a márciusi vasárnap estén új helyen, a Körösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ színháztermében csendültek fel az oly jól ismert és szeretett Vazul Vére rockopera dalai – és mi újra részesei lehettünk annak az előadásnak, amit bizony nem tudunk megunni, s sokadik alkalommal is ugyanolyan lelkesedéssel éljük végig, mint először.

Bő egy éve nem láttam a rockoperát, így nem volt kérdés, hogy ezen a fővárosi előadáson immár ott a helyem. S ha már tehetem – és tehettem – újra géppel a kézben. A lehetőséget és a tiszteletjegyet ezúttal is köszönöm a szervezőknek.

Rohanó, egyre személytelenebbé váló világunkban üde színfoltot jelentett ez az este is. A művelődési ház előterébe belépve Vazul Vére rajongók és szereplők egyaránt kedves ismerősként üdvözöltek, s sokaknak volt néhány kedves szava is hozzám. Újra rádöbbentem, bizony nem véletlen, és főképp nem “üres” frázis az előadás körül kialakult közösségre a “Vazul család” jelző…

A hosszabb kihagyásnak köszönhetően én most láttam először István szerepében Ráduly Leventét. Bár fura volt ifjú Istvánt látni a színpadon (hiányzott Vikidál Gyula jól ismert karaktere), de panaszra nem lehetett okom: Levente kiválóan megoldotta a feladatot.

Vazul Vére rockopera - István szerepében: Ráduly Levente
Vazul Vére rockopera – István szerepében: Ráduly Levente

Nekem néhány átvezető szöveg is újnak tűnt, s a jelmezekben is történt időközben változás. A Levente herceget alakító Schrott Péter jelmeze például biztosan változott. A korábbival ellentétben ez már kevésbé jófiús, sokkal karakteresebb.

Vazul Vére rockopera - Levente szerepében: Schrott Péter
Vazul Vére rockopera – Levente szerepében: Schrott Péter

Egyúttal örömmel tapasztaltam, hogy az énekesek is még látványosabban magukra szabták a karakterüket – színpadi jelenlét és a dalok előadásmódjának tekintetében is. Nekem Jósa Tamás Torda táltosánál tűnt ez fel leginkább. Kellemes változatosságot adtak a dalokba csempészett keményebb, hörgős pillanatok, s a tőle koncerteken már megszokott erős gesztikulálás is. Nem egyszer széles mosolyt csalva ezzel az arcomra.

Vazul Vére rockopera - Torda szerepében: Jósa Tamás
Vazul Vére rockopera – Torda szerepében: Jósa Tamás

Az apróbb módosítások mellett örömmel tapasztaltam a helyszín-változás hatalmas előnyét: végre nem volt komoly gond a hangtechnikával, így ezúttal kifejezetten élvezhető minőségben szólalt meg az előadás. A látványra is csak fotósként lehetett panaszom. Az előadás hangulatát meghatározó fáklyák (állványok) a színpad két szélén valahogy mindig útban voltak, s a hangulatosabb fények is tudtak bosszantó pillanatokat okozni munka közben.

A hely adottságainak köszönhetően a színpadon ugyan éghettek a fáklyák, de a közönség közé már nem jöhettek le velük a szereplők. Így elmaradt a korábban az előadás zárásának közvetlenségét adó mozzanat, az énekesek ezúttal csak előadás után, az előtérben jártak köztünk. Élvezték a sikert, az ismerős örömtől ragyogó arcokat. Fogadták a barátok, rajongók gratulációit, dedikáltak, fényképezkedtek, csevegtek. Tették mindezt vidáman, szívvel-lélekkel, bűbájosan.

Köszönöm a kellemes estét, kedves szavakat, mosolyokat. Ígérem, ha rajtam múlik, nem fog egy újabb év eltelni a következő Vazul bejegyzésemig!

És végül álljanak itt az albumba rendezett hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve)  – köszönetképp:

Vazul Vére előadás – 2017.03.26 / Google Photos

 

 

 

Lemmy Emlékest a Dürer Kertben

Egy évvel a Motörhead legendás frontemberének halála után újra Lemmy munkássága előtt tisztelegtek a magyar rock zenészek és rajongók – a helyszín ezúttal Dürer Kert nagyterme volt.

A tavalyi bulinál rövidebb, de hasonlóan pörgős műsorral és ezúttal is szép számú fellépővel zajlott az emlékezés ezen a vasárnap estén a Dürer Kert nagytermében.

Zsinórban ez a harmadik rock and rollal töltött estém volt, de a másnap reggeli munka ellenére sem bírtam kihagyni, hogy végre színpadon lássam a “Mr. JackCoke” nóta elkövetőit, a Dirty zenekart (Juhász “Kicsi” Attila – ének, Vörösmarty Imre – gitár/vokál, Schrott Péter – bass/vokál, Lendvai János – dob). És bizony nem csalódtam: a műsor végén színpadra lépő négyes a buli legjobb két nótáját prezentálta – energikus és látványos előadás volt, ahogy azt Tőlük el is vártuk.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Lemmy emlékest – 2017.01.22 / Google Photos

Ukk&Roll rock és motoros hétvége 2016

A Megyer Camp Fesztivál utódjaként 2016. nyarán először várta a fesztiválozni vágyókat az Ukk&Roll rock és motoros hétvége – a fellépők között voltak többek között a Rudán Joe Band, az Iron Inside, a Tűzmadár, a Rómeó vérzik és az Auróra zenekarok.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Ukk&Roll rock és motoros hétvége 2016 / Google Photos

 

RockPlace mini Fest a Dürerben

Egy novemberi szombat éjjelen a Dürer Kert középső termét változatos muzsika töltötte be – a RockPlace mini Fest fellépői között többek között a Continoom, az Echonald és a Salvus szórakoztatta az ott összegyűlt nagyérdeműt. 

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

RockPlace mini Fest – 2016.11.12 / Google Photos

Fúziók éjszakája – Continoom

“Fúziók éjszakája – Continoom vs divideD” címmel kishazánk két igen egyedi muzsikát játszó zenekara szórakoztatta a Backstage Pub házi színpadán a nagyérdeműt. Az estét a Schrott Peti által megálmodott, future rockot játszó Continoom kezdte.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Google Photos link (mobil barát)

Ismét Vazul Vére a Csepel Színházban

A tavaszi lemezbemutató után ismét a Csepel Színház színpadán kelt életre Vazul története, a Vazul Vére rock/metal operában.

Hiába láttuk már – klubban és színházi körülmények között egyaránt -, hiába ismerjük a történetet és a dalokat, mégis ismét látni-hallani szerettük volna az előadást. Aki egyszer részese volt ennek a csodának, az újra vágyik az élményre: lebilincselő dallamok és szövegek, kiváló énekesek, csodaszép vetített hátterek és profi táncosok vonzák ide a közönséget – másodszorra, hardamszorra, negyedszerre is, s mindannyian hozzuk magunkkal az ismerősöket, barátokat.

Kedves és kellemes meglepetésként kicsit változott az előadás eleje. Mivel az Avatar zenekar  Holdvilág-árok dala történet, szöveg és stílus tekintetében is kiválóan illik az előadásba, ezen az estén már ezzel a nótával indult a darab – a regős szerepbében pedig új tagként Szepesi Richárd erős és kellemes hangján kérte számon az öreg Istvánon tetteit:

Táltosok, javasok,
Regősök és látók!
Ugye látjátok azt,
Amit én is látok?
Karddal és kereszttel
Gyilkolták a lelkünk,
Saját szép Hazánkban
Rabszolgává lettünk.
Ezer év után most
Első Szent Királyunk!
Számon kérem rajtad,
Miért ölted meg álmunk?!
Táltost miért ölettél
Szeretet nevében?
Miért hagytad hitünket
Idegen kezében?

Refr:
Én leszek a dallam
Ki tovább viszi vétked.
Lándzsahegyre tűztél
Hitet, békességet.
Vazul szemét elvehetted,
De én mindent látok!
Bűnöd nem felejti
A Holdvilág-árok,
A Holdvilág-árok.

Majd elindult az előadás és engem ismét magával sodort – és már a technikai galibák sem tudtak zavarni igazán – persze észleltem, hogy néha zúg és a számomra oly kedves énekesek hangját elnyomja a zenei alap, de mégsem boszzankodtam rajta. Részese voltam újra az apró csodáknak is: az egyre látványosabban (és ügyesebben) szerepet játszó énekeseknek, vagy épp a hihetetlen hitelességgel kutyát alakító táncos produkciójának.

Kiváló este volt, aminek végén az énekesek ismét köztünk jártak – először csak a nézőtéren, majd később a színház előterében. Fotózkodtak, dedikáltak, beszélgettek, élvezték a jól megérdemelt sikert és szeretetet.

Hangulatképek – köszönetképp:

Ismét Vazul Vére akusztik a BackStage-ben

Ezúttal is akusztikus verzióban, a Triász buli előtt csendültek fel a Vazul Vére rockopera dalai a BackStage Pub színpadán.

A júniusi közönségtalálkozó után, az október 4-ei újabb színházi előadás előtt, visszatértek a Klubba a Vazul Vére rockopera énekesei (ezúttal Vikidál Gyula és Dudás Ivett nélkül) – ezen az estén a házigazda Triász zenekar vendégeként léptek színpadra, s szórakoztatták az összegyűlt nagyérdeműt.

A tavaly júniusi budapesti premier óta sok-sok minden változott bennem az előadással kapcsolatban – akkor még csak a kíváncsiság vezetett a Barba Negra fedéleztére, most már a dalok és az énekesek szeretete is vitt a Backstage felé – akkor a zene elvarázsolt, s semmi másra nem tudtam koncentráini, most már ismerem a dalokat és szövegeket, így már tudok a történetre és az énekesekre is figyelni. Egy dolog nem változott: még mindig kiváló munkának tartom – számomra klasszisokkal jobb, mint bármely korábban hallott rockopera.

Ez az este kicsit talán rohanósabb, rendezetlenebb volt, mint szerették/szerettük volna, de Ők ott voltak velünk és szóltak a szívünkbe égett dalok.  Kiváltképp jár a köszönet és elismerés a Torda szerepét alakító Jósa Tamásnak, aki betegen is jelen volt és dalra is fakadt. Kellemes meglepetésként a srácokhoz Juhász Bogi – Juhász “Kicsi” Attila lánya, a rockopera mesélője – is csatlakozott, kedvességével és bájával emelve az est fényét.

A pénteki ízelítő után, épp mához egy hétre ismét színpadon lesz a teljes stáb, s mi pedig teljes  terjedelmében élvezhetjük újra az előadást – találkozunk vasárnap Csepelen!

Hangulatképek – köszönetképp:

Atilla Fiai Társulat a 25. Rockmaratonon

A 25. Rockmaraton felllépői között nagy örömöre az Atilla Fiai Társulat is szerepelt – ráadásul ezúttal a “szokásos” csapat Varga Miklóssal és Schrott Péterrel kiegészülve állt színpadra.

Ritkábban látni az Atilla Fiai Társulatot színpadon, mint ahogy azt szeretném – persze ez nem olyan meglepő, hisz a népes csapat nagyobb gázsival és több egyeztetéssel, szervezéssel jár. A jubileumi Rockmaratonra ez is összejött és ezúttal a szokásosnál még magasabbra kerül a léc: 5 énekessel és 6 zenésszel álltak színpadra, legendákkal és fiatalokkal (köztük újoncként az énekes Schrott Petivel, a Vazul Vére rockopera Leventéjével).

Kalapács József – ének (Kalapács, Kalapács és az Akusztika)
Rudán Joe – ének (Coda, Rudán Joe Band)
Tóth Renáta – ének (Örökség, Kormorán)
Varga Miklós – ének (Varga Miklós Band)
Schrott Péter – ének (Continoom, Tűzmadár, Vazul Vére)
Szűcs Antal Gábor – gitár (Skorpió, Dinamit, Latin Varázs)
Závoti Zoltán – gitár (Akusztika, Prognózis)
Talabér László – basszusgitár (Akusztika, HIT)
Tempfli Erik – billentyűs hangszerek
Gál Péter – hegedű (Latin Varázs, Akusztika, KMB)
Talabér Gábor – dobok (After Rain, Akusztika)

Ezúttal a műsor is rendhagyóra sikeredett: gyakorlatilag egy mini “István a király” koncert kerekedett belőle, kivétel csak a buli elején akadt – köztük néhány “kötelező” tétellel (Hol van a szó – Rudán Joe, Európa – Varga Miklós). A közel 80 perces est zárásként a lassan elmaradhatatlan magyar és székely himnusz csendült fel.

Hangulatképek – köszönetképp: