A 16. Stagediving Fesztiválon a Dürer Kert kistermében beugró bandaként játszott a Continoom zenekar legénysége.
A szeptemberi Barba Negra Track buli óta most láttam-hallottam először Schrott Petiéket (a Continoom zenekart) színpadon, így a banda háza táján azóta végbement személyi változások meglepetésként értek. Svajcsik Péter hiánya már az első pillanatban feltűnt, majd rájöttem, hogy a látszólag őt helyettesítő Erdős Robit (valójában a zenekar ötödik állandó tagját), valamint a Gieszer Zsolti helyére érkezett Svajda Petit sem láttam még eddig a formációban. A srácok hozták a Tőlük már jól megszokott energikus, vidám bulit. A februárban megjelenő „Not My War” lemezüknek ez jó beharangozója volt, s ha lehet most még jobban várom, hogy hallhassam az anyagot.
A lemezbemutató buli nőnapon, március nyolcadikán lesz a Backstage Pubban – esemény ITT.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A fővárosban szilveszter éjjelén ismét Tankcsapda koncert volt, s a Tankok vendégeként ezen az estén a Continoom legénysége is bemutatkozhatott a Barba Negra Music Klub közönségének. Schrott Petiék most itt is megmutathatták, milyen is a metálba oltott elektronikus zene, a „fúziós future rock”.
Kamasz korom meghatározó bandája (a Tankcsapda) mellett az év utolsó estéjén nagy örömömre az utóbbi években felnőtt fejjel megismert és megszeretett formációk is szerephez jutottak. Így történt, hogy a Continoom koncertet mégis géppel a kézben néztem és hallgattam végig. Örömmel és egy csöpp büszkeséggel figyeltem a srácokat a színpadon, örültem az örömüknek, hisz egy újabb álom vált ezzel valóra – Schrott Petiék kishazánk egyik ikonikus rock bandájával játszhattak egy színpadon.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy októberi szombat estén a Continoom legénysége is színpadra lépett a „Metal Halloween 2017 Resident Evil Edition” bulin a Dürer középső termében.
Egy mozgalmas szombati nap végén csak az utolsó két koncertre sikerült megérkeznem a Dürer Kertbe. A középső termemben ekkor már órák óta zajlott egy mini metal fesztivál. Még épp időben futottam be ahhoz, hogy éjfél magasságában színpadon lássam Schrott Pétert és a Continoom zenekart. És bizony most sem csalódtam bennük. Lendületes, energikus bulit csináltak a srácok, jófajta egyedi muzsikával és a Tőlük megszokott pörgéssel.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A IV. Rock On Fest 1. napján két színpadon szólt a rock and roll – többek között a udán Joe Akusztik, a Continoom, a Tales of Evening és a svéd Crazy Lixx zenekarok szórakoztatták a nagyérdeműt.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ezen a márciusi vasárnap estén új helyen, a Körösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ színháztermében csendültek fel az oly jól ismert és szeretett Vazul Vére rockopera dalai – és mi újra részesei lehettünk annak az előadásnak, amit bizony nem tudunk megunni, s sokadik alkalommal is ugyanolyan lelkesedéssel éljük végig, mint először.
Bő egy éve nem láttam a rockoperát, így nem volt kérdés, hogy ezen a fővárosi előadáson immár ott a helyem. S ha már tehetem – és tehettem – újra géppel a kézben. A lehetőséget és a tiszteletjegyet ezúttal is köszönöm a szervezőknek.
Rohanó, egyre személytelenebbé váló világunkban üde színfoltot jelentett ez az este is. A művelődési ház előterébe belépve Vazul Vére rajongók és szereplők egyaránt kedves ismerősként üdvözöltek, s sokaknak volt néhány kedves szava is hozzám. Újra rádöbbentem, bizony nem véletlen, és főképp nem „üres” frázis az előadás körül kialakult közösségre a „Vazul család” jelző…
A hosszabb kihagyásnak köszönhetően én most láttam először István szerepében Ráduly Leventét. Bár fura volt ifjú Istvánt látni a színpadon (hiányzott Vikidál Gyula jól ismert karaktere), de panaszra nem lehetett okom: Levente kiválóan megoldotta a feladatot.
Vazul Vére rockopera – István szerepében: Ráduly Levente
Nekem néhány átvezető szöveg is újnak tűnt, s a jelmezekben is történt időközben változás. A Levente herceget alakító Schrott Péter jelmeze például biztosan változott. A korábbival ellentétben ez már kevésbé jófiús, sokkal karakteresebb.
Vazul Vére rockopera – Levente szerepében: Schrott Péter
Egyúttal örömmel tapasztaltam, hogy az énekesek is még látványosabban magukra szabták a karakterüket – színpadi jelenlét és a dalok előadásmódjának tekintetében is. Nekem Jósa Tamás Torda táltosánál tűnt ez fel leginkább. Kellemes változatosságot adtak a dalokba csempészett keményebb, hörgős pillanatok, s a tőle koncerteken már megszokott erős gesztikulálás is. Nem egyszer széles mosolyt csalva ezzel az arcomra.
Vazul Vére rockopera – Torda szerepében: Jósa Tamás
Az apróbb módosítások mellett örömmel tapasztaltam a helyszín-változás hatalmas előnyét: végre nem volt komoly gond a hangtechnikával, így ezúttal kifejezetten élvezhető minőségben szólalt meg az előadás. A látványra is csak fotósként lehetett panaszom. Az előadás hangulatát meghatározó fáklyák (állványok) a színpad két szélén valahogy mindig útban voltak, s a hangulatosabb fények is tudtak bosszantó pillanatokat okozni munka közben.
A hely adottságainak köszönhetően a színpadon ugyan éghettek a fáklyák, de a közönség közé már nem jöhettek le velük a szereplők. Így elmaradt a korábban az előadás zárásának közvetlenségét adó mozzanat, az énekesek ezúttal csak előadás után, az előtérben jártak köztünk. Élvezték a sikert, az ismerős örömtől ragyogó arcokat. Fogadták a barátok, rajongók gratulációit, dedikáltak, fényképezkedtek, csevegtek. Tették mindezt vidáman, szívvel-lélekkel, bűbájosan.
Köszönöm a kellemes estét, kedves szavakat, mosolyokat. Ígérem, ha rajtam múlik, nem fog egy újabb év eltelni a következő Vazul bejegyzésemig!
És végül álljanak itt az albumba rendezett hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A decemberi buli után ismét a Continoom féle „fúziós future rock” dübörgött a Dürer Kertben – ezúttal az Akela vendégeként, kissé túl korai kezdéssel, de legalább már a nagyszínpadon.
Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ezen a téli csütörtök estén mocskos rock and roll szólt a belvárosi BackStage Pub színpadán – a Dirty zenekar legénysége pedig épp úgy csinálta, ahogy azt kell: energiával, szívvel-lélekkel.
Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy évvel a Motörhead legendás frontemberének halála után újra Lemmy munkássága előtt tisztelegtek a magyar rock zenészek és rajongók – a helyszín ezúttal Dürer Kert nagyterme volt.
A tavalyi bulinál rövidebb, de hasonlóan pörgős műsorral és ezúttal is szép számú fellépővel zajlott az emlékezés ezen a vasárnap estén a Dürer Kert nagytermében.
Zsinórban ez a harmadik rock and rollal töltött estém volt, de a másnap reggeli munka ellenére sem bírtam kihagyni, hogy végre színpadon lássam a „Mr. JackCoke” nóta elkövetőit, a Dirty zenekart (Juhász „Kicsi” Attila – ének, Vörösmarty Imre – gitár/vokál, Schrott Péter – bass/vokál, Lendvai János – dob). És bizony nem csalódtam: a műsor végén színpadra lépő négyes a buli legjobb két nótáját prezentálta – energikus és látványos előadás volt, ahogy azt Tőlük el is vártuk.
Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy novemberi szombat éjjelen a Dürer Kert középső termét változatos muzsika töltötte be – a RockPlace mini Fest fellépői között többek között a Continoom, az Echonald és a Salvus szórakoztatta az ott összegyűlt nagyérdeműt.
Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
