2017. április 23-án a Barba Negra Music Club színpadán Jankai Béla 55. születésnapját ünnepeltük – életműkoncert volt ez a javából: örömzenélés szívemcsücske emberekkel.
Hangulatképek albumba rendezve – köszönetképp:
Egy márciusi péntek estén ismét Bulldózer koncert volt a Legenda Center színpadán – Demeter Gyuriék ezúttal a Korál Forever vendégeként játszottak itt.
Egy hat napos márciusi munkahét péntek estéjén Bulldózer koncert miatt indultam a Legenda Center irányába. November óta nem láttam a srácokat színpadon, így nem volt kérdés, hogy ott a helyem ezen a bulin.
Hiányoltam már őket, s kiváncsi voltam az új dalokra is, az október végi klipforgatás óta elkészült új album nótáira. Bár a lemez még kiadásra vár, de jó esélyem volt rá, hogy néhány új tétel már bekerül a koncert programba.
Sikerült időben érkeznem, így volt időm a csapon lévő Legenda sörökből is válogatni (ezúttal a fahéjas alma került sorra), a Bulldózeres srácok pedig ezúttal is szeretettel és barátsággal fogadtak.
A koncert pontosan kezdődött, s a jól ismert nóták mellett két teljesen új tétel is felcsendült: a „Nézz az ég felé” csodaszép lassú dal, tuti befutó, míg a „Bulldózer álom” mókásan-bohókás, garantáltan felvidítós. Bizony van miért várni a következő bulit és a lemez megjelenését.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A Bulldózer Együttes az „Időn és álmokon túl” dalához október végén forgott egy videoklip, a bemutatója pedig a mai napon vált esedékessé. Ez az esemény önmagában is érdekes lenne számomra, de úgy hozta a sors, hogy ez most ennél kicsit izgalmasabbra sikeredett. Demeter Gyuriéknak hála ebben most kicsit bennfentes lehettem – hisz barátként és fotósként tölthettem Velük azt a szombati napot.
A sors furcsa játékaként két Bulldózer dalt hamarabb ismertem, minthogy tudtam volna arcokat és zenekart kötni a névhez. Így eleinte az „Utolsó dal” és „Álmok és szenvedély” nóták nekem a B52 zenekar legénységéhez és elsősorban Kálmán Gyurihoz kapcsolódtak. Majd jött a „nem hivatalos” PECSA búcsúbuli (2015.09.20) egy Bulldózer koncerttel és mindez gyökeresen megváltozott.
Majd szép egymásutánban jöttek a BackStage Pubos bulik, néhány Legenda Centeres és Muzikumos koncert, és én újra meg újra ott találtam magam a színpad előtt géppel a kézben. A dalok a fülembe másztak, Demeter Gyurit pedig lassan, de biztosan a szívembe zártam. A zenészek változtak körülötte, folyamatosan alakult a csapat, de a lelkesedés és szívet-lelket beleadó muzsikálás és szerénység megmaradt. Majd jött egy olyan buli, ahol már nem csak Gyuri jött oda hozzám beszélgetni, ahol hirtelen a csapat érdeklődésének középpontjába kerültem. Meglátták az embert a gép mögött és őszinte érdeklődéssel fogadtak. És az este végére már ott tartottunk, hogy ugye akkor megyek velük következő hétvégén forgatni is. Én pedig mentem, hiszen erre, nekik nem lehet (és nem is akartam volna) nemet mondani.
Azon a szombati napon három helyszínre kísértem el a srácokat, s lehettem tanúja a munkálatoknak. Forgattunk az FMH emeleti termében, a budafoki Gokart Aréna területén és az Angel’s life ajándékboltban. Jó volt látni az ötletelést, a vidám csapatmunkát, s a helyszínek közötti autózások, vagy épp a várakozások alkalmával kicsit jobban megismerni az addig csak színpadon látott embereket. És mivel azért voltam ott, hát kattogtattam is, készültek a „werk fotók”. Pont úgy, ahogyan azt legjobban szeretem. Váratlanul, lesből, életszerűen:
Seagal szülinapi bulija óta még csak 3 hét telt el, s újra Bulldózer dalok szóltak a csepeli Route66 színpadán.
Hangulatképek – köszönetképp:
Seagal születésnapi buliján a Bulldózer zenekar legénysége is színpadra állt, s felcsendültek a számomra már oly ismerős és szeretett nóták.
Ezen az októberi péntek estén Demeter Gyuriék (Bulldózer Együttes) kedvéért indultam el Csepel felé, a Route66 Baráti Klub irányába. Seagal születésnapi buliján négy másik zenekar társaságában játszottak a srácok az ünnepelt és az ünnepelni összegyűltek örömére. Az este fénypontja számomra mégsem a Bulldózer koncert volt, sokkal inkább az a hihetetlen figyelem és kedvesség, amivel fogadtak (örültek a fotósnak és éreklődtek a gép mögött dolgozó ember iránt is).
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ezen az októberi szombat estén a Lord vendégeként a Bulldózer zenekar legénysége szórakoztatta a kalózhajón összegyűlt zenebarátokat.
Szimpatikus az a tendencia, hogy a Barba Negra Music Club színpadán egyre több kiváló, ám kevésbé ismert formáció kap bemutatkozási lehetőséget az ismert „nagyok” előtt. Ebbe a sorba állt most be a régi/új Bulldózer Együttes is, s a srácok egy energikus és vidám bulival lepték meg a mit sem sejtő közönséget. A nézőtéren pedig többen ámulva találgatták ki ez a srác a mikrofon mögött és miért olyan ismerős. Mosolyogva és kicsit büszkén jártam közöttük (hisz Demeter Gyurit ma már a barátomnak nevezhetem), élveztem az ismerős és szívemnek egyre kedvesebb dalokat. És közben természetesen kattogtattam, hogy a művész uraknak később legyen miben gyönyörködni. 🙂
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ezen a júniusi csütörtök estén a B52 vendégeként a Bulldózer Együttes szórakoztatta a BackStage Pub törzsközönségét – szívből jövő muzsikákkal.
Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ez a novemberi péntek este nagyon másképp alakult, mint terveztem, így végül a Legenda Centerben kötöttünk ki és Bulldózer koncertet hallgattunk – mert a jófajta muzsika és szívemcsücske emberek társasága mindig fel tudja dobni a kedvem…
Ezúttal is kalózkodtam – így eredményképp újra átélhető a Mexico:
A szokásos hangulatképek (a „kevesebb néha több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy októberi szombat estén a belvárosi BackStage Pubban a B52 zenekar vendége volt a Bulldózer legénysége – így ezúttal népes közönség előtt csendülhettek fel a szívembe zárt dalok.
Hangulatképek (a „kevesebb néha több” elvet követve) – köszönetképp:
Ismét Bulldózer nótákat hallgathattunk, élőben – ezúttal csütörtök este és a belvárosi Muzikum Klubban – Demeter Gyuriék ezen az estén a Jazztelen zenekar vendégei voltak.
Az augusztus végi Legenda Centeres buli után végre újra Bulldózer dalok szálltak az éjszakában – én pedig ezúttal is Gyuriék vendégeként garázdálkodhattam a masinával.
Ezúttal is kalózkodtam – így eredményképp újra átélhető az Utolós dal:
És a szokásos hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
