2015. október havi bejegyzések

Heep Freedom a Classic Rock Night minifesztiválon

A Cry Free vendégeként, mégis szinte teljes programmal, lépett színpadra a Heep Freedom zenekar (Uriah Heep tribute) a Classic Rock Night minifesztiválon.

Az elmúlt néhány hónap (három koncert)  alatt megszerettem és szívembe zártam a Heep Freedom legénységét, muzsikáját, így különösképp örültem a Cry Free-vel való közös szereplésnek. Nem elsősorban azért, mert így újra hallhattam két szívemcsücske énekest, Scholtz Atkát és Körmendi Rolandot egy színpadon, együtt énekelni.

A Heep Freedom koncert a kiírtaknak megfelelően fél kilenc magasságában startolt, s a srácok hatalmas lendülettel csaptak bele a buliba. Hihetetlen profizmussal és energiával csendültek fel a Uriah Heep slágerek, hitelesen hozva az anyazenekar által megszokott hangzásvilágot. A közönség pedig vevő volt rá, így végre Rolandék egy aktív közönségnek játszhattak. Személyes kedvenceim továbbra is a jól eltalált vokálok, valamint az az öröm és vidámság, ami ilyenkor sugárzik a színpadról.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy a Cry Free frontembere, Scholtz Atka is beszállt a buliba két nóta erejéig. A SYMPATHY és LADY IN BLACK dalok így duettben hangzottak fel, s fokozták a hangulatot.

Kiváló hangulatú buli volt, jár érte az elismerés. November 20-án pedig új helyen (Körlet Terasz), de újra találkozunk.

Hangulatképek – köszönetképp:

És álljon itt a setlist is – Rolandnak köszönhetően:

BIRD OF PREY
SUNRISE
TRAVELLER IN TIME
EASY LIVIN’
STEALIN’
DEVIL’S DAUGHTER
THE OTHER SIDE OF MIDNIGHT
GYPSY
JULY MORNING
SYMPATHY (ATKA)
LADY IN BLACK (ATKA)

LOVE MACHINE
LOOK AT YOURSELF

 

Cry Free a Classic Rock Night minifesztiválon

A Cry Free zenekar szokásos őszi nagykoncertjének ezúttal is a Club202 adott helyet, a “Classic Rock Night” minifesztivál keretei között.

Az új gitárossal (Fülöp Tibor) és a Tatai Tomit ideiglenesen helyettesítő Kaminszki Szergej (Heep Freedom, Celebration Days) dobossal színpadra álló Deep Purple tribute zenekar, a Cry Free,  szokásos őszi fővárosi nagykoncertje valódi örömünnepre  sikeredett – ami nagyban volt köszönhető az előzenekarként is szinte teljes műsort játszó Uriah Heep tribute zenekarnak, a Heep Freedom csapatnak.

Ezúttal a Cry Free buli törzsét a 45 éves “In Rock” album adta, de természetesen a klasszikus Purple slágerek és zenei csemegék ezúttal sem maradhattak ki a műsorból. Nagy örömömre a hangulatot és az est fényét Körmendi Roland (Heep Freedom) vendégszereplése emelte. A két énekes duettje nem mindennapi élményt jelentett – remélem, nem utoljára láttuk és hallottuk őket egy színpadon és nótában (bár a nyáron, a Celebration Days projektben már volt erre példa, mégsem tudok velük betelni).

Egy igen kellemes este sikeredett, amely barátokkal és kiváló muzsikával telt. Hatalmas köszönet és tisztelet jár Nekik, Nektek mindezért. Legközelebb a fővárosban november 27-én, a Legenda Sörfőzde Centerben találkozunk!

Hangulatképek – köszönetképp:

Keresztes Ildikó akusztikus a Terézvárosi Búcsú műsorán

A Terézvárosi Búcsú könnyűzenei programjai között, vasárnap kora este Keresztes Ildikó akusztikus műsorral szórakoztatta a nagyérdeműt.

Szombat délután jött a hír, hogy másnap Keresztes Ildikó koncert lesz, ráadásul végre a belvárosban – és nem is akármilyen. Ezúttal a Terézvárosi Búcsú színpadán akusztikus trió felállásban csendültek fel az ismerős dalok. Keresztes Ildikót most a teljes “band” helyett csupán egy billentyű (Mirko Milan Milosevits) és egy akusztikus gitár (Szűcs Janó) kísérte. A dalok erejéből, a koncert hangulatából ezzel semmit nem vesztettünk, sőt. Ha lehet, a Rómeó így még jobban tetszett:

Rövid, de igen kellemes koncert sikeredett.

Hangulatképek – köszönetképp:

Nyugtalan és Karcolat a Route 66 Baráti Klubban

Egy októberi szombat estén a Nyugtalan és Karcolat zenekarok szórakoztatták a csepeli Route 66 Baráti Klub közönségét.

A Nyugtalan és Karcolat zenekarokban a közös pont a billentyűs-énekes Szepesi Richárd – Ricsosz régi ismerősöm (2006-2007 környékéről), akivel a Vazul Vére előadás kapcsán hozott újra egy útra az élet, így ezen az estén a kíváncsiság hajtott a csepeli klub irányába.

Ígéretemhez hűen, amikor a fények engedték, kattogott a kezemben a fényképezőgép. Az így készült hangulatképek – köszönetképp:

 

Invader 10. születésnap a Club202-ben

Az Invader és rajongói a zenekar fenállásának 10. évfordulóját ünnepelték ezen az októberi péntek esténa a Club202 színpadán.

A 25. Rockmaraton és a VIII. Zorall Sörolimpia után most végre klub körülmények között is hallhattam-láthattam az Invader zenekart. Vártam már ezt a  “10 év megszállás” bulit, hisz  a srácok a zenekar fennállásának 10. évfordulóját ünnepelték – az ilyesmi pedig mindig nagy bulit jelent, vendégekkel, meglepetésekkel.

Mivel az évek alatt számos tagcserét megélt zenekar jelenlegi felállása  (Jósa Tamás – ének, Munkácsi Tamás “Tommen” – szólógitár, Mezőfi József – basszusgitár, Hornyák Péter – dob, Lahovicz Zoltán “Puccer” – szólógitár ) csak 2012 szeptembere óta muzsikál együtt, nem volt meglepő, hogy a bulira meghívták két korábbi énekesüket is: Szűcs Tüdő Attilát és Nachladal Istvánt – ugyan mindkét vendég részére készültek a srácok egy saját és egy “cover” nótával, Nahi két dalát végül mégiscsak Yosha előadásában hallhattuk.

A bulin a régi és vadiúj Invader dalok mellett “cover” nóták is felcsendültek, köztük a személyes kedvencem, a Bruce Dickinson féle “Teras of the Dragon” is – egy gyönyörű nóta, kiváló interpretációja: bizony mozgóképes-hangos megörökítésért kiálltott:

És nem meglepő módon a koncert alatt kattogott a fényképezőgép a kezemben  – mert még mindig nem tudom megunni, amikor és ahogy egy kiváló hangú, ezerarcú énekes-frontember teszi a dolgát fenn a színpadon, s hozzá még a gitárosok is élnek, pörögnek, erősen jelen vannak. Mindennek eredménye a 100+ publikus fotóm – mert véletlenek nincsenek.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Heep Freedom a Crazy Mama színpadán

A P. mobil vendégeként ezen az estén a Heep Freedom zenekar legénysége mutatkozott be a nagyérdeműnek – és 45 percen kersztül zengtek a Uriah Heep nóták, szívből, igazán, vérprofin.

Igen ritkán és csak indokolt esetben indulok el egyedül a Gubacsi út irányába, a Crazy Mama programjaira – ezen a télies estén értük (Heep Freedom) mégis megtettem, s bizony jól döntöttem. Egy fiatal banda, fiatal zenészekkel ősrégi (Uriah Heep) dalokat játszott, szívvel-lélekkel, tele energiával és tisztelettel.

A 45 perces műsor kilenc nótája gyors egymásutánban csendült fel, én pedig örömmel fedeztem fel köztük a Gypsy-t, majd bukkantam új kedvencre a July Morning dalban (mert Körmendi Roland előadása, hitelessége ezúttal ebben végleg megfogott).

A buli lendületét és erejét még a technika ördöge sem tudta megtörni – a kieső mikrofon ellenére ügyesen megoldott és hibátlan vokálokat hallhattunk. Ez a rövid, de pörgős műsor nálam most különösen betalált – eredményeképp vasárnap délutánra beköltöztek a Uriah Heep nóták a lejátszómba, s a szívembe is.

Október 30-án újra találkozunk a Cry Free & Heep Freedom közös bulin – ezúttal teljes programmal, a Club202 színpadán.

Hangulatképek – köszönetképp:

És a rövid, de igen komoly setlist:

Easy Livin’
Devil’s Daughter
Bird Of Prey
Stealin’
Gypsy
July Morning
Sunrise
Look At Yourself
Lady In Black

Fucktoberfest Tribute Madness a Dürer Kertben

Egy októberi péntek éjjelen a Dürer Kert három termében összesen 12 „tribute” zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt – a „Fucktoberfest Tribute Madness” fesztivál apropóján.

Nem ez volt az első tribute fesztivál a Dürerben, de ez volt számomra az első, ahol megbízott fotósként voltam jelen – kilépve ezzel a megszokott műkedvelő fotós szerepből és a komfort zónámból. Egy kivétellel számomra ismeretlen zenekarokat fotóztam, ráadásul az 5+1 koncert között voltak időben egymás átfedőek is. Mégis örömmel vettem a megkeresést és szembe néztem a kihívással: este nyolctól hajnali fél kettőig kattogott a kezemben a gép.

Eredményképp a nagyteremben zajló 4 buliról (Rammsturm, Slipchaos, Scary Guyz, gRaiN) és a középső terem utolsó két koncertjéről (Paradise Host, Iron Inside) készültek a hangulatképek:

Az Iron Inside buli képei külön albumba kerültek és külön bejegyzés is született hozzá (lásd ITT)

Iron Inside a Fucktoberfest Tribute Madness fesztiválon

Egy péntek éjjelen, éfjél után Iron Maiden nótáktól volt hangos a Dürer Kert új, középső terme – ahol az Iron Inside épp egy újabb fergeteges bulit csapott a Fuctoberfest Tribute Madness apropóján.

Egy hét sem telt el, s megint Iron Maiden nóták varázsoltak el – előző szombaton a Kiss Zoli vezette 19 éves Iron Maidnem (képek és videók ITT), most pénteken pedig Jósa Tamás és az Iron Inside volt az elkövető. S ezek után már az sem lep meg, hogy ma egész délután Maiden dalokat hallgattam, itthon.

Mivel három teremben párhuzamosan futottak a koncertek, s fotós megbízásom is volt aznapra (kösz Yosha!), késve, majdnem a buli harmadánál sikerült megérkeznem a színpad elé. Mint utóbb kiderült, így lemaradtam az új nótáról – pedig kifejezetten érdekelt volna ez a Speed of Light interpretáció is. Sebaj, majd legközelebb.

Volt két nóta amit mindenképp szerettem volna hallani, s megörökíteni mozgóképes-hangos formátumban is. Ezek szerencsére a buli közepén illetve végén hangzottak el, így sikerrel jártam (és a srácok is jóváhagyták a publikálásukat):

Úgy történt, ahogy vártam: továbbra sem tudnám eldönteni melyik formáció (Iron Inside vs Iron Maidnem) tetszik jobban. Mivel nem vagyok (eddig legalábbis nem voltam) Iron Maiden rajongó, csak fotós és műkedvelő szemmel tudok ítélni: az talán nem meglepő, hogy fotósként az “Inside” jobban vonz, viszont a “Fear of the Dark” dal továbbra is Kiss Zolinak áll jobban – a Run to the Hills esetén pedig nálam Yosha a befutó. Tehát nincs mit tenni, következetesen fogom mindkét csapat bulijait látogatni….

Hangulatképek – köszönetképp:

És álljon itt az elhangzott dalok listája is (köszönet érte Kaczvinszky Zsoltnak):

Aces high
Speed of light
Powerslave
The trooper
Can i play
Lord of the flies
No more lies
Fear of the dark
Iron maiden
Flight of icarus
The number of the beast
The clansman
Die with your boots on
Run to the hills

Ismét Vazul Vére a Csepel Színházban

A tavaszi lemezbemutató után ismét a Csepel Színház színpadán kelt életre Vazul története, a Vazul Vére rock/metal operában.

Hiába láttuk már – klubban és színházi körülmények között egyaránt -, hiába ismerjük a történetet és a dalokat, mégis ismét látni-hallani szerettük volna az előadást. Aki egyszer részese volt ennek a csodának, az újra vágyik az élményre: lebilincselő dallamok és szövegek, kiváló énekesek, csodaszép vetített hátterek és profi táncosok vonzák ide a közönséget – másodszorra, hardamszorra, negyedszerre is, s mindannyian hozzuk magunkkal az ismerősöket, barátokat.

Kedves és kellemes meglepetésként kicsit változott az előadás eleje. Mivel az Avatar zenekar  Holdvilág-árok dala történet, szöveg és stílus tekintetében is kiválóan illik az előadásba, ezen az estén már ezzel a nótával indult a darab – a regős szerepbében pedig új tagként Szepesi Richárd erős és kellemes hangján kérte számon az öreg Istvánon tetteit:

Táltosok, javasok,
Regősök és látók!
Ugye látjátok azt,
Amit én is látok?
Karddal és kereszttel
Gyilkolták a lelkünk,
Saját szép Hazánkban
Rabszolgává lettünk.
Ezer év után most
Első Szent Királyunk!
Számon kérem rajtad,
Miért ölted meg álmunk?!
Táltost miért ölettél
Szeretet nevében?
Miért hagytad hitünket
Idegen kezében?

Refr:
Én leszek a dallam
Ki tovább viszi vétked.
Lándzsahegyre tűztél
Hitet, békességet.
Vazul szemét elvehetted,
De én mindent látok!
Bűnöd nem felejti
A Holdvilág-árok,
A Holdvilág-árok.

Majd elindult az előadás és engem ismét magával sodort – és már a technikai galibák sem tudtak zavarni igazán – persze észleltem, hogy néha zúg és a számomra oly kedves énekesek hangját elnyomja a zenei alap, de mégsem boszzankodtam rajta. Részese voltam újra az apró csodáknak is: az egyre látványosabban (és ügyesebben) szerepet játszó énekeseknek, vagy épp a hihetetlen hitelességgel kutyát alakító táncos produkciójának.

Kiváló este volt, aminek végén az énekesek ismét köztünk jártak – először csak a nézőtéren, majd később a színház előterében. Fotózkodtak, dedikáltak, beszélgettek, élvezték a jól megérdemelt sikert és szeretetet.

Hangulatképek – köszönetképp:

Iron Maidnem “Majdnem 20” születésnapi party a Club202-ben

Ezen az októberi szombat estén kishazánk egyik legjobb “tribute” zenekara, az Iron Maidnem, 19. születénapjának ürügyén szórakoztatta a Club202 közönségét. 

Réges-régen megtanultam már, hogy a zenekari születésnapi bulikat nem érdemes kihagyni – különosen, ha ilyen régen fennálló bandáról van szó, mint az Iron Maiden nótákat játszó Iron Maidnem.

A Kiss Zoli vezette csapatnak a 19. születénapon kívül az anyazenkar új lemezének megjelenése is ünneplésre adott okot. És Ők éltek is a lehetőséggel: rögtön a buli elején 3 új nóta (If Eternity Should Fail, Speed of Light, Death or Glory) is terítékre került a Book of Souls albumról – sem a választásra, sem az interpretációra nem lehett panasz. Az újdonságokat a jól ismert és szeretett dalok követték – kötelező darabok és ritkaságok egyaránt. De a lényeg továbbra sem változott: szeretettel, szívből és profi módon csendültek fel ezek a dallamok – személyes kedvencem Kiss Zolitól ezúttal is a “Fear of the Dark” lett, mert ez bizony neki igenis jól áll, s nem mellesleg úgy tudja előadni, ahogy kishazánkban kevesen.

Kifejezetten kellemes és hangulatos buli sikeredett – egyetlen nyűgöm a pontos kezdés és az éjfél előtt kötelezően véget érő buli volt (tudom, magára vessen az, aki megszokásból utolsó pillanatban érkezik, s ezért az első két nótát a pénztár előtt állva hallgatja végig)…

Hangulatképek és két videó – köszönetképp:

És a settlist (ahogy az a papíron állt):

  1. If Eternity Should Fail
  2. Speed of Light
  3.  Infinite Dreams
  4.  Flight of Icarus
  5.  Still Life
  6. Death or Glory
  7. Alexander the Great
  8. The Trooper
  9. When the Wild Wind Blows
  10. Wasted Years
  11. Stranger in a Stranger Land
  12. Flash of the Blade
  13. Prowler
  14. The Number of the Beast
  15. Children of the Damned
  16. Hallowed by the Name
  17. Iron Maiden
  18. Fear of the Dark
  19. Run to the Hills