Rudán Joe 60 születésnapi koncertje a Barba Negra Blue Stage színpadán

Lassan egy éve pihent már a fényképezőgépem a fiók mélyén, de Joe határozott kérésére nem mondhattam nemet, így ezen a decemberi péntek estén újra géppel a nyakamban érkeztem a Barba Negra kisebbik sátrába.

Két évtizede már biztosan követem Rudán Joe színpadi tevékenységét, ráaádusl 10+ éve már fotósként is előszeretettel választom a bulijait. Ritkán koncertezik a fővárosban, ritkán hívják ide, így amikor itt jár, igyekszem jelen lenni. Ez most sem volt másképp – már épp nézgettük, hogy az év végi pécsi koncertjére csak el kellene végre menni, amikor befutott a pesti buli híre.

Néhány üzenetváltás követően kiderült, hogy ezúttal is lehetünk a vendégei, de most határozottan kérte, vigyek gépet is – valamikor a „Rudán Joe 50” buli után, talán a dupla lemezes „Rudán Joe 50/30” koncert anyag megjelenése előtt, fotók kapcsán váltottunk üzeneteket: akkor és ott Ő megígérte nekem, hogy innentől bármelyik formációban is lép színpadra, mindig lehetek a vendége (fotósa).

Ezen a decemberi estén az előzenekar utolsó számai alatt érkeztünk a helyszínre, így a ruhatár és a pult meglátogatása után már kezdődött is a móka. Intro helyett egy addig még általam nem hallott dal csendült fel (még felvételről) a hangfalakból. Egy duett, nagyon friss és nagyon kellemes nóta, egyértelműen Joe hangjával, de akkor és ott nem tudtam hova tenni:


Jó napot, ide értünk hát,
a csapatom hosszú úton járt.
Ne félj, nem okozok túl nagy kárt,
csak add oda, ami régóta megjár.

A lány, akiért most útra keltem,
úgy tűnik a nyomára leltem.
Csicseregték, hogy erre él,
mondták nem észak, hanem dél.



Mint kiderült (mert később rákérdeztem), a dal „A harkányi gyógyvíz és az ördökszántotta hegy legendája” című projekt, mese-előadás része.

A koncert nem okozott meglepetést, hozta azt, amit elvártam tőle: egy színvonalas, örömzenélős este kerekedett belőle, közel 2 óra hosszban, Nagy Dávid és Kalapács József hathatós közreműködésével. Nem vendégek, inkább társ előadók voltak, jókedvvel és szívvel lélekkel muzsikáltak együtt. Joe dalai mellett számos Pokolgép nóta is felcsendült és néhány Attila Fiai Társulatos dal is előkerült.

Hangulatképek – a kevesebb több elvet követve – köszönetképpen:

https://photos.app.goo.gl/T1zGHzk6p7imnnEn9



Kalapács 60 életmű koncert a Budapest Parkban

Kalapács József 60. születésnapját ünnepelte barátaival, zenész társaival és rajongóival ezen az augusztusi péntek délután-estén a Budapest Park színpadán. Én pedig géppel a kézben élveztem az előadást, halgattam a szívemnek oly kedves előadókat, Kalapács-Hard-Omen-Pokolgép dalokat.

Aki volt már valaha “életmű” koncerten tudja, hogy az ilyen jellegű bulikat nem érdemes kihagyni. Ilyenkor mindig hosszú “best of” műsorra lehet számítani és sok-sok vendégre. És bizony ez a buli mindezt hozta. Rövid átszerelési szünetekkel közel 5 órán át dübörgött a metál a színpadon: a Kalapács, Hard és Omen éveket idéző blokkok után az este fénypontját a 20:30-as kezdéssel felcsendülő Pokolgép dalok jelentették.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Kalapács 60 életmű koncert – 2022.08.12 / Google Photos

Jamie 50 életmű koncert a Budapest Parkban

Hosszú várakozás után végre sor kerülhetett Jamie Winchester 50. születésnapi bulijára is – így ezen az augusztusi csütörtök este én is a Budapest Park felé vettem az irányt, hogy (fényképezőgéppel a kézben) én is tanúja lehessek ennek az örömzenélésnek.

Bár sosem voltam Jamie rajongó, valahogy mégis mindig kedves régi ismerősként üdvözlöm a felcsendült hamisítatlan Jamie slágereket. Így nem volt kérdés, hogy ezen az életmű bulin, örömzenélésen ott a helyem – az már csak hab a tortán, hogy a gépemet is vihettem.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Jamie 50 – 2021.09.16 / Google Photos

Új bemutató a Rózsavölgyiben: Az elnök szabadsága

Hosszú kényszerszünet után ismét bemutatóra készülnek a Rózsavölgyi Szalonban – és én újra ott lehettem géppel a kézben a fotós próbán.

Hétfő délután jött az e-mail, hogy kedd este újra fotós próba van a Rózsavölgyi Szaloban, ahova várnak szeretettel. Rövid gondolkozás (és kicsit hosszabb szervezés) eredményeképp elfogadtam a meghívást, így ez az augusztusi kedd este ismét a Szalon házi színpadán talált – géppel a kézben.

“Az elnök szabadsága” (színlap ITT) történelemóra a javából, kiváló színészek (Schneider Zoltán, Söptei Andrea, Erdélyi Timea, Ágoston Péter és Sztarenki Pál) előadásában… a közel másfél órás előadás a Szovjetúnió utolsó napjaiba enged bepillantást, Gorbacsov és családjának fogságban töltött napjait, annak drámáját és feszültségét mutatva be.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Az elnök szabadsága – 2021.08.24 / Google Photos

Újra Triász zenekaros koncert a Barba Negrában

Jó ideje nem votam már Triász koncerten, „zenekaroson” meg főleg nem. Ezen változtatott ez a nyári csütörtök este, amikor a zenekar vendégeként újra ott lehettem és élvezhettem az előadást – géppel a kézben újra a Barba Negra felé vehettem az irányt.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Triász zenekaros koncert – 2021.08.12 / Google Photos

Testvér- vs iker babakocsi vagy testvérfellépő (tapasztalatok)

Kisgyerekes Anyukák között gyakran felmerülő kérdés, hogy a kis korkülönbséggel érkező tesóra való tekintettel milyen babakocsit érdemes választani: testvér- vagy iker kocsit, esetleg testvérfellépőt? Kétgyermekes anyaként ezzel a dilemmával már én is szembesültem, így most igyekszem megosztani a tapasztalataimat a témában…

Amikor 15 hónap különbséggel megszületett a második lánykám is, már tudtam, hogy a “hogyan lehet két kicsivel egyedül kimozdulni” dilemmára nekem nem a hordozás, hanem a testvér-babakocsizás lesz a megoldás. Akkor határozottan tudtam, hogy nekem egymás mögötti, ún. testvér babakocsi kell és nem szeretnék rá sokat költeni. Így találtam rá egy használt Safety 1st testvér babakocsira.

Testvér babakocsi – Safety 1st

Igazi kisbabás dupla babakocsi, hátul vízszintbe dönthető üléssel, oldalfallal, elől mérsékelten dönthető üléssel, tálcás megoldással. Meglepően könnyen irányítható, a mostohább útviszonyokat is elég jól viselő babatank. Egyszerűen lapra csukható, viszont összecsukott állapotban is meglehetősen sok helyet foglal.

Praktikussági okokból eleinte puha mózessel használtuk, így könnyen ki-be pakolható volt a hugica és nem aggódtam, hogy megfázik vagy huzatot kap. A séták alkalmával a kicsi hátul nagyokat szundizott, míg a nagy elől vígan nézelődött illetve ki-be mászott. Az alsó rekesz jól használhatónak bizonyult, kisebb bevásárlás eredménye elfért benne. A napellenzők is jó szolgálatot tettek a nyári melegben, szinte mindig árnyékban aludhatott a kisebbik lányka és a nagy feje sem főtt meg.

Kisvárosi környezetben jól vizsgázott, szerettük, ki tudtuk használni – bár a boltban rendszerint csak a kasszáig toltam be, nem vállalkoztam a sorok közötti manőverezésre. A murvás illetve nem túl fényes állapotban lévő aszfaltos utcákat a kis kerekek ellenére is jól viselte, az irányíthatóságra sem volt panaszom (persze nagy elvárásaim nem voltak, a két gyerek súlya és a hepehupás, zord útviszonyok mellett nem számítottam egyszerű menetre). Vonatra néhány alkalommal tettük fel (inkább két-emberes mutatvány), tömegközlekedésben máshol nem teszteltük.

Akkor kezdtem más alternatívát keresni, amikor a hugica rászokott, hogy feláll a babakocsiban és úgy nézelődik. Ekkor már látszott, hogy ülő helyzetben a hátsó ülés lábtere sem elég, alváshoz pedig már kifejezetten rövid és kényelmetlen volt neki.

Ezúttal már egymás mellett kivitelt (ún. iker kocsit) kerestem, most is a mérsékelt árkategóriában, olyat amit nem sajnálok a kisvárosi poros utakon nyúzni. Így esett a választásom egy esernyőre csukható darabra, a Cybex márka Twinyx típusú babakocsijára.

Iker babakocsi – Cybex Twinyx

Két totyogóhoz ideális iker babakocsi, akadálytalan ki-be mászkálást és kényelmes alvást biztosító darab. Esernyőre csukható, mégis épp eléggé masszív, így autós-csavargós napokon sem marad itthon. Az árnyékoló kupolák zipzár segítségével extra nagyra bővíthetőek, s külön-külön nyithatóak, csukhatóak. A kupolák hátsó oldalán jól kézre eső tároló zsebek találhatók, ideálisak kulacs és nasi számára. Az ülések egymástól függetlenül vízszintesig dönthetők, így kényelmes alvást biztosítanak mindkét lánykám számára. A két alsó rekesz jól pakolható, de az ülések ledöntésével már nem igazán lehet hozzá férni a tartalmukhoz (azaz amíg alszanak a lányok, a vásárolt dolgok ott maradnak).

Kialakításából adódóan két gyerkőccel kissé nehézkesebben irányítható és nem mindenhol fér el széltében (76cm), de összeségében jól használható, praktikus darabnak bizonyult. Kisboltba meg sem kísérlem bevinni (megvár a bolt előtt), régi típusú vonat ajtón pedig csak összecsukva fér be, viszont két kismotor/futó bringa gond nélkül felakasztható rá.

Testvér fellépő

Időközben kaptunk egy testvér fellépőt, amit Apa sikeresen felszerelt kedvenc szimpla (Kunkert Vip) babakocsinkra. Meglepően jól használható, s a lányok is szeretik, de hosszabb utakra nálunk nem vált be: egyrészt a nagy szórakoztatja a kicsit, aki így nem alszik, másrészt a nagy egyszerűen kitessékeli a babakocsiból a kicsit, ha elfárad (pedig ilyenkor ügyesen le tud ülni a fellépőre, s úgy utazni rajta). Így félre tettük későbbre, illetve rövidebb távokra – bár valószínűleg inkább nagyobb korkülönbség esetén illetve nagyvárosban használható jól.

Végül álljon itt néhány kép az említett babakocsikról és a testvérfellépőről – az album a linkre/képre kattintva látható.

Babakocsik / Google Photos

Kései találkozás a Rózsavölgyiben

Közel egy éve dédelgetett álmom vált valóra hétfő délelőtt, amikor két kedvenc színészemet (Molnár Piroskát és Jordán Tamást) fotózhattam játék közben – a Rózsavölgyi Szalonban jártam a „Kései Találkozás” fotóspróbáján.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy hétfő délután a Magyar Újságíró Országos Szövetségén (MÚOSZ) keresztül kaptam egy e-mailt – benne egy meghívót a Rózsavölgyi Szalon új előadásának fotóspróbájára.

Közel egy éve találtam ki, hogy a koncert termek mellett színházi körülmények között is jó lenne próbára tenni magam és a masinát – a Vazul Vére előadásokon történő kattogtatás nekem még mindig inkább „koncert” kategória, mint „színház”. Bár azóta fotóztam már egy opera előadást, de a számomra oly kedves prózai színházi darabokra mostanáig csak nézőként jutottam el – géppel a kézben még nem. Ez változott most meg. Nagy örömömre épp arra a helyszínre és előadásra jutottam el most fotósként, ahova egyébként „csak nézőként” is szerettem volna – Anyummal évek óta rendszeres látogatói vagyunk a Rózsavölgyi Szalon előadásainak, s a két idős színészt már többször láttuk itt is és együtt is játszani (Tisztelt Hazudozó, Romance.com). Így nem volt kérdés, hogy ott a helyem ezen a délelőttön a Szalonban.

A kicsilányt néhány órára Apára bízva indultam hétfő délelőtt a Szervita tér irányába, hogy 11 óra előtt nem sokkal meg is érkezzek a Rózsavölgyi Zeneműbolt felett található Szalonba. A bejáratnál a hely sajtósa, Karácsony Ágnes fogadott és láthatóan örült neki, hogy a MÚOSZ-nak köszönhetően fiatalabb fotósokat is megismerhet.

Gyors helykeresést és egy rövid várakozást követően el is indult a két felvonásos (40+30 perces) előadás, én pedig hamar meg is feledkeztem a külvilágról. Csak élveztem a két szívemcsücske színész játékát, hangjukat, gesztusaikat és minden apró rezdülésüket. Kezemben pedig újra (végre!) kattogott a masina. Ez a kedves, bohókás romantikus komédia egy újabb jutalomjáték a Molnár Piroska-Jordán Tamás párosnak. Minimális díszlettel és kevés kellékkel megoldott előadás, hiszen ezúttal sem a külcsín a lényeg, sokkal inkább az elhangzott mondatok, történetek. A két rutinos színész elragadó bájjal és könnyedséggel alakítja az életük alkonyán, kicsit késve egymással találkozó szanatóriumi főorvost és különös páciensét. A történetből sugárzik az életszeretet – üdítő színfolt ez a mai világban. És kifejezetten jót tesz neki a „happy end” hiánya – a lezáratlan, ki nem mondott egymásra tálalás, a „valahol, valamikor mèg találkozunk” befejezés. Egy könnyed előadás, ami után jó érzéssel és vidáman indul haza az ember – így természetesen megnézése erősen ajánlott.

Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Kései találkozás – fotóspróba 2019.06.03 / Google Photos

Demeter 60 az Akváriumban

Tegnap kivételesen az utolsó sorból néztem végig a “Demeter 60” bulit és a gép sem kattogott a kezemben. Mégis egy kellemes este sikeredett, hiszen szívemcsücske emberek zenéltek a színpadon, szívvel-lélekkel és profizmussal.

Az estét kezdő Rózsaszín Bombázók produkciója elvarázsolt: Keresztes Ildikó és Demeter György párosa kiválóan működik a színpadon, a fúvósok pedig üdítően színesítik az egyébként sem unalmas hangzást. Bizony bármelyik jazz klubban megállná ma is a helyét ez az előadás – egész estén át hallgattam volna Őket, de a „régi bandáknak” ezúttal csak 3-3 dal jutott a szigorú műsorrendben….

Az XL Sisters dalok interpretációjában Sipos Peti volt Gyuri segítségére (én meg döbbentem tapasztaltam, mennyire hasonló a két énekes hangszíne), majd a populárisabb Not For Sale nóták erejéig ismét női duett partner érkezett a színpadra.

A születésnapos felköszöntését követően Gyuri jelenlegi bandája, a Bulldózer Együttes vette birtokba a színpadot és kapta meg végre azt a hang- és fénytechnikát amit bizony már régen megérdemelt volna. Így végre igazán éltek és érvényesültek a dalok, és átjött a srácok lendülete és a lelkesedése is. Én pedig büszke voltam rájuk (a barátaimra), s konstans mosollyal az arcomon énekekeltem a szívembe zárt nótákat. Nagy örömömre volt belőlük szép számmal és egyetlen kedvencem sem maradt ki a sorból.

Csak remélni tudom, hogy hasonló nagyszabású és jól sikerült bulijuk lesz még néhány, s én azoknak is szem- és fültanúja lehetek majd.