Rigoletto fotós próba a Margitszigeten

Tegnap este életemben először fotóztam opera előadást. Az OperaInfo.hu csapatának kérésére ragadtam gépet és örökítettem meg a Rigoletto előadás pillanatait. Mindezt tehettem a bemutató előtti fotós próbán, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Néhány hónaoja a fejembe vettem, hogy színházi terepen is próbára teszem magam fotós státuszban. Ekkor jött a MusicalInfo.hu csapatának felhívása: új fotós csapattagokat keresnek. Jelentkeztem, tegnap pedig megkaptam a “bemutatkozási” lehetőséget is: operabemutató előtti fotós próbán való részvételre invitáltak.

Bár a prózai színház nagy kedvencem, az opera és operett műfajért már nem rajongok, így dupla kihívást jelentett a feladat. Egyrészt a kicsi- és közepes koncert termek helyett egy hatalmas színházi térben kellett dolgoznom, másrészt egy hoszzú nap végén egy pörgős, eseménydús koncert helyett a vontatottabb, “szenvedősebb”, három óra hosszú előadás alatt “kellett” végig ébren és éberen maradnom.

A próbára való bejutás meglepően zökkenőmentesen zajlott. Elég volt a helyszínt és időpontot tudni, a személyzeti bejáraton át már akadály nélkül jutottam be a próbára, s a nézőtérre – máshogy nem is sikerült volna, hiszen a főbejárat és a lépcsők mindenhol le voltak zárva, személyzetnek pedig nyoma sem volt.

Az előadás pedig kellemes csalódás volt. Verdi Rigoletto operája ezúttal a vártnál modernebb köntösben, színházi előadásként is jól értelmezhető módon került színpadra. Az élő zenét szolgáltató nagyzenekarért az első perctől rajongtam, s a darabbal is szerencsém volt. A Rigoletto operában a férfi énekesek dominálnak, kellemes bariton és tenor dallamokkal. A két főszereplő bőrébe olasz és mexikói vendég énekesek bújtak, így a “látványra” sem lehetett panaszom.

Hangulatképek – köszönetképp:

Rigoletto főpróba – 2018.08.01 / Google Photos

Jankai 55 a Barba Negrában 2017 áprilisában

2017. április 23-án a Barba Negra Music Club színpadán Jankai Béla 55. születésnapját ünnepeltük – életműkoncert volt ez a javából: örömzenélés szívemcsücske emberekkel.

Hangulatképek albumba rendezve  – köszönetképp:

Jankai 55 – 2017.04.23 / Google Photos

 

Cry Free a Crazy Mama színpadán

A megújuló Crazy Mama Music Club színpadán, az ünnepi Deep Purple vs Iron Maiden tribute est második fellépője a Cry Free volt. A zenekar tagjaként ez a koncert volt az utolsó CF buli Fülöp Tibor, s az első Bognár Csaba számára. 

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Cry Free koncert – 2018.03.15 / Google Photos
Cry Free koncert – 2018.03.15 / Google Photos

Nőnapi Run for Power koncert

Nőnapi / Zoltán napi Run for Power koncert volt ezen a márciusi csütörtök estén a Backstageben – és újra felcsendültek Gary Moore rock és blues korszakának dalai a kedvenc belvárosi klubbom háziszínpadán. Szívvel-lélekkel, vérprofin, nagyvidáman.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Run for Power koncert – 2018.03.08 / Google Photos

Márciusi Bulldózer koncert a Legendában

Egy márciusi péntek estén ismét Bulldózer koncert volt a Legenda Center színpadán – Demeter Gyuriék ezúttal a Korál Forever vendégeként játszottak itt. 

Egy hat napos márciusi munkahét péntek estéjén Bulldózer koncert miatt indultam a Legenda Center irányába. November óta nem láttam a srácokat színpadon, így nem volt kérdés, hogy ott a helyem ezen a bulin.

Hiányoltam már őket, s kiváncsi voltam az új dalokra is, az október végi klipforgatás óta elkészült új album nótáira. Bár a lemez még kiadásra vár, de jó esélyem volt rá, hogy néhány új tétel már bekerül a koncert programba.

Sikerült időben érkeznem, így volt időm a csapon lévő Legenda sörökből is válogatni (ezúttal a fahéjas alma került sorra), a Bulldózeres srácok pedig ezúttal is szeretettel és barátsággal fogadtak.

A koncert pontosan kezdődött, s a jól ismert nóták mellett két teljesen új tétel is felcsendült: a “Nézz az ég felé” csodaszép lassú dal, tuti befutó, míg a “Bulldózer álom” mókásan-bohókás, garantáltan felvidítós. Bizony van miért várni a következő bulit és a lemez megjelenését.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Bulldozer koncert – 2018.03.09 / Google Photos

Iron Inside a Crazy Mama színpadán

A megújuló Crazy Mama Music Club színpadán, az ünnepi Deep Purple vs Iron Maiden tribute est első fellépője az Iron Inside zenekar volt. 

Közel négy hónapja nem volt már Iron Inside buli a fővárosban, így nem volt kérdés, hogy ezen a dupla koncerten ott a helyem a Crazy Mamában. A koncert meglepő pontossággal kezdődött. Örömmel láttam viszont a srácokat a színpadon, ők pedig ezúttal is hihetetlen pörgéssel és energiával vágtak bele a buliba. Perceken belül kiderült, hogy Yosha (Jósa Tamás) hangja nem az igazi: a megfázásos tünetektől beszélni alig tudott és a magas hangokból is a szokásosnál kevesebbet vállalt, mégis okosan és rutinosan megoldotta az estét. Ennek persze ára volt: a szokásosnál több refrént bízott a közönségre és a program is kurtább lett a tervezettnél, de a bulit így is kiváló hangulattal teljesítették. Lehet, ha nem hallgatnám őket évek óta, nem is lett volna hiányérzetem. Sebaj, majd a következő Iron inside bulin mindezt (a magas hangokat és a “Tears of a Dragon” nótát) majd bepótolom.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Iron Inside koncert – 2018.03.15 / Google Photos

Márciusi B52 klubkoncert a Backstageben

Egy télies máricusi szombat estén ismét a B52 legénysége szórakoztatta a BackStage Pub törzsközönségét – a teltházas koncert az új basszusgitáros (Ács András / ex-Omen) bemutatkozó bulija volt, mi pedig meglepően hamar túllendültünk Járdány Barna hiányán.

Ezen az esős, télies márciusi estén nem túl lelkesen mozdultam ki a lakásból, de végül csak útnak indultam a BackStage Pub irányába, B52 koncertre. Az előzenekar (Stardust) utolsó számai alatt érkeztem, így már nem mentem előre fotózni, csak a kivetítőn követtem a színpadon zajló eseményeket.

A szünet gyorsan eltelt, s a házigazda B52 zenekar birtokba vette a színpadot. Meglepődve tapasztaltam, hogy Járdány Barna ismét hiányzik a csapatból, de ezúttal nem Jankai Sebastian helyettesíti őt. A “megfejtést” Béla hozta, amikor bemutatta a banda új basszugitárosát, Ács András személyében. Néhány nóta alatt bebizonyosodott, jót tett a csapatnak ez a “vérfrissítés”. Önfeledt örömzenélés zajlott a színpadon, Janó lendületben méltó új partnert kapott: András rutinosan és élvezettel vette a kihívást, mosolyával és vokálozásával engem pikk-pakk meggyőzött.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

B52 koncert – 2018.03.17 / Google Photos

Lead Zeppelin koncert a Muzikumban

Egy márciusi szombat estén ismét Led Zeppelin nóták dübörögtek a Muzikum színpadán – hisz “Favourite Led Zeppelin songs” címmel a Lead Zeppelin legénysége csapott egy igazi örömzenélést.

Eredetileg egészen más bulit terveztem erre a 6 naposra nyúlt munkahét szombat estéjére, aztán barátok kedvéért mégis ismét a Muzikumban kötöttem ki. És milyen jól tettem. Egyedi nézőszám csúcsot döntve csaptak hatalmas bulit ott a Lead Zeppelin-es srácok. Én  meg  végül most sem tudtam tartani a “bizisten én  most nem fotózok, csak bulizok” tervemet, így az első rövidebb blokk és a szünet után már el is foglaltam a szokásos helyem  közvetlen a színpad előtt. És géppel a kézben élveztem az önfeledt örömzenélést. A széles mosolyokat és jó hangulatot nézve újra kicsit büszke voltam a színpadon szépen teljesítő kedves barátomra, a Lead Zeppelin ifjú énekesére, Körmendi Rolandra.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Lead Zeppelin koncert – 2018.03.10 / Google Photos