Nőnapi / Zoltán napi Run for Power koncert volt ezen a márciusi csütörtök estén a Backstageben – és újra felcsendültek Gary Moore rock és blues korszakának dalai a kedvenc belvárosi klubbom háziszínpadán. Szívvel-lélekkel, vérprofin, nagyvidáman.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy télies máricusi szombat estén ismét a B52 legénysége szórakoztatta a BackStage Pub törzsközönségét – a teltházas koncert az új basszusgitáros (Ács András / ex-Omen) bemutatkozó bulija volt, mi pedig meglepően hamar túllendültünk Járdány Barna hiányán.
Ezen az esős, télies márciusi estén nem túl lelkesen mozdultam ki a lakásból, de végül csak útnak indultam a BackStage Pub irányába, B52 koncertre. Az előzenekar (Stardust) utolsó számai alatt érkeztem, így már nem mentem előre fotózni, csak a kivetítőn követtem a színpadon zajló eseményeket.
A szünet gyorsan eltelt, s a házigazda B52 zenekar birtokba vette a színpadot. Meglepődve tapasztaltam, hogy Járdány Barna ismét hiányzik a csapatból, de ezúttal nem Jankai Sebastian helyettesíti őt. A „megfejtést” Béla hozta, amikor bemutatta a banda új basszugitárosát, Ács András személyében. Néhány nóta alatt bebizonyosodott, jót tett a csapatnak ez a „vérfrissítés”. Önfeledt örömzenélés zajlott a színpadon, Janó lendületben méltó új partnert kapott: András rutinosan és élvezettel vette a kihívást, mosolyával és vokálozásával engem pikk-pakk meggyőzött.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A Karácsonykor a MOM Kultúrális Központban megtartott (és immár hagyományos) Triász nagykoncert sikerén felbuzdulva idén is újra átélhettük a klubban a „nagyzenekaros” Triász bulik hangulatát – és a nagy érdeklődésre való tekintettel ezúttal két egymást követő januári hétköznap estén csendültek fel az elveszett dalok a BackStage Pub háziszínpadán.
Mivel a karácsonyi bulin Párom oldalán szigorúan csak szórakoztam és nem kattogtattam, a klubbulin már nem szándékoztam kihagyni ezt a lehetőséget. Így azon a januári szerda (majd „közkívánatra” csütörtök) estén is géppel az oldalamon indultam a Backstage Pub irányába.
Ezen a két estén a trió ismét nagyzenekarrá bővült (Jankai Béla, Sipos Péter, Kálmán György mellé Jankai Sebastian, Jankai Valentin, Szűcs Janó, Gál Péter és Schneider Szilveszter csatakozott), így a klub apró színpada is megnőtt erre az estére. Szokatlan módon a kedvenc fotós sarkomat egy kordonnal védett robotlámpa bitorolta, így más lehetőség hiányában én újra a közönség közül fotóztam.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy januári péntek estén teltház előtt csendültek fel ismét a jól ismert és szeretett nóták – a B52 legénysége hazai pályán szórakoztatta rajongóit is barátait.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A novemberi B52 klubkoncert ezúttal is vidám örömzenéléssel telt. Bizony jó volt újra látni, hallani a bandát a kedvenc klubom házi színpadán.
Múlt pénteken is örömmel indultam a belvárosi BackStage Pub felé, hiszen a klub egyik házi zenekara, a B52 zenekar koncertje várt ott rám. Nem hallottam őket már játszani egy ideje (a szeptemberi képek ITT), így épp ideje volt már újra időt szakítanom rájuk. A kezdeti időkkel ellentétben most már többségben saját nóták csendültek fel a színpadon. A feldolgozás nóták szép lassan kisebbségbe kerülnek a műsorban, és ez nagyon is jól van így. A srácoktól megszokott módon ezen az estén is vidám örömzenélés tanúi lehettünk. A legnagyobb élményt most mégsem a színpadon zajló események okozták. Sokkal inkább az a szeretet és megbecsülés, amivel többen is fogadtak engem (köztük Szűcs Janó, valamint a hely főnökasszonya, Juti is).
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A Triász novemberi klubkoncertje ismét telt házas volt – hiába a csütörtöki nap, csurig megtelt a BackStage Pub. Nagy örömömre ezúttal Gál Péter (elektromos hegedű) volt a trió vendége, így a szokottnál is vidámabb és színesebb este kerekedett.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy októberi péntek estén ismét az EGO-Project legénysége muzsikált a Backstage Pub házi színpadán.
Bizony régen nem voltam már EGO-Project bulin – ráadásul Kiss Zolit sem hallottam mostanában énekelni -, így nagy örömmel indultam el ezen az estén a kedvenc belvárosi klubom irányába. És bizony jól tettem. Néhány nóta után már emlékeztem rá, miért szeretem ezt a formációt: egyedi muzsika, meglepően kemény fajta, vidám és szívvel lélekkel játszó zenészek a színpadon. Épp az a fajta móka, amit annyira szeretek.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ezen a szeptemberi csütörtök estén ismét egy teltházas Triász dalkör részese lehettem a BakcStaeg Pubban. Ahol ismét nagyvidáman, szívvel-lélekkel szóltak az elveszett, s megkerült dalok.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy szeptemberi péntek éjjelen a B52 zenekar koncertjével indult el hivatalosan is az őszi klubszezon a Backstage Pubban.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A dombóvári V2 Raiders Band legénysége ismét a B52 zenekar vendégeként szórakoztatta a Backstage Pub törzsközönségét.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
