A megújuló Crazy Mama Music Club színpadán, az ünnepi Deep Purple vs Iron Maiden tribute est második fellépője a Cry Free volt. A zenekar tagjaként ez a koncert volt az utolsó CF buli Fülöp Tibor, s az első Bognár Csaba számára.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Nőnapi / Zoltán napi Run for Power koncert volt ezen a márciusi csütörtök estén a Backstageben – és újra felcsendültek Gary Moore rock és blues korszakának dalai a kedvenc belvárosi klubbom háziszínpadán. Szívvel-lélekkel, vérprofin, nagyvidáman.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy márciusi péntek estén ismét Bulldózer koncert volt a Legenda Center színpadán – Demeter Gyuriék ezúttal a Korál Forever vendégeként játszottak itt.
Egy hat napos márciusi munkahét péntek estéjén Bulldózer koncert miatt indultam a Legenda Center irányába. November óta nem láttam a srácokat színpadon, így nem volt kérdés, hogy ott a helyem ezen a bulin.
Hiányoltam már őket, s kiváncsi voltam az új dalokra is, az október végi klipforgatás óta elkészült új album nótáira. Bár a lemez még kiadásra vár, de jó esélyem volt rá, hogy néhány új tétel már bekerül a koncert programba.
Sikerült időben érkeznem, így volt időm a csapon lévő Legenda sörökből is válogatni (ezúttal a fahéjas alma került sorra), a Bulldózeres srácok pedig ezúttal is szeretettel és barátsággal fogadtak.
A koncert pontosan kezdődött, s a jól ismert nóták mellett két teljesen új tétel is felcsendült: a „Nézz az ég felé” csodaszép lassú dal, tuti befutó, míg a „Bulldózer álom” mókásan-bohókás, garantáltan felvidítós. Bizony van miért várni a következő bulit és a lemez megjelenését.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A megújuló Crazy Mama Music Club színpadán, az ünnepi Deep Purple vs Iron Maiden tribute est első fellépője az Iron Inside zenekar volt.
Közel négy hónapja nem volt már Iron Inside buli a fővárosban, így nem volt kérdés, hogy ezen a dupla koncerten ott a helyem a Crazy Mamában. A koncert meglepő pontossággal kezdődött. Örömmel láttam viszont a srácokat a színpadon, ők pedig ezúttal is hihetetlen pörgéssel és energiával vágtak bele a buliba. Perceken belül kiderült, hogy Yosha (Jósa Tamás) hangja nem az igazi: a megfázásos tünetektől beszélni alig tudott és a magas hangokból is a szokásosnál kevesebbet vállalt, mégis okosan és rutinosan megoldotta az estét. Ennek persze ára volt: a szokásosnál több refrént bízott a közönségre és a program is kurtább lett a tervezettnél, de a bulit így is kiváló hangulattal teljesítették. Lehet, ha nem hallgatnám őket évek óta, nem is lett volna hiányérzetem. Sebaj, majd a következő Iron inside bulin mindezt (a magas hangokat és a „Tears of a Dragon” nótát) majd bepótolom.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy télies máricusi szombat estén ismét a B52 legénysége szórakoztatta a BackStage Pub törzsközönségét – a teltházas koncert az új basszusgitáros (Ács András / ex-Omen) bemutatkozó bulija volt, mi pedig meglepően hamar túllendültünk Járdány Barna hiányán.
Ezen az esős, télies márciusi estén nem túl lelkesen mozdultam ki a lakásból, de végül csak útnak indultam a BackStage Pub irányába, B52 koncertre. Az előzenekar (Stardust) utolsó számai alatt érkeztem, így már nem mentem előre fotózni, csak a kivetítőn követtem a színpadon zajló eseményeket.
A szünet gyorsan eltelt, s a házigazda B52 zenekar birtokba vette a színpadot. Meglepődve tapasztaltam, hogy Járdány Barna ismét hiányzik a csapatból, de ezúttal nem Jankai Sebastian helyettesíti őt. A „megfejtést” Béla hozta, amikor bemutatta a banda új basszugitárosát, Ács András személyében. Néhány nóta alatt bebizonyosodott, jót tett a csapatnak ez a „vérfrissítés”. Önfeledt örömzenélés zajlott a színpadon, Janó lendületben méltó új partnert kapott: András rutinosan és élvezettel vette a kihívást, mosolyával és vokálozásával engem pikk-pakk meggyőzött.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ezen a márciusi szerda (de a gyakorlatban inkább péntek) estén metál zenétől volt hangos a Dürer Kert kisterme. A terem nézőszám rekordját megdöntve muzsikált az estén az Archaic, a Stonedirt, az At Night I Fly és a Reason.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy márciusi szombat estén ismét Led Zeppelin nóták dübörögtek a Muzikum színpadán – hisz „Favourite Led Zeppelin songs” címmel a Lead Zeppelin legénysége csapott egy igazi örömzenélést.
Eredetileg egészen más bulit terveztem erre a 6 naposra nyúlt munkahét szombat estéjére, aztán barátok kedvéért mégis ismét a Muzikumban kötöttem ki. És milyen jól tettem. Egyedi nézőszám csúcsot döntve csaptak hatalmas bulit ott a Lead Zeppelin-es srácok. Én meg végül most sem tudtam tartani a „bizisten én most nem fotózok, csak bulizok” tervemet, így az első rövidebb blokk és a szünet után már el is foglaltam a szokásos helyem közvetlen a színpad előtt. És géppel a kézben élveztem az önfeledt örömzenélést. A széles mosolyokat és jó hangulatot nézve újra kicsit büszke voltam a színpadon szépen teljesítő kedves barátomra, a Lead Zeppelin ifjú énekesére, Körmendi Rolandra.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy februári szombat estén a Stula Rock formáció lemezbemutató koncertjét élvezhettük a fővárosi Crazy Mama Music Pub színpadán.
Egy nappal az Őserő lemez megjelenése után élőben is láthattuk Molnár Péter „Stula” új zenekarát, a Stula Rock formációt a fővárosban. Ezen a téli estén a megújuló Crazy Mama színpadán teltház előtt csendültek fel az új dalok. Nagy örömömre Stulának vendége is volt a színpadon: a „Két igazság” nóta duettben, Dudás Ivettel (Tales of Evening) hangzott el. A buli épp olyan volt, mint vártam: energikus, egyedi és profi. És csak remélni tudom, hogy idővel a repertoárból kikopnak majd a „régi slágerek”, s a saját dalok önmagukban is elegendőek lesznek az érdeklődés és hangulat fenntartásához.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Szokatlan módon metal szólt ezen a februári péntek estén a belvárosi Living Room színpadán – a hangulatról a divideD és Refraction zenekarok gondoskodtak.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A székesfehérvári Nyolcas Műhely színpadán három másik banda társaságában az Archaic legénysége szórakoztatta a nagyérdeműt – magasan az este legjobb buliját hozva.
Az Archaic zenekar új lemeze, a How Much Blood Would You Shed to Stay Alive?, múlt év decemberében jelent meg, s szinte azonnal el is nyerte a szakma elismerését. Ezen a márciusi péntek estén a korábbi dalok mellett néhány új nóta is felcsendült a székesfehérvári Nyolcas Műhely klubszínpadán.
Mi most jártunk ott először, de meggyőzött minket a hely. Hangulatos underground rock klub könnyen megtalálható és megközelíthető helyen, normális személyzettel és tetszetős falfestésekkel büszkélkedhet. A pult választéka és árai korrektek, az időben érkezőktől elkért ezer forintos belépő pedig a 4 zenekaros buliért kedvező árnak mondható A színpad egyszerű világítása pedig kellemes csalódást okozott: nagy örömömre itt a két fényforrás színét sikerült úgy beállítani, hogy ezzel nem lehetetlenítették el a vaku nélküli fotós munkát.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
