szucs janos címkével jelölt bejegyzések

B52 lemezbemutató koncert a Track színpadán

Egy augusztusi csütörtök estén az új lemez bemutatásának ürügyén zenélt a B52 legényésge a Barba Negra Track kis színpadán – a vokál mikrofon mögött vendégként Sipos Petivel.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

B52 lemezbemutató – 2017.08.10 / Google Photos

 

B52 & V2 Raiders a BackStage Pub színpadán

Novemberi péntek 13 – a V2 Raiders és a B52 legénysége kiváló bulival szórakoztatta a BackStage Pub színpadán a rajongókat, barátokat, zenésztársakat.  

Visszatért kishazánkba amerikai turnéjáról a Triász, így a B52 legénysége teljes lett és végre újra bevetésre indulhatott. Épp ideje volt már, hisz kezdtek hiányozni a srácok – a szeptember 20-ai szabadtéri buli óta nem láttam/hallottam őket.

Ezúttal vendégként a V2 Raiders muzsikált. Szívvel-lélekkel szólt a motoros rock and roll, s néhány nóta erejéig a dobos és énekes helyet is cserélt. Majd nagy örömömre a vendég is hívott vendéget, Molnár Péter (Stula) személyében. Néhány dal erejéig így két Molnár Péter (és három tűzoltó) is volt fenn a színpadon – s Döbinek hála ennek mozgóképes emléke is marad:

Hangulatképek – köszönetképp:

Keresztes Ildikó akusztikus a Terézvárosi Búcsú műsorán

A Terézvárosi Búcsú könnyűzenei programjai között, vasárnap kora este Keresztes Ildikó akusztikus műsorral szórakoztatta a nagyérdeműt.

Szombat délután jött a hír, hogy másnap Keresztes Ildikó koncert lesz, ráadásul végre a belvárosban – és nem is akármilyen. Ezúttal a Terézvárosi Búcsú színpadán akusztikus trió felállásban csendültek fel az ismerős dalok. Keresztes Ildikót most a teljes “band” helyett csupán egy billentyű (Mirko Milan Milosevits) és egy akusztikus gitár (Szűcs Janó) kísérte. A dalok erejéből, a koncert hangulatából ezzel semmit nem vesztettünk, sőt. Ha lehet, a Rómeó így még jobban tetszett:

Rövid, de igen kellemes koncert sikeredett.

Hangulatképek – köszönetképp:

Backstage évadzáró B52 koncerttel

A szokásos nyári szünet előtt dupla koncerttel búcsúzott a BackStage Pub a közönségétől – július utolsó napján a Historica és B52 zenekarok muzsikáltak nekünk.

Rendhagyó módon két koncertes estével búcsúzott egy teljes hónapra kedvenc klubunk tőlünk – barátoktól, zenésztársaktól, rajongóktól. Elsőként a történelmi témájú dalokkal érkező Historica vette birtokba a színpadot, majd utánuk a klub egyik házigazda zenekara, a B52 csapott a húrok közé.

Nem lett volna igazi dupla rock buli, ha nem tűnt volna fel a két énekes egymás produkcióiban, vendégként. Így Kálmán Gyuri már a Historica koncert alatt is megjelent a színpadon, majd Ézsiás Péter vendégeskedett a B52 legénységénél.

A nyári fesztiválszezon miatt a B52 legénysége buliról-bulira változik, de ezen az estén végre újra a színpadon üdvözölhettük Szűcs Janót, viszont ezúttal Járdány Barna maradt igazoltan távol – az Ő helyét erre az estére a Historica gitárosa, Gönci “Apuka” György vette át. Nagy örömünkre ad hoc vendégént Kékesi Bajnok László és Csiga is feltűntek néhány nóta erejéig a színpadon és a billentyűk mögött .

Kiváló hangulatú buli kerekedett – talán nem meglepő, hogy a most készült fotókat nézegetve nem egy esetében pontosan lehet tudni melyik nóta közben készültek; példaként talán elég  a “Türelem” és a “Ne kezd újra” dalokat említenem  – igen biztos jele ez annak, hogy túl sok B52 bulin voltam már jelen.

Hangulatképek – köszönetképp:

Keresztes Ildikó Band koncert – 2015.06.06

Pestszentimrén, kerületi rendezvényen, és ismét szabadtéren zenélt a Keresztes Idikó Band (KIB) múlt szombaton.

Ezen a szombat estén ketten csajok képesek voltunk majdnem Gyálig buszozni a Keresztes Ildikó Band (Keresztes Ildikó – ének, Szűcs János – gitár, Mirko Milan Milosevits – billenyűk, Péterfi Attila – basszusgitár, Czébely Csaba – dob) koncertje kedvéért. Talán nem véletlenül.

A Sportkastély mögötti füves területen felállított szabadtéri színpadon nyolc után csendültek fel az ismerős dallamok. Szívből szólt a rock and roll és folyt a vidámkodás odafent a deszkákon – Janót mindig jó mosolyogni és pörögni látni, s hallani vokálozni.

Ugyan ez még csak a második alkalom volt, hogy láttam-hallottam őket a színpadon, már tudom: ha csak rajtam műlik, sok ilyen este lesz még.

Két kedvenc nótám (a Horváth Attila szövegével büszkélkedő “Egészen, mert félig nem tudok” ars poetica-nak is beillik, a “Rómeó” pedig valóban mindig behelyettesíthető, magamra szabható) is terítékre került, így hiányérzet nélkül kezdhettem meg a közel egy órás hazafelé vezető utat (busz és metró).

Hangulatképek  – köszönetképp: