2016. január havi bejegyzések

ÉK koncert a Barba Negra fedélzetén

Az Ignite vendégeként mutatkozhatott be ezen a januári estén az ÉK zenekar (Lee Olivér, Balasi Ádám, Oláh Bence, Kecskeméti Csaba) a Barba Negra Music Club közönségének.

Mivel az ÉK két tagját, énekes-gitárosát és basszusgitárosát is korábbi zenekarukból (Cry Free) ismerem, nem volt kérdés, hogy kivételesen kapunyitásra érkezünk erre bulira, s meghallgatjuk a saját zenét játszó fiatal formációt is. És bizony érdemes volt: egyedi, intelligens muzsika, olyan igazi “megosztó” fajta – amit vagy nagyon szeretsz, vagy rosszul vagy tőle. Minket meggyőztek a srácok – és bizony nem véletlen, hogy a tavaly februárban elkészült stúdióalbumuk a Cseh Tamás program támogatását élvezte.

Hangulatképek  – köszönetképp:

Az említett album innen tölthető le:
iTunes – https://itunes.apple.com/hu/album/feb…
Deezer – http://www.deezer.com/album/11087310
Zene 24/7 – http://www.korlatlanzene.hu/artist/?b…

2016. évi Black-Out nagykoncert a Barba Negra fedélzetén

Black-Out koncert volt ezen a januári szombat estén a fővárosi Barba Negra Music Club színpadán – örömzenélés és időutazás volt ez a javából.

Gyermekkorom kedvenc zenekara, a Black-Out, mostanság már évente csak egyetlen nagy bulit rendez (kedvünkért és saját kedvükre), így  percig sem volt kérdés, hogy ott a helyem ezen az estén a Barba Negra fedélzetén.

Hisz az elmúlt 25 év Black-Out dalai szóltak ismét a színpadon, s találtak utat a szívünkhöz. Időutazás volt ez vissza a gyerekkoromba, 20 év távlatába – ahol gimnáziumi házidolgozatom szólt a Black-Out formációról, ahol az első átbulizott éjszaka a Riff Röff rock gálya fedélzeten Black-Out bulival telt, s ahol havonta jártunk Black-Out koncertre, és azt sem bántuk ha Kowa helyett a közönségnek kellett végig énekelnie a bulit…

2016. januárjában már felnőtt emberek, profi zenészek játszanak az időközben felnőtt közönségüknek, s szóltak a színpadon a szívünkbe és lelkünkben égett nóták – szívből, lélekkel és örömmel, nagy vidáman.

Kellemes és igen hangulatos este kerekedett – a kiváló fénytechnikának hála pedig a közönség soraiból is érdemes volt fotózni, amit persze ezúttal sem tudtam kihagyni. 

Hangulatképek  – köszönetképp:

Januári Triász dalkör a BackStage-ben

Januári klubkoncertjét adta hazai pályán a Triász formáció, azaz ismét a Jankai Béla -Kálmán Gyuri – Sipos Peti triumvirátus mókázott és zenélt a BackStage Pub színpadán.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Cry Free 20. születésnap

20. születésnapját ünnepelte ezen a januári éjjelen a Cry Free zenekar a Club202 színpadán – régi zenésztársakkal, barátokkal, rajongókkal.

Közel négy éve ismerem kishazánk legjobb Deep Purple “tribute” zenekarát, a 20 éves Cry Free-t. Az eltelt idő alatt barátságuk mellett zenekari fotós státuszt is nyertem tőlük, így ha némi késéssel is, de ott volt a helyem a születésnapi nagykoncerten.

Régi Cry Free tagokkal, a Zep Session zenekarral és további zenész barátokkal kiegészülve hatalmas bulit csaptak a srácok a színpadon. Vidám, laza és mégis vérprofi buli sikeredett – bő három órán át szóltak a Deep Purple és Led Zeppelin nóták, meglepetésekkel és ritkaságokkal fűszerezve.

Az este számomra legemlékezetesebb pillanatait a Tatai Tomi és Kaminszki Szergej féle dupla dobszekciós móka okozta, de kellemes meglepetés volt Oliver Lee “Soldier of Fortune” dalolása is. Mint ahogy Bolla Tipcsi szájharmonika játéka és Körmendi Roland (ének, Heep Freedom) vendégszereplése is szívemnek kedves volt.

A legjobban pedig a “Cry Free család” irányomban tanúsított túlcsorduló szeretete fogott meg. Hihetetlen szeretettel és örömmel fogadtak öltözőben és nézőtéren egyaránt – és ez még attól sem függött, évek vagy csak percek óta ismerjük egymást. Voltak pillanatok, amikor bizony nehezemre esett néhány mondat után otthagyni a másikat, s visszatérni a “munkához”, a koncertre és a fotózásra koncentrálni – mert olyan jó lett volna órákon át folytatni azokat a megkezdett beszélgetéseket, élvezni az áramló szeretetet, vidámságot, és begyűjteni azokat a kedves, őszinte mosolyokat, öleléseket…

Röviden és tömören: hála és köszönet, legközelebb és utána is újra-meg-újra találkozunk. 

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

DivideD a 13. Stagediving Fesztiválon

Ez már a harmadik divideD buli volt a Dürer Kertben, de most először a nagyszínpadon. Látványszínház, modern és kökemény muzsika úgy igazán – DivideD módra.

A 13. Stagediving Fesztiválon végre nagyszínpadon mutathatta be a divideD legénysége hogyan is kell ma kishazánkban igazán modern muszikát és látványos bulit csinálni. Most még rövidke programmal, de tudatos színpadképpel (vetített hátterekkel és csodaszép jelmezekkel), saját hang- és fénytechnikussal és nagyon egyedi hangzásvilággal készültek. Az Ends of Earth EP dalain kívül már újabb nótákat is hallhattunk Tőlük, s azok sem okoztak csalódást – bizony van miért várni az új anyagot és a következő előadást.

Hangulatképek – köszönetképp:

Az új évben is Deák Bill Blues Band a Backstage-ben

Visszatért Bill kapitány és bandája, a Deák Bill Blues Band a Backstage Pub háziszínpadára, így ezen a téli éjjelen ismét a blues király dalai szóltak kedvenc belvárosi klubomban.

A novemberi Deák Bill Blues Band koncerttel ellentétben most időben érkeztem a klubba, így teljes egészében volt szerencsém végighallgatni a koncertet. Kiváló hangulatú buli sikeredett, ahol egymás után csendültek fel a jobbnál jobb dalok, s ahol megintcsak büszke lehettem az ex-Cry Free gitáros Nagy Dénesre.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

EGO-Projekt a BackStage színpadán

Karácsony előtt néhány nappal EGO-Projekt koncert volt a belvárosi BackStage Pub színpadán – és vidáman, szívvel-lélekkel szólt a rock and roll.

Hangulatképek – köszönetképp:

Bulldózer a Backstage Pub színpadán

Egy decemberi csütörtök este a Bulldózer zenekar legénysége szórakoztatta a BackStage Pub közönségét, barátokat, zenésztársakat.

A szeptemberi “nemhivatalos” PECSA búcsúfesztiválos szereplés után (képek ITT) immár klub színpadon is hallhattuk, láthattuk a Bulldózer legénységét. Kellemes kis este kerekedett, ahol végre az “Álmok és szenvedély” nóta is elhangozhatott.

Hangulatképek – köszönetképp:

Fővárosi Rudán Joe életmű koncerttel indult az év

A év egyik első monstre koncertjével a Rudán Joe Band, vendégeik és barátaik szórakoztatták a Club202 közönségét – nagy örömömre három felvonásban, bő három órán át szóltak a “nagy klasszikusok” és a saját nóták.

A 2014. márciusi Rudán 50 bulin, majd idén júliusban egy rövid programmal a Rockmaratonon, láttam-hallottam újra Rudán Joe-t énekelni. Akkor és ott igencsak kellemes csalódást okozott, így azóta is vágytam az újabb találkozásra. Hiába volt számos érdeklődésemre számot tartó buli a városban ezen az estén, nehéz szívvel, de Joe mellett döntöttem, s nem bántam meg. Szívvel-lélekkel szóltak az ismert és szeretett dalok – köztük Deep Purple, Whitesnake, Pokolgép, P. mobil és P. Box nóták…

Az est számomra legemlékezetesebb pontjai közé a nagybőgővel és fúvósokkal színesített akusztikus (első) blokk nótái, valamint a “Mistreated” sorai közé becsempészett “Soldier of Fortune” dal részlet bizonyult.

Hangulatképek – köszönetképp:

És álljon itt az este során elhangzott dalok listája is:

Thank You
Voltam levetett
Temple of the King
Így szép az élet
When a Blind Man Cries
Kell még egy szó
Dust in the Wind
Ébredés
House of the Rising Sun

Black Night
Rocktóber
Highway Star
Dől a lé
Ready For Love
Csaba királyfi
Here I Go Again
Néma dal
Demon’s Eye
Én ez vagyok
Nagy vonatrablás
A zöld, a bíbor
Menj tovább
Harang
Aki másképp él
Záróvers
Soha nem elég

Rock and Roll
Mint jó napokban
Mistreated
Transsylvénia
Babba Mária
Éjfélkor whisky
Woman from Tokyo
Itt és most
Strange Kind of Woman
Miskolc
Stairway to Heaven
Aluljárók fia
Whole Lotta Love
Hol van a szó
Smoke on the Water
Dédapám

 

 

Heep Freedom akusztikus koncert a Mikában

Közel három éves fennállása alatt a Heep Freedom (Uriah Heep tribute) zenekar most játszott első alkalommal akusztikus hangvételű bulit – a helyszín a belvárosi Mika Tivadar Mulató volt.

Egy téli csütörtök estén végre a belvárosban csendültek fel a Uriah Heep klasszikusok a Heep Freedom tolmácsolásában, s ezúttal – nagy örömömre – akusztikus variációban.

Annak ellenére, hogy az ilyen stílusú koncert a srácoknak is új volt, kiváló hangulatú buli kerekedett az estéből. Hiába betegség, és a konfortzónán kívüli feladat, ez kifelé nem igazán látszott: vidámkodós örömzenélés szem- és fültanúi lehettünk, némi stand up műsorral megfűszerezve. Egy dolgot azért halkan megsúgok: nem ér úgy röhögtetni a fotósokat, mert röhögéstől remegő kézzel lehetetlen dolgozni… 🙂

Hangulatképek – köszönetképp:

És álljon itt az elhangzott dalok listája is (Roland, köszönet érte):

Misty Eyes
Sweet Lorraine
Stealin’
Free Me
Bird Of Prey
Traveller in Time
Paradise
Devil’s Daughter
Rain
The Wizard
Sunrise
Easy Livin’
Tales
Gypsy
July Morning
Lady In Black