zeffer andras címkével jelölt bejegyzések

Márciusi Rock Band koncert a Backstage színpadán

Ismét a Backstage Pub színpadán muzsikált a the Rock Band – és ezúttal  én is jelen voltam, géppel a kézben.

Hangulatképek – köszönetképp:

Google Photos link (mobil barát)

Mobilmánia ismét a Barba Negrában

Októb eleje, Barba Negra Music Club: ismét a kalózhajó fedélzetén dübörgött a Mobilmánia, s hozzájuk vendégént ezúttal is csatlakozott Vikidál Gyula és Horváth Attila, meglepetésként pedig Závodi Janó és a születésnapos Som Lajos is.

Zefi engedélyével két videóm a buliról:

És a szokásos hangulatképek:

Mobilmánia koncert az Agárdi Popstrandon

Születésnapomon két számomra kedves zenekar is játszott az Agárdi Popstrand színpadán – Lord és Mobilmánia dalok szálltak a Velencei-tó felett. 

Gyönyörű naplementével köszöntött minket Agárd, majd felcsendültek a Lord nóták, utánuk pedig a Mobilmánia legénysége szórakoztatta a popstrandon összegyűlt nagyérdeműt – az est levezetéseképp az Ismerős Arcok lépett színpadra.

Még nincs egy éve, hogy először láttam színpadon a Mobilmánia zenekart – mégis már megmondani sem tudom, hány bulijukon voltam ott azóta, s hányszor fotóztam őket. Persze azóta sokkal több az ismerős, s barát a közönség soraiban, de a lényeg mit sem változott: a Fénypokol album nótái, Stula énekhangja, megjelenése és a fiatal gitárosok energikussága minden alkalommal meggyőz, elragad, elvarázsol. Ez történt ezen az estén is: géppel a kézben, mosollyal az arcomon énekeltem a dalokat.

Rendhagyó este volt: Zefi a szokottnál többet énekelt, többet volt elől mikrofonnal a kézben, s születésnaposokat is köszöntött (egy barát barátját és a csapat egyik technikusát). Hangulatos este volt, két kiváló koncerttel, barátokkal, a Velencei-tó partján. Aligha kell ennél több… És Veletek jövőre ugyanitt! 

Hangulatképek – köszönetképp:

Sorry:
- Please recheck your ID(s).
- If you are showing a private album, check that the "Retrieve Photos From" option is set to "User's Private Album" and that the Authorization Key is correct.

Mobilmánia koncert – 2015.07.09

Ezen a júliusi csütörtök estén a Mobilmánia zenekar legénysége szórakoztatta a Barba Negra Track közönségét – és nem is akárhogyan.

Különleges este volt ez, amit Zefiék az egészségügyben dolgozóknak ajánlottak, s ahol az időben (18h és 19h között) érkezők ingyenesen léphettek be. Az új dobossal (Csintalan Gyurival) játszó Mobilmánia zenekarhoz ezen az estén is csatlakozott Vikidál Gyula és Horváth Attila is, az előzenekar pedig most is a Bermuda RockbanD volt.

Ezalkalommal időben érkeztem a tetthelyre, mivel koncert előtt még dolgom volt: a Rockbook online rockmagazin számára készült egy interjú Stulával, aminek szem- és fültanúja lehettem (a lehetőségért köszönet Máthé Krisztának) – s ha már ott voltam, akkor néhány fotót is készítettem.

Szánom-bánom, de az előzenekar műsorát csak távolról hallgattam – sikerült csajos traccspartival eltölteni az időt. A Mobilmánia koncertjének kezdetére viszont már ismét a színpad előtt álltunk, csatlakozva barátokhoz – a Mobilmánia törzsrajongó csapatához.

Profi, vidám és energikus buli volt, régi és új dalokkal, Tunyóra emlékezéssel, pirotechnikával és mozgó dobogókkal. Koncert után pedig ezúttal is dedikálás és közös fotózkodás következett.

Hangulatképek  – köszönetképp:

Mobilmánia turnézáró – 2015.05.09

A Mobilmánia Fénypokol lemezbemutató turnéjának lezárásaként – 13 vidéki város után – a fővárosba érkezett, a Barba Negra Music Club színpadára.

A vidéki apró klubszínpadok után végre újra egy tágas és profi nagyszínpadon láthattuk, hallhattuk a Mobilmánia legénységét, s a Fénypokol nótákat (nyolcat a tizenötből). Nagy örömünkre ezúttal Vikidál Gyula is fent volt velük a színpadon, így a “klaszzikus” nóták mellett a Honfoglalás tételek és a “Szegény Magyarország” is terítékre került. A “Se kártyák, se csillagok” Zefi előadásában már csak a hab volt a tortán.

A teljes program (vastaggal szedve a Fénypokol album nótái):

1. Nyitány
2. Nem vagyok szikla
3. Fénypokol
4. Rocktóber
5. Vagyunk és maradunk
6. Tegnapi dal
7. Menj tovább
8. SZEBA TIMBA
9. Embered voltam
10. Utak filmje
11. Még ne búcsúzz el
12. Nem változol semmit
13. Vonat
14. Szegény Magyarország
15. Honfoglalás I-V
16. Az ördög itt belebukott
17. Miskolc
18. Újrakezdeném
19. Amikor zene szól
20. Se kártyák, se csillagok
21. Bárhová magaddal viszel
22. A zöld a bíbor és a fekete
23. Ez a mánia
24. Kétforintos dal
25. Utolsó cigaretta

Igazi örömzenélés folyt odefent, a technikának hála pedig igaz fénypokol volt, hangvihar és bizony tűzeső is. Néha már aggódtam, nem fulladnak-e bele a muzsikosok a színpadról lehömpölygő füstbe. Szerencsére nem volt probléma – önfeledten szólt a rock and roll, vidámság és energiaáramlás volt. Csakazértis megmutatták, hogy mindent tudnak (elsősorban azt, hogy a “közönséget nem csak felszínesen kell kiszolgálni”), s a rajongók szeretetét és bizalmát is élvezik. Több kamerával készültek a hangos-mozgóképes emlékek is, az ígéret szerint videoklip mindenképp készül belőlük.

Én pedig jól megbújtam jobb oldalt elől (a fotós árok peremén), s kattogtattam. Eredményképp 100+ (hangulat)képet adok ki most a kezem közül – köszönetképp:

 

Mobilmánia Budakalász – 2015.05.01

Ezen a május elsején a Tabán Fesztivál után a Mobilmánia zenekar második koncertje Budakalászon, családias hangulatban, szabatéren telt.

Az idei május elseje sűrű volt a Mobilmánia legénységének és rajongóinak is, hiszen a Tabán Fesztiválos szereplés után a budakalászi művelődési ház szabadtéri színpada várta őket. Két teljesen más léptékű buli, de a színvonal változatlanul magas volt.

Nem vágytam a Tabános tömegre, így “csak” a budakalászi bulit választottam, s nem bántam meg. Végre egy szabadtéri buli, családias, hangulatos és mégis vérprofi. Annak ellenére, hogy ez a koncert nem volt “Fénypokol Tour” állomás, szép számmal csendültek fel az új nóták is – nagy örömömre. Ezúttal könnyű dolgom volt fotósként: nem volt tömeg, így szabadon mozoghattam, viszont volt elegendő fény a színpadon, s mindegyik zenésznek jutott is belőle. Eredményképp sikerült végre szép számú képet lőni a csapat ifjú gitárosairól (Balázs és Márk), akik az utóbbi időben valahogy mindig “sötétben bújkáltak” előlem.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Mobilmánia Szolnok – 2015.04.25

Az immár egy éve új felállással játszó Mobilmánia zenekart szombaton a lemezbemutató turnéjának szolnoki állomására kísértük el.

Egy rajongótársam kedves-lelkes invitálása és a nyárias időjárás együtt megadták a végső lökést ahhoz, hogy vonatra üljek és a Fénypokol turné szolnoki koncertjén is ott legyek.

Az est helyszínét biztosító Váróterem Klub nevéhez hűen a szolnoki vasútállomás épületében található – így  nem okozott gondot az odatalálás, s az első hajnali vonat zökkenőmentes elérése sem. Első ránézésre egy teraszos kiskocsmával (sörözővel) volt dolgom, de beljebb érve kiderült, egy külön helység, koncertterem is tartozik hozzá.  Szkeptikus voltam kicsit, vajon alkalmas-e a terem rockzenei koncert lebonyolítására, de az első hangok felcsendülésekor megnyugodtam, Zefiék ismét lelkiismeretes munkát végeztek: a technikus csapat megfelelőképp felkészülve és felszerelve érkezett, így a hangzás meglepően jóra sikeredett.

A két előzenekar ezúttal is a Code Civil és a Bermuda RockBand volt, a Vikidál Gyulával kiegészült Mobilmánia csak utánuk lépett szinpadra. Az apró színpadon ezúttal se volt túl nagy a mozgástér – Zefi Hammond orgonája jelentős részt követelt belőle magának, így Bajnok és az ifjú gitárosok a színpad kb 2/3 részén osztoztak Stulával és Gyulával.

Feldübörgött a rock and roll, elszabadult a Fénypokol. Megtelt a tánctér, én pedig a kordonon belül találtam magam – betessékeltek, mondván fotósként ott a helyem, dolgozzak nyugodtan. Láb alatt voltam, mégsem hallottam egy rossz szót sem, sőt: a zenekar figyelt rám. Zefi még arra is ügyelt, hogy biztosan  sikerüljön a kép – kinézett rám, s megvárta a visszajelzést.

Szóltak a régi és új nóták, mi pedig mindet kedves ismerősként köszöntöttük. Hatásuk alá kerültünk, énekeltük őket, felszabadultunk, s kikapcsoltunk általuk. A Vikidál-Stula páros megörvendeztetett bennünket egy csodaszép “Szegény Magyarország” dalolással is, koncert után pedig dedikálás és közönség találkozó is kerekedett. Kedvesen, vidáman jártak közöttünk, fotózkodtak, beszélgettek. Élvezték a közönség szeretetét – hisz megérdemelték.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Rock Band szezonzáró – 2015.04.10

Szezonzáró Rock Band koncert volt péntek este a Backstage Pub klubszínpadán.

Ebben a klubszezonban utoljára láttuk, hallottuk a Rock Band csapatát a Backstage Pub színpadán – a legközelebbi bulira itt novemberig kell várnunk. Szerencsére lesz azért addig máshol koncert, nem kell sokáig Zefiéket nélkülöznünk: dübörög a Mobilmánia turné, vidéki állomások (Győr 04.11, Szolnok 04.25) és május 1-én a fővárosban duplázni is lehet (Tabán és Budakalász), május 9-én pedig a turnézáró buli a kalózhajó (BNMC) fedélzetén vár minket. Itt a jó idő, így jó eséllyel lesz sörsátras Rock Band buli is (a hírek szerint ez lesz a Városligeti Sörsátor utolsó szezonja)…

Tegnap a megszokott és szeretett lendülettel és vidámsággal csendültek fel a TRB és Mobilmánia nóták, s mi örömmel énekeltük őket Zefivel együtt – s rövidesen el is szállt a fáradtság, s a hosszú hét minden nyűgje, baja. Volt annak bája, hogy Bajnok egyetlen nóta erejéig megvállt a hangszertől, s csak az éneklésre koncentrált. Jó volt látni azt a rutint, ahogy a mikforonnal bánik és élvezi ezt a szerepet is. Zefi ezúttal néhány újabb tervét is megosztotta velünk: egy 10 dalt tartalmazó új Rocb Band CD-ről és egy előszilveszteri vidámkodásról szóltak a hírek… mesélt, mókázott, ahogy csak Ő tud…

Mint ahogy az az utóbbi hetekben már többször is előfordult velem, ez a buli is egy új ismerettséget hozott – mert a zene és Zefi szeretete, tisztelete bitony összeköti, összehozza az embereket…

Hangulatképek – köszönetképp:

Rock Band koncert – 2015.03.28

A 2015. évben harmadik alkalommal láthattuk, hallhattuk a BackStage Pub színpadán a „the Rock Band” formációt (Zeffer András, Kékesi Bajnok László, Donászy Tibor, Csintalan Márk).

Az utóbbi hetekben nem panaszkodhattam, hisz számos variációban láthattam Zefit (Zeffer Andrást) a színpadon. Volt nagyzenekaros – Mobilmánia – őrület (03.07), akusztikus-családias Triumvirátus Klub (03.20), majd egy beszélgetős „Gyógyítás & Művészet” est (03.25) is. Az e havi sor – nagy örömömre – a szombati (03.28) kiszenekaros Rock Band bulival teljessé vált.

Ezúttal mérsékelt érdeklődés mellett, de annál nagyobb szeretettel és lendülettel csendültek fel a TRB, P. mobil és Rock Band dalok a BackStage klubszínpadán. Családias hangulatú, mókázós este volt. A buli csúcspontja számomra az volt, amikor Zefi rátalált a mobil dobogóra, s sorra terelte fel rá szóló alatt zenészeit. Természetesen féktelen bolondozás kerekedett belőle, melynek végén már hárman tolongtak az apró alkalmatosságon.

A jó hír, hogy a következő hasonló alkalomra alig kell két hetet várnunk: április 10-én, a klubszezonban utoljára, Velük ugyanitt újra találkozunk.

Hangulatképek – köszönetképp:

Gyógyítás & Művészet – 2015.03.25

Ezen az estén “Gyógyítás & Művészet” címmel rendhagyó beszélgetés tanúi lehettünk a Marczibányi Téri Művelődési Központ falai között. A házigazda (dr. Medgyesi János, háziorvos) vendége ezúttal Zefi (Zeffer András) volt.

Ezen az estén két barát beszélgetett maroknyi közönség, barátok és rajongók gyűrűjében – köztük a Zeffer-család és a zenésztárs, Kékesi „Bajnok” László is. A szőnyeggel és lámpával otthonossá varázsolt térben betegségről, családról, szeretetről, elszántságról és a rock zenéről szóltak a dalok és történetek. A doktor úr kérdezett, Zefi pedig mesélt – úgy, ahogy csak Ő tud: vidáman, szívből, hittel, lendülettel és főképp őszintén. Mi pedig kis tükrök voltunk, s kíváncsian ittuk/hallgattuk a szavait, gondolatait – alkalmanként dallal és zenével kísérve, hisz a színpadon várakozó „Steinway D” versenyzongora, a „királynő” sem maradhatott szótlan. Értő és szerető kezek irányítása alatt csendültek fel belőle a jól ismert és szeretett dallamok (TRB, Rock Band, P. mobil nóták). Meglepetésként előkerült egy gitár, s a művész és doktor együtt zenélt.

Igazi élmény volt, maradandó. Kiváltképp két mozzanat/hangulat maradt meg bennem: a beszélgetés záró gondolatait körben állva, egymás kezét fogva hallgattuk végig – a ráadásként felcsendülő „Két forintos dal”t pedig már közösen énekeltük mindannyian, mindenki fenn a színpadon, a zongora körül. Hazafelé indulva már a szomorkás, esős idő sem tudott zavarni, hisz belül béke és napsütés volt.

Hangulatképek – köszönetképp: