vikidál gyula címkével jelölt bejegyzések

Mobilmánia ismét a Barba Negrában

Októb eleje, Barba Negra Music Club: ismét a kalózhajó fedélzetén dübörgött a Mobilmánia, s hozzájuk vendégént ezúttal is csatlakozott Vikidál Gyula és Horváth Attila, meglepetésként pedig Závodi Janó és a születésnapos Som Lajos is.

Zefi engedélyével két videóm a buliról:

És a szokásos hangulatképek:

A B52 és két rocklegenda a PECSA Zárófesztiválon

A PECSA Zárófesztivál utolsó napján a B52 zenekar is színpadra lépett – a saját koncertprogramjuk után először Vikidál Gyulát, majd Varga Miklóst kísérték, szeretettel és tisztelettel.

Kedvenc klubbom házigazda zenekara (a B52) ismét szabadtéren játszott , a (nemhivatalos) PECSA  Zárófesztivál utolsó napján. A gitárt ezúttal is a mindig vidám és mosolygós Szabó Attis nyúzta – s lassan már nem is bánom, hogy őt látom ezen a poszton, Szűcs Janó állandó helyetteseként.

Azt tudtuk, hogy a két rocklegenda utánuk lép a színpadra, mégis kellemes meglepetésként hatott, amikor a műsor végén a zenekar nem vonult le a színpadról, csupán kiegészültek: Vikidál Gyula csatlakozott a csapathoz, s kaptunk egy “Triász+” műsort. Nagy-nagy örömömre a “Kérdések” duett mellett a  “Szerencse katonája” is felhangzott, amit ismét megbabonázva hallgattam – bizony ilyen az, amikor valaki ennyire szeret egy dalt, ennyire kötődik hozzá….

A másdoik blokkban Varga Miklós váltotta a Vikidál Gyula&Kálmán Gyuri énekes párost a színpadon. Vidáman, energikusan és fiatalos hévvel szóltak a dalok, s köztük az elmaradhatatlan ballada, az “Európa” is.

A koncertek után ismét lesifotózásba kezdtem – ezúttal sem tudtam ellenállni egy kedves és csodaszép nagylánynak: zárásként Jankai Béla lánya, Judit miatt kattogott a gép.

Hangulatképek – köszönetképp:

Mobilmánia koncert – 2015.07.09

Ezen a júliusi csütörtök estén a Mobilmánia zenekar legénysége szórakoztatta a Barba Negra Track közönségét – és nem is akárhogyan.

Különleges este volt ez, amit Zefiék az egészségügyben dolgozóknak ajánlottak, s ahol az időben (18h és 19h között) érkezők ingyenesen léphettek be. Az új dobossal (Csintalan Gyurival) játszó Mobilmánia zenekarhoz ezen az estén is csatlakozott Vikidál Gyula és Horváth Attila is, az előzenekar pedig most is a Bermuda RockbanD volt.

Ezalkalommal időben érkeztem a tetthelyre, mivel koncert előtt még dolgom volt: a Rockbook online rockmagazin számára készült egy interjú Stulával, aminek szem- és fültanúja lehettem (a lehetőségért köszönet Máthé Krisztának) – s ha már ott voltam, akkor néhány fotót is készítettem.

Szánom-bánom, de az előzenekar műsorát csak távolról hallgattam – sikerült csajos traccspartival eltölteni az időt. A Mobilmánia koncertjének kezdetére viszont már ismét a színpad előtt álltunk, csatlakozva barátokhoz – a Mobilmánia törzsrajongó csapatához.

Profi, vidám és energikus buli volt, régi és új dalokkal, Tunyóra emlékezéssel, pirotechnikával és mozgó dobogókkal. Koncert után pedig ezúttal is dedikálás és közös fotózkodás következett.

Hangulatképek  – köszönetképp:

Mobilmánia turnézáró – 2015.05.09

A Mobilmánia Fénypokol lemezbemutató turnéjának lezárásaként – 13 vidéki város után – a fővárosba érkezett, a Barba Negra Music Club színpadára.

A vidéki apró klubszínpadok után végre újra egy tágas és profi nagyszínpadon láthattuk, hallhattuk a Mobilmánia legénységét, s a Fénypokol nótákat (nyolcat a tizenötből). Nagy örömünkre ezúttal Vikidál Gyula is fent volt velük a színpadon, így a “klaszzikus” nóták mellett a Honfoglalás tételek és a “Szegény Magyarország” is terítékre került. A “Se kártyák, se csillagok” Zefi előadásában már csak a hab volt a tortán.

A teljes program (vastaggal szedve a Fénypokol album nótái):

1. Nyitány
2. Nem vagyok szikla
3. Fénypokol
4. Rocktóber
5. Vagyunk és maradunk
6. Tegnapi dal
7. Menj tovább
8. SZEBA TIMBA
9. Embered voltam
10. Utak filmje
11. Még ne búcsúzz el
12. Nem változol semmit
13. Vonat
14. Szegény Magyarország
15. Honfoglalás I-V
16. Az ördög itt belebukott
17. Miskolc
18. Újrakezdeném
19. Amikor zene szól
20. Se kártyák, se csillagok
21. Bárhová magaddal viszel
22. A zöld a bíbor és a fekete
23. Ez a mánia
24. Kétforintos dal
25. Utolsó cigaretta

Igazi örömzenélés folyt odefent, a technikának hála pedig igaz fénypokol volt, hangvihar és bizony tűzeső is. Néha már aggódtam, nem fulladnak-e bele a muzsikosok a színpadról lehömpölygő füstbe. Szerencsére nem volt probléma – önfeledten szólt a rock and roll, vidámság és energiaáramlás volt. Csakazértis megmutatták, hogy mindent tudnak (elsősorban azt, hogy a “közönséget nem csak felszínesen kell kiszolgálni”), s a rajongók szeretetét és bizalmát is élvezik. Több kamerával készültek a hangos-mozgóképes emlékek is, az ígéret szerint videoklip mindenképp készül belőlük.

Én pedig jól megbújtam jobb oldalt elől (a fotós árok peremén), s kattogtattam. Eredményképp 100+ (hangulat)képet adok ki most a kezem közül – köszönetképp:

 

Triász 3. születésnap – 2015.04.24

Ezen az áprilisi péntek estén a Triász formáció 3. születésnapját ünnepeltük a városligeti BackStage-ben.

Már 3 éves lett a Kálmán Gyuri-Sipos Péter-Jankai Béla triumvirátus, a Triász zenekar. A születésnapi koncert otthoni pályán és telt házzal zajlott – sokan be sem jutottak. Nyolctól a Tolcsvay Trió alapozta meg a hangulatot, majd a Triász következett. Az első etap során öt nóta erejéig (igazi születésnapi ajándékként, vendégént) Vikidál Gyula csatlakozott a fiúkhoz. Mindebből csodaszép dalolás kerekedett, az este fénypontját egyértelműen a Vikidál-Kálmán duó által előadott “Szerencse katonája” (a Deep Purple Soldier of Fortune nótájának magyar verziója) jelentette – minden gesztus, pillantás és mozdulat szeretetről és tiszteletről árulkodott. A szünet előtt az elmaradhatatlan torta is megérkezett a színpadra, a második blokkban pedig egy kis B52 “reklám” is helyet kapott, hisz a Csak a szél nóta épp illik a Menj tovább P. mobil nótához. A ráadás t követően igazi meglepetés ajándék várta a srácokat. A begördülő óriás tortából Kiszel Tünde lépett ki és köszöntötte a születésnaposokat.

Még sok-sok ilyen vidám születésnapot Nektek!

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Mobilmánia Szolnok – 2015.04.25

Az immár egy éve új felállással játszó Mobilmánia zenekart szombaton a lemezbemutató turnéjának szolnoki állomására kísértük el.

Egy rajongótársam kedves-lelkes invitálása és a nyárias időjárás együtt megadták a végső lökést ahhoz, hogy vonatra üljek és a Fénypokol turné szolnoki koncertjén is ott legyek.

Az est helyszínét biztosító Váróterem Klub nevéhez hűen a szolnoki vasútállomás épületében található – így  nem okozott gondot az odatalálás, s az első hajnali vonat zökkenőmentes elérése sem. Első ránézésre egy teraszos kiskocsmával (sörözővel) volt dolgom, de beljebb érve kiderült, egy külön helység, koncertterem is tartozik hozzá.  Szkeptikus voltam kicsit, vajon alkalmas-e a terem rockzenei koncert lebonyolítására, de az első hangok felcsendülésekor megnyugodtam, Zefiék ismét lelkiismeretes munkát végeztek: a technikus csapat megfelelőképp felkészülve és felszerelve érkezett, így a hangzás meglepően jóra sikeredett.

A két előzenekar ezúttal is a Code Civil és a Bermuda RockBand volt, a Vikidál Gyulával kiegészült Mobilmánia csak utánuk lépett szinpadra. Az apró színpadon ezúttal se volt túl nagy a mozgástér – Zefi Hammond orgonája jelentős részt követelt belőle magának, így Bajnok és az ifjú gitárosok a színpad kb 2/3 részén osztoztak Stulával és Gyulával.

Feldübörgött a rock and roll, elszabadult a Fénypokol. Megtelt a tánctér, én pedig a kordonon belül találtam magam – betessékeltek, mondván fotósként ott a helyem, dolgozzak nyugodtan. Láb alatt voltam, mégsem hallottam egy rossz szót sem, sőt: a zenekar figyelt rám. Zefi még arra is ügyelt, hogy biztosan  sikerüljön a kép – kinézett rám, s megvárta a visszajelzést.

Szóltak a régi és új nóták, mi pedig mindet kedves ismerősként köszöntöttük. Hatásuk alá kerültünk, énekeltük őket, felszabadultunk, s kikapcsoltunk általuk. A Vikidál-Stula páros megörvendeztetett bennünket egy csodaszép “Szegény Magyarország” dalolással is, koncert után pedig dedikálás és közönség találkozó is kerekedett. Kedvesen, vidáman jártak közöttünk, fotózkodtak, beszélgettek. Élvezték a közönség szeretetét – hisz megérdemelték.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Vazul Vére lemezbemutató – 2015.04.12

A dupla CD megjelenése előtt egy nappal  újra a színpadon dübörgött a Vazul Vére rockopera.

Egy áprilisi vasárnap estén megtelt rockerekkel (családtagokkal, barátokkal, zenésztársakkal, rajongókkal) a Csepeli Munkásotthon színházterme. Teltház előtt, hatalmas sikerrel ment le az előadás, s mi ismét részesei lehettünk ennek a csodának.

Tavaly júniusban még “csak” azért voltam ott a rockopera fővárosi bemutatóján a Barba Negra fedélzetén (képek ITT), mert kiváncsi voltam, hogyan teljesít Kálmán Gyuri egy kortárs előadásban. Aztán felment a függöny, s már az első nóták elvarázsoltak. Nem klasszikus rockopera született, annál keményebb, s dallamosabb muzsika töltötte be a színpadot, s a szíveket. Esélyem sem volt a történetre, s szövegekre figyelni, beszippantott, magával ragadt a zene és a látvány. Kiváló énekesek és táncosok adták bele szívüket-lelküket, s létrejött valami új, valami más…

A lemezbemutató estéjén sem volt ez másképp. Néhány apróbb változás kifejezetten jót tett az előadásnak – a szórakozóhely helyett színházban csendültek fel a dalok, s ezúttal már Vikidál Gyula játszotta az idős Istvánt, Dudás Ivett pedig Hajnalt. Ugyan az előadáson a teljes anyag rövidített változata hangzott fel, az élmény mégis teljes volt – gyönyörű vetített hátterek, kiváló táncosok és koreográfiák, profi énekesek (I. István – Vikidál Gyula, Vazul – Molnár “Stula” Péter, Orseolo Péter – Juhász “Kicsi” Attila, Levente – Schrott Péter, Hajnal – Dudás Ivett, Torda – Jósa Tamás, Zerind – Király Tibor, Solt – Vörösmarty “Ermi” Imre, Vata – Kálmán György) és csodaszép zene. Nem is kellett ennél több.

Ezek után már nem volt kérdés, hogy kifelé menet – elismerésem és támogatásom jeleként – megvásárolom az albumot. Az már csak a hab volt a tortán, hogy rövid idő elteltével kijöttek az énekesek közénk, dedikáltak, beszélgettek, élvezték a sikert és a közönség szeretetét. Hisz megérdemelték, s az sem kérdés, hogy júniusban újra ott leszek a Dürer Kertben, mert szabadtéren ez ismét kicsit más előadás lesz…

Hangulatképek (ezúttal fotós státuszban a karzatról) – köszönetképp:

Másnap este – a szerzők és a kiadó jóvoltából – már fel is került a YouTube-ra a dupla CD teljes anyaga: