2015. augusztus havi bejegyzések

Invader a VIII. Zorall Sörolimpián

A VIII. Zorall Sörolimpia fellépői között nagy örömömre az Invader zenekar is szerepelt – az időpont (20:10) is rendben lett volna, ha a nagyszínpadon nem a házigazdák szórakoztatták volna épp a közönséget.

Jósa Tamás (Yosha) és az Invader zenekar szereplése volt az egyik fő oka annak, hogy úgy döntöttünk, az utolsó igazi nyári hétvégét Alsóörsön töltjük – a másik két fő érv a Wisdom koncert és a Balaton part volt.

Egészen addig pontosan betartott menetrend szerint követték a zenekarok egymást a színpadokon, az Invader végül mégis késve csaphatott a húrok közé – majd meglepően korán kezdtek integetni nekik a szervezők, hogy idő van.

Maga a koncert kiváló volt – életem második Invader bulijaként ismét elvarázsolt: kellemes meglepetésként tudatosult bennem, hogy bizony a saját nóták magyar nyelvűek (az Iron Inside és divideD angolsága után üdítő változatosság), s bizony Yosha úr egy Pokolgép klasszikussal, a “Háború gyermeke”   nótával is szépen elboldogul – valahogy fura Tőle, de okom nem lehet panaszra. Mégis ezúttal is egy saját dal lett a kedvenc: a “Nem elég” talált be ezen az estén nálam legjobban – talán nem véletlen (azóta már be is szereztem a “Szép új világ” lemezüket – igen, megvettem, nem letöltöttem).

Hangulatképek – köszönetképp:

Mobilmánia koncert az Agárdi Popstrandon

Születésnapomon két számomra kedves zenekar is játszott az Agárdi Popstrand színpadán – Lord és Mobilmánia dalok szálltak a Velencei-tó felett. 

Gyönyörű naplementével köszöntött minket Agárd, majd felcsendültek a Lord nóták, utánuk pedig a Mobilmánia legénysége szórakoztatta a popstrandon összegyűlt nagyérdeműt – az est levezetéseképp az Ismerős Arcok lépett színpadra.

Még nincs egy éve, hogy először láttam színpadon a Mobilmánia zenekart – mégis már megmondani sem tudom, hány bulijukon voltam ott azóta, s hányszor fotóztam őket. Persze azóta sokkal több az ismerős, s barát a közönség soraiban, de a lényeg mit sem változott: a Fénypokol album nótái, Stula énekhangja, megjelenése és a fiatal gitárosok energikussága minden alkalommal meggyőz, elragad, elvarázsol. Ez történt ezen az estén is: géppel a kézben, mosollyal az arcomon énekeltem a dalokat.

Rendhagyó este volt: Zefi a szokottnál többet énekelt, többet volt elől mikrofonnal a kézben, s születésnaposokat is köszöntött (egy barát barátját és a csapat egyik technikusát). Hangulatos este volt, két kiváló koncerttel, barátokkal, a Velencei-tó partján. Aligha kell ennél több… És Veletek jövőre ugyanitt! 

Hangulatképek – köszönetképp:

Sorry:
- Please recheck your ID(s).
- If you are showing a private album, check that the "Retrieve Photos From" option is set to "User's Private Album" and that the Authorization Key is correct.

B52 ünnepi koncert Csepelen

2015. augusztus 20-án Csepelen, a Daru-domb szabadtéri színpadán játszott a B52 zenekar – végre a klubon kívül is láthattam őket. 

Számtalan neves program közül válogathattunk volna az idei ünnepen is, de mi ezúttal a nagy rendezvények helyett a csepeli program mellett döntöttünk – B52 és Korál koncerttel és tűzijátékkal. Ezúttal sem bántuk meg, hogy kedvenc klubunk egyik házigazda zenekara (B52) kedvéért messzebb mentünk a szokásosnál. 

A B52 színpadra álló legénységén már meg sem lepődtem – a gitárt ezúttal is Szabó Attis nyúzta, hisz Szűcs Janónak ismét Keresztes Ildikó oldalán volt jelenése. Örömmel tapasztaltam, hogy már ez a csapat is szépen összeszokott: ugratják egymást, s bolondoznak a koncert közben is. Korrekt hangosítással és látványtechnikával ment le a buli, sorra csendültek fel a jól ismert „cover” nóták és a három saját szerzemény is.

Ezen a délutánon mégsem a fiúk varázsoltak el – ezúttal Jankai Béla lánya, Judit vitte a prímet. Kedves, talpraesett és szépséges nagylány, aki után örömmel rohangáltam fényképezőgéppel a kézben.

Hangulatképek – köszönetképp:

Rómeó Vérzik a Barba Negra Trackben

A somorjai Rómeó Vérzik zenekar nótái ezen az augusztusi szerda estén a fővárosi Barba Negra Track kis színpadán csendültek fel. 

Idén már 20 éves a Rómeó Vérzik zenekar, mégis ez volt az első olyan koncert, ahova kifejezetten az ő kedvükért érkeztem (ezzel persze nem Őket, hanem saját magamat minősítem). A Phoenix Rt.-vel közös buli meglepetésemre a Barba Negra Track kis színpadán kapott helyet – mint kiderült ez a családias, közvetlenebb helyszín kiválóan illett és megfelelt a célnak.

A két éve már csak trió felállásban létező csapat ezen az estén (is) kitett magáért: vidáman, szívvel-lélekkel szólt az a mocskos rock and roll – a közönség pedig együtt énekelte a dalokat a srácokkal. A műsorba egy akusztikus blokk és egy születésnap köszöntés is belefért (ezúttal a csapat barátja és road-ja kapta az üveg Jack Daniel’s-t). És ezzel majdnem meggyőztek – a „majdnem” oka nem objektív és talán nem is jogos: a Tankcsapda zenéjén nőttem fel, így a magyar nyelvű laza rock and roll világban nekem mindenki rájuk emlékeztet, mindenki csak utánuk jöhet…

Kellemes este volt, gyanítom, hogy nem az utolsó ilyen, s találkozunk még. J

Hangulatképek – köszönetképp:

Iron Inside a Dirty Black Summer Tribute Fesztiválon

A Dirty Black Summer Tribute FesztiváI első napján a Dürer Kert szabadtéri színpadán az Iron Maiden nótái az Iron Inside zenekar előadásában csendültek fel.

Egy héttel korábban ugyanitt a divideD zenekar élén szórakoztatta a nagyérdeműt (képek ITT) egyik kedvenc énekesem, Jósa Tamás. Akkor saját nótákkal, most viszont klasszikus Iron Maiden dalokkal bizonyított – egy ezerarcú énekes,  frontember, showman, akiben egyszerűen nem tudok csalódni.

A kiváló muzsikán kívül a látvány is pazar volt: a négy gitáros felállás bizony impozáns látványt nyújtott – nagy örömömre fotogén és vidám pasik rohangáltak és pózoltak fenn a színpadon. A show részeként pedig Yosha változatos jelmezekbe bújt, fekete köpenyben titokzatoskodott vagy épp vörös zubbonyos katonaként britt zászlót lengetett, majd egy nóta erejéig “Eddie” is megjelent a színpadon. Ismét egy olyan profi produkció született, ami emlékezetes marad és mással össze nem téveszthető – így ezúttal is jár az elismerés.

Hangulatképek – köszönetképp:

Jó tudni és látni, hogy kishaznákban két igényes és minőségi Iron Maiden tribute banda is létezik és megfér egymás mellett (Iron Inside és Iron Maidnem). Választani pedig nem tudnék közülük – mindkettő banda magas színvonalon és szívvel-lélekkel teszi a dolgát, s mindkét frontember (Jósa Tamás és Kiss Zoli) szívemcsücske, kíváló énekes.

Celebration Days a Sziget Fesztiválon

A Celebration Days projekt 2. koncertjére a Sziget Fesztiválon került sor – hajnali egytől és immár két énekessel szóltak a Led Zeppelin és Deep Purple slágerek a Tribute Színpad közönségének.

Mivel a Sziget zenei felhozatalából idén (is) szinte teljesen hiányzott a rock zene, kiváltképp örültem annak, hogy a kevés kivétel közé a Celebration Days projekt Deep Purple és Led Zeppelin estje azért belefért.

Míg a hónap elejei debüt bulin kénytelen voltam Scholtz Atka (Cry Free) hangjával beérni, ezalkalommal Körmendi Rolandnak (Heep Freedom) és a két énekes által nyújtott élménynek is örülhettem. És bizony volt minek: a két vérprofi-szívemcsücske frontember hangja kiválóan illik egymáshoz, legtöbbször felváltva, majd néhány nóta erejéig együtt is dalra fakadtak. A dalok felosztásával bizony rendesen megleptek a srácok – azt nem gondoltam volna például, hogy a Purple “Mistreated”-jét Rolandtól fogom hallani. Az első rácsodálkozást követően leesett állal és széles mosollyal hallgattam az előadást.

A csapat hangszeres legénysége (Kaminszki Szergej – dob, Márkosi József – billentyű, Szigeti Máté – gitár, Horváth Richárd – basszusgitár) is szépen teljesített. Zeneileg és színpadi jelenlét tekintetében is – amit Vörös Gábor (Omen, Piramis) és Tüdődi Gábor (Heep Freedom) vendégszereplése csak tovább emelt és színesített. 

Kiváló buli sikeredett, ami minden bonyodalmat, s kellemetlenséget megért. Kíváncsian várom a következő alkalmat, találkozási lehetőséget.

Hangulatképek – köszönetképp:

Cry Free a Dirty Black Summer Tribute Fesztiválon

A Cry Free zenekar jelenlegi felállásának fővárosi búcsúbulija a Dürer Kertben, a Dirty Black Summer Tribute Fesztiválon volt – az első  napon ők voltak a főzenekar a nagyteremben.

A Cry Free zenekar, barátok és rajongók búcsúztak ezen a fővárosi bulin a banda gitárosától, Nagy Dénestől, Dinikétől (a hivatalos hír ITT olvasható). A hangulatos helyszín mellett a fesztivál színvonala is meglepően magas volt – valóban kishazánk legjobb tribute bandái szórakoztatták a nagyérdeműt.

A nagyteremben a Red Heart (AC/DC tribute) zenekar bulija után, éjfél magasságában kezdett a Cry Free, s csendültek fel a legnagyobb Deep Purple nóták a színpadon.  A szokásosnál talán rövidebb buli volt, de a színvonalra nem lehetett panasz. Szólókkal megtűzdelve hosszúra nyúlt szinte mindegyik dal, méltón a csapattól megszokottakhoz.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

divideD koncert az V. Tattoo The Sun fesztiválon

Az V. Tattoo The Sun fesztivál zenei programját a divideD zenekar koncertje nyitotta a Dürer Kert szabadtéri színpadán.

Az utóbbi hónapokban keresem az alkalmat, hogy a Vazul Vére rockopera kapcsán megismert és megszeretett énekeseket saját formációik élén is színpadon láthassam-hallhassam. Így került képbe az V. Tattoo The Sun fesztivál és a divideD zenekar is – a közös nevező a rockoperában Tordát alakító Jósa Tamás.

A divideD zenekar igen fiatal formáció, 2014-ben alakult, első “Ends of Earth” EP-jük 2015. júniusában jelent meg. Egyedi hangzásviláguknak és saját angolnyelvű nótáiknak köszönhetően aligha lehet őket más bandákkal összekeverni. Kemény, dallamos metál muszikát játszanak, modern elektronikus hangzásvilággal és alkalmanként némi hörgős vokállal fűszerezve. Ehhez a zenei sokszínúséghez tudatos színpadi jelenlét párosul: jelmezek, maszkok és egy lovagi sisak idézi a múltat, s adja meg a buli alaphangulatát.

Annak ellenére, hogy az én ízlésemnek kicsit talán túl modern ez a hangzásvilág, kifejezetten tetszett a buli, s kíváncsian várom az ígért új nótákat, s lemezt – az ízelítőképp a koncerten elhangzott új dal sokatígérő, első hallásra megszerethető volt.

Hangulatképek – köszönetképp:

Celebration Days debüt buli a ShowBarlangban

A Sziget Fesztiválos buli előtt a ShowBarlangban összegyűlt rajongóknak, barátoknak mutatkozott be a Celebration Days projekt – most még csak egyetlen énekessel és tisztán Zeppelin-Purple műsorral.

Egy csütörtök nyári estén a Showbarlang hőségében, két blokkban csendültek fel a Led Zeppelin és Deep Purple nóták a Celebration Days projekt tolmácsolásában. A csapat bemutatkozó bulija volt ez, ahol énekesként Scholtz Atka (Cry Free) szerepelt, Vörös Gábor (Piramis, Omen)  pedig néhány nóta erejéig vendégként pengette a húrokat – a következő bulin már Körmendi Roland (Heep Freedom) énekessel kiegészülve állnak majd színpadra a srácok. A projekt további tagjai: Kaminszki Szergej (dob – Heep Freedom), Márkosi József (billentyű), Szigeti Máté (gitár), Horváth Richárd (basszusgitár).

Annak ellenére, hogy a helyszín ilyen típusú (teljes zenekaros) koncerthez szinte teljesen alkalmatlannak bizonyult, végül mégis meglepően jó buli kerekedett az estéből. Persze ehhez kifejezetten jól jött a rutinos énekes-frontember, és a nagy klasszikus nóták. Nálam a Deep Purple blokk negyedik nótája, a “Mistreated” hozta meg az áttörést és felejtette el velem a hőséget és levegőhiányt.

Ha minden jól alakul, augusztus 13-án találkozunk újra, hajnali 1h kezdéssel játzsanak a srácok a Sziget Fesztiválon.

Hangulatképek – köszönetképp:

Macskajaj-matiné a Rizmajerben

Vasárnapi matiné a csepeli Rizmajer Sörházban – akusztikus Macskajaj vidámkodás három felvonásban.

Ezen az augusztusi vasárnap délután a Zorall legénysége ingyenes Macskajaj bulival várta barátait és rajongóit a csepeli Rizmajer Sörházban. Hideg kézműves sörök mellett három felvonásos akusztikus vidákodással telt el a délután. Kellemes meglepetést okozott számomra, ahogy ezek a kemény rockerek kötetlen örömzenlésre váltottak, s a Zorall nóták mellett például az R-GO és Hungária dalok is előkerültek.

Hangulatképek – köszönetképp: