invader címkével jelölt bejegyzések

Invader koncert Nahival a Dürer Kertben

Az Omen zenekar vendégeként az Invader legénysége nyitotta az estét a Dürer Kert nagyszínpadán – ezúttal már Nahival (Yosha után hamar cserélődött ismét az énekes a bandában).

Bő egy éve még Jósa Tamással láttam, hallottam utoljára az Invadert – most, hogy Bálint utána újra Nahival állnak színpadra ismét “érdekes” lett számomra a produkció. Persze fura volt hallani a kedvenc Invader nótáimat (Őszintén, Nem elég, Szabad lázadó) mástól, de az ének teljesítményre nem lehetett panasz: a régi-új énekes állta a sarat – bár lehetett volna jobban hangosítani, és mehetnének Nahinak fejből a szövegek is, de akkoris jó kis buli sikeredett.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Invader koncert – 2017.01.28 / Google Photos

Invader a BackStage Pub színpadán

Egy decemberi péntek éjjelen az Invader és a Twister zenekarok szórakoztatták a BackStage Pub közönségét – vidámkodós rock and roll muzsikával.

Hangulatképek – köszönetképp:

Invader 10. születésnap a Club202-ben

Az Invader és rajongói a zenekar fenállásának 10. évfordulóját ünnepelték ezen az októberi péntek esténa a Club202 színpadán.

A 25. Rockmaraton és a VIII. Zorall Sörolimpia után most végre klub körülmények között is hallhattam-láthattam az Invader zenekart. Vártam már ezt a  “10 év megszállás” bulit, hisz  a srácok a zenekar fennállásának 10. évfordulóját ünnepelték – az ilyesmi pedig mindig nagy bulit jelent, vendégekkel, meglepetésekkel.

Mivel az évek alatt számos tagcserét megélt zenekar jelenlegi felállása  (Jósa Tamás – ének, Munkácsi Tamás “Tommen” – szólógitár, Mezőfi József – basszusgitár, Hornyák Péter – dob, Lahovicz Zoltán “Puccer” – szólógitár ) csak 2012 szeptembere óta muzsikál együtt, nem volt meglepő, hogy a bulira meghívták két korábbi énekesüket is: Szűcs Tüdő Attilát és Nachladal Istvánt – ugyan mindkét vendég részére készültek a srácok egy saját és egy “cover” nótával, Nahi két dalát végül mégiscsak Yosha előadásában hallhattuk.

A bulin a régi és vadiúj Invader dalok mellett “cover” nóták is felcsendültek, köztük a személyes kedvencem, a Bruce Dickinson féle “Teras of the Dragon” is – egy gyönyörű nóta, kiváló interpretációja: bizony mozgóképes-hangos megörökítésért kiálltott:

És nem meglepő módon a koncert alatt kattogott a fényképezőgép a kezemben  – mert még mindig nem tudom megunni, amikor és ahogy egy kiváló hangú, ezerarcú énekes-frontember teszi a dolgát fenn a színpadon, s hozzá még a gitárosok is élnek, pörögnek, erősen jelen vannak. Mindennek eredménye a 100+ publikus fotóm – mert véletlenek nincsenek.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Invader a VIII. Zorall Sörolimpián

A VIII. Zorall Sörolimpia fellépői között nagy örömömre az Invader zenekar is szerepelt – az időpont (20:10) is rendben lett volna, ha a nagyszínpadon nem a házigazdák szórakoztatták volna épp a közönséget.

Jósa Tamás (Yosha) és az Invader zenekar szereplése volt az egyik fő oka annak, hogy úgy döntöttünk, az utolsó igazi nyári hétvégét Alsóörsön töltjük – a másik két fő érv a Wisdom koncert és a Balaton part volt.

Egészen addig pontosan betartott menetrend szerint követték a zenekarok egymást a színpadokon, az Invader végül mégis késve csaphatott a húrok közé – majd meglepően korán kezdtek integetni nekik a szervezők, hogy idő van.

Maga a koncert kiváló volt – életem második Invader bulijaként ismét elvarázsolt: kellemes meglepetésként tudatosult bennem, hogy bizony a saját nóták magyar nyelvűek (az Iron Inside és divideD angolsága után üdítő változatosság), s bizony Yosha úr egy Pokolgép klasszikussal, a “Háború gyermeke”   nótával is szépen elboldogul – valahogy fura Tőle, de okom nem lehet panaszra. Mégis ezúttal is egy saját dal lett a kedvenc: a “Nem elég” talált be ezen az estén nálam legjobban – talán nem véletlen (azóta már be is szereztem a “Szép új világ” lemezüket – igen, megvettem, nem letöltöttem).

Hangulatképek – köszönetképp:

25. Rockmaraton: csütörtök – Invader koncert

A 25. Rockmaraton nekem az első volt – ráadásul sajtós szerepben telt, bár csak csütöröktől tudtam ott lenni. Az első napom fénypontja az Invader zenekar koncertje, csalódása pedig a Nevergreen lett.

Csütörtök délután, vonattal érkeztünk meg a 25. Rockmaratin helyszínét adó Dunaújvárosba. Sátrazás helyett a kollégiumi apartmanok kényelmét választottuk., így első utunk a Dózsa György úti szállásunkra vezetett – jól döntöttünk: itt a két szobából álló lakóegységhez külön fürdőszoba tartozik, a szobában hűtő, rend, tisztaság és vetett ágy várt minket.

Ugyan a fesztiválbusz “Dózsa-mozi” megállója nem esett messze a kollégiumtól, de mivel a pontos menetrendet és a megálló helyét akkor még nem sikerült kideríteni, végül taxival indultunk a fesztivál helyszínére, a Szalki-szigetre. A két műszakban, 20 autóval dolgozó helyi társaság (Sárga Taxi) kiválóan teljesített: 990 forintos fix áron, korrekt és kedves sofőrökkel szállította a fesztiválozókat a sziget és a város között.

A fesztivál élhető és kezelhető méretének köszönhetően a bejutást követően 10 perc elég volt felmérni a helyet és eligaszodni a 4 színpad között. Fröccsel a kézben indultunk a nagyszínpad felé, ahol már ment a Depresszió koncertje. Alig múlt nyolc óra, a közönség mégis kiváló volt: egy emberként térdelt le, majd ugrott fel a színpadról felhangzó “mindenki ugrik” sor hallatán. Bár továbbra sem vagyok Depressziós rajongó (nekem valahogy még mindig nem eléggé egyediek, túl sok a Tankcsapda “feeling”), a “Nem akarok elszakadni” és “Csak a zene” nótáknak örültem.

A nagyszínpad mellett lévő Hammerworld Arénával folytattuk az estét. Szervezői bravúrnak hála a két színpad helyenként  átfedésben lévő  műsora lényegében nem zavarta egymást – persze ennek ára volt: a kisszínpad sátra blokkolta a kívülről érkező hang mellett a levegőt is. Az Ideas zenekar koncertje mégis maradásra bírt. Nem vagyok a női énekesek híve, de esetükben kivételt tettem – ehhez a dallamos metal muzsikához jól illett Kun Anita hangja.

A nagyszínpadon már ment a Biohazard buli, én mégis maradtam a Hammerworld színpad közelében, hisz igazából a következő fellépő miatt voltam itt aznap: az Invader zenekart azóta szerettem volna élőben látni-hallani, hogy a frontemberüket (Jósa Tamást) először hallottam Torda szerepét énekelni a Vazul vére rockoperában. Bizony, nem csalódtam: azt az erzerarcú és kiváló hangú frontembert láttam viszont a színpadon, akit korábban megismertem – aki már a beállás alatt bolondozott, szórakoztatta a közönséget és önmagát is (a sátor másik végében felhangzó karaoke alapra történő “Tinédzser dal” ráénekléssel, majd egy rögtönzött akusztik dalolással). Majd végre elindult a buli, s jöttek a saját és “cover” nóták vegyesen. Kedvencem lett a 2014-es “Szép új világ” lemezen is hallható Ezer wattos vallás daluk, kellemes meglepetés volt a “Soha nem elég” nóta felbukkanása, a Helloween dal repertoárba kerülése viszont már nem lepett meg.  Kiváló buli volt, csak túl rövid – iszonyatosan hamar elrepült az az egy óra. Bármeddig elhallgattam volna még őket. Egy biztos: nem ez volt az utolsó buli, ahol az első sorokból hallgattam őket végig, s kattogott a gép is a kezemben.

Hangulatképek – köszönetképp: