So far so good kategória bejegyzései

So far so good – avagy évértékelés röviden

So far so good – 2018

Bizony ez már a negyedik évértékelő bejegyzésem a sorban, itt a honlapomon, s valahogy egyre jobban alakulnak az eltelt évek – azt hiszem szerencsés vagyok. Változatosan és jól telt el ez az év is, hozta a papírformát is, de voltak benne újdonságok és meglepetések is.

Az évet egy új fotós kihívással indítottam: fotósként lehettem jelen az Arénában, nagykoncerten, majd ősszel vissza is térhettem oda ismét kattogtatni. Augusztusban pedig kipróbálhattam magam új terepen is, hisz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon opera előadást fotózhattam. Ebben az évben először tapasztaltam olyat, hogy számomra ismeretlen külföldi előadó köszöni meg írásban buli után a képeimet.

Az új dolgok mellett maradtak a régiek is: töretlen volt a lelkesedésem az underground és tribute zenekarok, bulik iránt. Amikor tehettem ott voltam géppel a kézben a szívemcsücske emberek és formációk bulijain. Akkoris, ha az év második felében erről szinte csak a Facebook oldalam tanúskodott – idő- és energia hiány miatt legtöbbször elmaradt a teljes Picasa albumok összeállítása és publikálása.

Magánélet tekintetében is jól alakult az év, valójában várakozáson felül. Év elején Párommal közös ház vásárlásba vágtunk, s tervezni kezdtünk egy nyugodtabb, boldogabb közös életet. Ismerkedtünk az új birtokkal, s neki láttunk otthont varázsolni belőle.

A világjárás az idén sem maradt el, bár ezúttal kelet és a balkán helyett északra kalandoztunk: a május végi Skandináv túra autós csavargósra sikerült – s hozta a terveket és élményeket.

Ebben az évben is számos este talált színházi nézőtéren, vagy épp jóbarátok társaságában. Voltunk Prágában koncerten, itthon fesztiválokon, máskor “csak” egy kávéra-sütire-beszélgetésre sodort minket össze az Élet.

Az ősz és az év vége pedig meghozta a nagy változást az életembe, így már kismama és mennyasszony státuszban várom az új évet – ami így már biztosan tele lesz boldogsággal és új kihívásokkal.

Záró gondolatnak ez épp megfelelő, így ebben a hangulatban kívánok minden kedves Barátomnak és ismerősömnek egy csodaszép új évet – egészségben, boldogságban és beteljesült álmok hadával.

So far so good – 2017

Immár harmadik alkalommal írom hasonló formában a véget érő esztendő rövid összefoglalóját, itt a honlapomon.

Visszatekintve az elmúlt 2017-es évre megállapíthatom, hogy egy újabb jó évet hagytam a hátam mögött. Hozta a papírformát és néhány meglepetés tételt is. Ez utóbbiakkal kezdem a leltárt.

Hivatalosan is sajtós lettem, s fotós minőségben interjú is készült velem, rólam. A MÚOSZ tagságnak köszönhetően immár bátrabban kértem és kaptam a fotós akkreditációkat. Például így voltam több alkalommal is hivatalosan jelen a kalóz hajón rendezett koncerteken. De ez a lendület eredményezte azt is, hogy a fővárosi Pokolgép bulikon (Pinyő jóvoltából) immár a zenekar vendégeként kattogtathattam. Sok-sok év kihagyás után a Bulldózeres srácoknak köszönhetően ismét jelen lehettem egy videóklip forgatáson, s bennfentesként nézhetem újra meg újra az elkészült anyagot. Úgy alakult, hogy idén “dolgoztunk” is egy rock fesztiválon – kedvenc motoros FB közösségünket képviseltük (és így nem csak fotóztam).

A hazajárós helyek, szívemcsücske bandák maradtak. Töretlen maradt a lelkesedésem az ungerground színtér tribute és saját muzsikát játszó bandái iránt is. És természetesen sok-sok hétköznap este talált színházi nézőtéren, mert a tartalmas és elgondolkodtató előadások még mindig jobban vonzanak mint egy mozifilm.

A régi barátok bizony most is kitartottak mellettem, s újakat is szereztem. Voltak végig dolgozott hónapok, de várakozással és világjárással megspékeltek is. Hoztunk haza “lábon” Angliából egy frissen vásárolt motort, a jól bevált vasparipával pedig bejártuk Korfut és a Duna-deltát.

Türelmesebb is lettem talán, s Párommal neki láttunk hosszútávú terveket szőni. Talán a követkető év majd eldönti, ezekből az álmokból mik teljesülhetnek.

Minden kedves barátomnak és ismerősömnek ezúton kívánom ugyanazt, mint magamnak: egy még boldogabb új évet, megvalósuló tervekben és sikerekben bővelkedő 2018-as esztendőt!

So far so good – 2016

Amikor 2015. év végén írtam ehhez hasonló „évértékelő” sorokat, meg voltam róla győződve, hogy a 2016. évem a koncertfotózásról fog szólni – aztán ez mégsem egészen így történt…

Volt benne persze számos fotós élmény és büszkeségre okot adó pillanat is, de az élet ennél sokkal kegyesebb volt hozzám: tavasszal társat adott mellém, őrültet, energikust, szabad lelkűt és türelmest – olyat, aki szívesen csatlakozik hozzám koncerteken és nem bánja hogy ilyenkor kicsit “dolgozom” is, s akinek a kedvéért 35 évesen bizony benzintyúk lettem, s bejártuk együtt kétkeréken az ismeretlen és csodaszép grúz tájakat is (18 nap, 5 000 km )…

Fotós sikerekkel és elismerésekkel indult az év. Szóhoz alig jutottam mikor rövid egymás utánban két általam nagyra tartott énekes kérte sajtó anyaghoz a képeimet – Tóth Attiláról (Pokolgép) készített képeim fél- illetve teljes oldalas terjedelemben jelentek meg a Hammer hasábjain, s immár Rudán Joe figyelmét és szeretetét is élvezem: egy jól sikerült fotósorozat eredményeképp így lehettem (és lehetek a jövőben is) vendége számos koncertjén, s így kerültek a képeim az új lírai lemezének borítójába is – a CD korong dedikált példánya pedig ajándékként a postaládámba.

A “nagyok” mellett töretlen maradt a “kicsik” iránti elkötelezettségem is. Továbbra is lelkesen fotózok tribute bulikon, mini fesztiválokon, s egyre bővül a “szívemcsücske formációk, zenészek, énekesek”  listám is. Talán nem meglepő, hogy ezen a listán történtek változások is, van aki lentebb csúszott, van aki kiérdemelte az előkelőbb helyet, mert tett érte és megérdemelte (kedvessége, figyelmessége vagy épp “csak” tehetsége által). A felsorolásba bele sem kezdek, de természetesen akinek inge az vegye bátran magára.

Vannak (voltak és lesznek is) hazajárós helyek: koncerthelyszínek, kis klubok, vendéglátóipari egységek és színháztermek is – ahol azt érzem, hogy a sok lehetőség közül épp aznap és épp ott a helyem, egy előadás, egy koncert vagy épp “csak” egy ital és egy jó beszélgetés kedvéért. És mindehhez vannak társak is: néhány jó barát, kik életem részei már hosszú évek óta…

Összességében és részleteiben is kiváló év volt, sosem unatkoztam és sosem voltam igazán szomorú. Most jöhet a következő, a 2017. év, s legyen Nekem-Neketk ugyanilyen jó, sőt, még jobb!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

So far so good – 2015

Az év utolsó napján adódik, hogy végiggondolja az ember lánya milyen évet is zárt. Panaszra nem lehet okom: 2015 emlékezetes év volt, új élményekkel, új barátságokkal és azzal a hihetetlen érzéssel, hogy – mondjon bárki bármit – igenis jó úton járok…

Változatos és pörgős egy év volt, telis tele újdonságokkal, kellemes meglepetésekkel. Új barátokat találtam (színpadon és azon kívül is), míg másokat el- vagy épp még közelebb engedtem, s közben lassan de biztosan nyakig belekerültem a koncertek és zenészek varázslatos világába. És azt érzem, hogy nagyon itt a helyem, Veletek, Velük. Ez az év nekem most elsősorban erről szólt: megtapasztaltam, milyen az, amikor a rendszeres jelenlét és lelkiismeretes „munka” beérik. Így történhetett, hogy ebben az évben először voltam akkreditált sajtós-fotós szereplőként nyári fesztiválokon, hogy először kaptam hivatalos fotós felkérést, hogy van ahol „a ház második fotósaként” tekintenek rám, hogy egyre többen ismerik, szeretik a képeimet és becsülik a munkámat, hogy egyre többen köszönik meg (direkt vagy kevésbé direkt módon) a velük/értük „végigdolgozott” estéket. És mindezt úgy, hogy ez számomra továbbra is hobbi, kikapcsolódás marad(hat), s bizony van olyan is, hogy gép nélkül is jól érzem magam egy bulin – és ennél többre nem is vágyom igazán.

Ebben az évben új barátokat és új kedvenceket (énekeseket és bandákat) találtam. Új formációk és produkciók megszületésének lehettem tanúja, s a kezdetektől kísérhettem figyelemmel útjukat. Büszke lehettem rájuk és ők szebbé tették a szürke hétköznapjaimat és a zsúfolt hétvégéimet is. Egy konkrét felsorolásba bele sem kezdek – de akinek inge, az vegye bátran magára.

Emellett persze az élet egyéb területein is jó évet zárhattam: egy helyett már két tündér unokaöcsinek örülhetek, s a hétköznapokban munkával töltött nyolc órám is gyomorgörcs nélkül, érdemi (és elismert, megbecsült) munkával telik. Megszerettem a meggysört, jobbnál jobb színdarabokat láttam, s újra átúsztam a magyar tengert is.

Jó volt ez az év, s remélem a következő ennél is jobban sikerül majd.

Mindenkinek köszönöm, akinek ebben része volt, aki ezzel-azzal szebbé tette ezt az évemet is!