2015. július havi bejegyzések

Újra akusztikus minikoncert a FAK-ban

A nyitóbuli után újra akusztikus minikoncert volt a Fekete Arany Klub (FAK) házi színpadán – Körmendi Roland és Mészáros Gergely előadásában.

Egy bő hónap telt el, s Roland és Gergő újra nekünk játszott a Fekete Arany Klub (FAK) színpadán. Ezúttal is hangosítás nélkül, szívvel-lélekkel és energiával telve szólaltak meg a szebbnél-szebb nóták. Még sokkal rövidebb a műsor, mint szeretném, de minimális próbával és mikforon nélkül már ez is hatalmas teljesítmény.

Néhány ott töltött este után már “hazajárósnak” érzem a helyet, a kiváló meggysör és igényes zene kombinációja pedig ideális programnak bizonyult egy dolgos nap végére. Egy kis iszogatásra, beszélgetésre szinte biztosan hamarosan visszatérünk, de várom ám már nagyon a “FAKusztik koncert három” eseményt is.

Hangulatképek – köszönetképp:

25. Rockmaraton: péntek – Stress, Kalapács, Lord, Helloween

A 25. Rockmaraton pénteki napján a nagyszínpadé volt a főszerep – többek között Stress, Kalapács, Lord, Helloween koncertekkel.

A Kalapács koncert miatt már jóval 18h előtt a nagyszínpad környékén tartózkodtam, így belehallgattam a szomszédos Hammerworld színpadon játszó Stress zenekar műsorába. Néhány szám után már előre is mentem megnézni magamnak a csapatot. Kellemes csalódást okoztak – klasszikus heavy metal, egyedi és energikus. Jó eséllyel legközelebb már célzottan fogok eljutni egy bulijukra.

A Kalapács zenekart mindig jó látni, hallani a színpadon – most sem volt ez másképp. Külön becsülendő bennük, hogy bár az igény meglett volna rá mégsem játszottak egy “idegen” nótánál többet – ami most egyik kedvencem, az Omen klasszikus, a “Fagyott világ” volt.

A Lord koncertek közönsége hagyományosan az egyik legjobb, legbarátságosabb társaság. Ezúttal is egy emberként fújtuk a dalokat, majd “vezényszó” nélkül térdeltünk le és hajtottunk fejet a “Vándor” első taktusai alatt.

A pénteki nap nemzetközi fellépője a német Helloween zenekar volt. A kedvükért szépen megtelt a nagyszínpad előtti tér, s ők látványos show-val és kiváló power metal muzsikával hálálták meg a közönség szeretetét.

 

 

 

Wisdom a 25. Rockmaratonon

A 25. Rockmaraton programjából nagy örömömre a legjobb magyar heavy-power metal zenekar sem maradt ki – így szombat este a Wisdom legénysége és muzsikája töltötte be a nagyszínpadot.

A május végi II. EU Power Metal Fesztivál (képek ITT) óta vágytam rá, hogy NG-t (Nagy Gábort) viszont lássam a színpadon a WISDOM zenekar élén, s felcsendüljenek végre élőben is a jól ismert és szeretett nóták. Az első ilyen lehetőséget épp a jubileumi Rockmaraton adta – a srácok ezen a szombat estén a Powerwolf és az Ossian előtt léptek színpadra.

Ezen a nyáron rendhagyó felállásban játszik a banda, hiszen ideiglenesen Bodor Máté helyett most Anton Kabanen, a Battle Beast korábbi gitárosa látható a színpadon – Máté a brit Alestorm zenekarral turnézik épp. Anton jól illik a csapatba, egy pillanatig sem rontja a megszokott összképet: hosszúhajú, jóképű és vidám gitárosok, egy kiváló énekessel és súlyos-dallamos zenével – nekem továbbra is ezt jelenti a Wisdom.

Rendhagyó módon egy születésnap köszöntés is belefért a programba, majd Anton kedvéért NG angolra váltott (prózában is) és egy Battle Beast dal is felcsendült. És jöttek sorban a kedvenc Wisdom nótáim: Judas, Heaven and Hell, Live Forevermore, Somewhere Alone – a kiváló közönségnek hála ekkorra már az első sorokból élveztem a bulit, s kattogott kezemben a gép.

Hangulatképek – köszönetképp:

Zöld Bíbor Band (ZBB) koncert – 2015.07.24

Ismét egy zenével töltött fülledt nyári este – ezúttal a ZBB (Zöld Bíbor Band) szórakoztatta a BackStage Pub törzsközönségét. 

Két hónap telt el azóta, hogy utoljára színpadon láttam a ZBB legénységét (Fischer László – gitár, Kiss Zoli – ének/gitár, Krecsmarik Gábor – dobok/vokál, Nagy “Liszt” Zsolt – billentyűk/vokál, Tolmacsov György – basszusgitár), így a hőség és minden fáradtság ellenére ezen az estén is a BackStage felé vettem az irányt.

Nagy örömöre a szokásos menetrendben zajott a buli: az első blokkban ezúttal is a “Holnpatól…” lemez dalai kaptak helyet (kivétel egy Korál és egy TRB dal volt), a szünet után pedig a feldolgozások domináltak – köztük az “Embered voltam” P. mobil nóta és két Deep Purple klasszikus: a “Stormbringer” és a “Highway Star”. Vidám és energikus este volt, s a koncert idejére még a fáradtságom is elillant – hisz “… amikor zene szól, én átváltozom…”.

Hangulatképek – köszönetképp:

Triász koncert – 2015.07.23

A Triász júliusi klub buliján, egy csütörtök estén, újra felcsendültek az elveszett dalok a BackStage Pub színpadán.

A kánikula és a hétköznapi időpont ellenére is szép számmal gyűltünk össze az ehavi Triász klub buli ürügyén. A forróság ellenére a szokásos vidámkodós bulit élvezhettük: volt Titanic nagyjelenet, majd egyszercsak Gyuri kikötött Béla mellett, Sipi  pedig a dobok mögött. Vendégként ezúttal Csiszér Levente gitárjátéka színesítette a műsort, melyben a szokott nóták mellett néhány ritkaság is felcsendült – személyes kedvencem most a “Hűvösek az éjszakák” Dinamit nóta és a “Szegény Magyarország” lett,

Hangulatképek – köszönetképp:

Rudán Joe’s Coda a 25. Rockmaratonon

A 25. Rockmaraton utolsó napján Rudán Joe és a Coda nyitotta a Monster Aréna programját – ezúttal végre/újra kellemes csalódást okozva rövidke, ámde igen színvonalas műsorral.

A 40 perces műsor első néhány nótája elég volt hozzá, hogy előre akarjak menni és a lehető legközelebbről szeressem hallgatni ezt a koncertet. Több csalódós este/buli után most végre ugyanaz a Rudán Joe állt a színpadon, akitől másfél éve a “Rudán 50” bulin (képek ITT) tátva maradt a szám. És bizony jöttek a nagy klasszikusok – Deep Purple, Whitesnake, P. mobil és Pokolgép nóták – erővel, energiával és nagyonis szívből. Lenyűgözött és nagyon-nagyon örültem neki, hisz mégsem kell lemondanom még róla, nem hiába bíztam benne. Most már biztos: valahol, valamikor, de találkozunk még!

Köszönetképp pedig a kamera is forgott néhány nóta alatt:

Előtte, utána pedig szokás szerint készültek az állóképek – hangulatképek:

Pokolgép a 25. Rockmaratonon

A Pokolgép zenekar nélkül nincs se nívós motorostalálkozó, se rockfesztivál, így a 25. Rockmaraton fellépői közül sem maradhattak ki – Dunaújvárosban péntek éjjel ők zárták a nagyszínpad programját, feltéve ezzel a pontot az i-re.

Rég voltam egy hét leforgása alatt két Pokolgép koncerten, de ezen a nyáron ez is megtörtént. A július 10-ei budapesti Track buli után 17-én a Szalki-szigeten csendültek fel a gép-nóták, s én ezúttal is az első sorokból néztem-hallgattam és fotóztam Őket. Kiváló koncert volt, példaértékű közönséggel, régi és új nótákkal, profin és szívből szóló muzsikával.

Délután még kicsit aggódtam értük, hiszen nem lehetett egyszerű a német power metal legenda, a Helloween után színpadra állni, de Tóth Attila és legénysége gond nélkül vette ezt az akadály is. Csak így tovább! Terv szerint augusztus 8-án a C+ Fesztiválon újra találkozunk…

Hangulatképek – köszönetképp:

Atilla Fiai Társulat a 25. Rockmaratonon

A 25. Rockmaraton felllépői között nagy örömöre az Atilla Fiai Társulat is szerepelt – ráadásul ezúttal a “szokásos” csapat Varga Miklóssal és Schrott Péterrel kiegészülve állt színpadra.

Ritkábban látni az Atilla Fiai Társulatot színpadon, mint ahogy azt szeretném – persze ez nem olyan meglepő, hisz a népes csapat nagyobb gázsival és több egyeztetéssel, szervezéssel jár. A jubileumi Rockmaratonra ez is összejött és ezúttal a szokásosnál még magasabbra kerül a léc: 5 énekessel és 6 zenésszel álltak színpadra, legendákkal és fiatalokkal (köztük újoncként az énekes Schrott Petivel, a Vazul Vére rockopera Leventéjével).

Kalapács József – ének (Kalapács, Kalapács és az Akusztika)
Rudán Joe – ének (Coda, Rudán Joe Band)
Tóth Renáta – ének (Örökség, Kormorán)
Varga Miklós – ének (Varga Miklós Band)
Schrott Péter – ének (Continoom, Tűzmadár, Vazul Vére)
Szűcs Antal Gábor – gitár (Skorpió, Dinamit, Latin Varázs)
Závoti Zoltán – gitár (Akusztika, Prognózis)
Talabér László – basszusgitár (Akusztika, HIT)
Tempfli Erik – billentyűs hangszerek
Gál Péter – hegedű (Latin Varázs, Akusztika, KMB)
Talabér Gábor – dobok (After Rain, Akusztika)

Ezúttal a műsor is rendhagyóra sikeredett: gyakorlatilag egy mini “István a király” koncert kerekedett belőle, kivétel csak a buli elején akadt – köztük néhány “kötelező” tétellel (Hol van a szó – Rudán Joe, Európa – Varga Miklós). A közel 80 perces est zárásként a lassan elmaradhatatlan magyar és székely himnusz csendült fel.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

 

25. Rockmaraton: csütörtök – Invader koncert

A 25. Rockmaraton nekem az első volt – ráadásul sajtós szerepben telt, bár csak csütöröktől tudtam ott lenni. Az első napom fénypontja az Invader zenekar koncertje, csalódása pedig a Nevergreen lett.

Csütörtök délután, vonattal érkeztünk meg a 25. Rockmaratin helyszínét adó Dunaújvárosba. Sátrazás helyett a kollégiumi apartmanok kényelmét választottuk., így első utunk a Dózsa György úti szállásunkra vezetett – jól döntöttünk: itt a két szobából álló lakóegységhez külön fürdőszoba tartozik, a szobában hűtő, rend, tisztaság és vetett ágy várt minket.

Ugyan a fesztiválbusz “Dózsa-mozi” megállója nem esett messze a kollégiumtól, de mivel a pontos menetrendet és a megálló helyét akkor még nem sikerült kideríteni, végül taxival indultunk a fesztivál helyszínére, a Szalki-szigetre. A két műszakban, 20 autóval dolgozó helyi társaság (Sárga Taxi) kiválóan teljesített: 990 forintos fix áron, korrekt és kedves sofőrökkel szállította a fesztiválozókat a sziget és a város között.

A fesztivál élhető és kezelhető méretének köszönhetően a bejutást követően 10 perc elég volt felmérni a helyet és eligaszodni a 4 színpad között. Fröccsel a kézben indultunk a nagyszínpad felé, ahol már ment a Depresszió koncertje. Alig múlt nyolc óra, a közönség mégis kiváló volt: egy emberként térdelt le, majd ugrott fel a színpadról felhangzó “mindenki ugrik” sor hallatán. Bár továbbra sem vagyok Depressziós rajongó (nekem valahogy még mindig nem eléggé egyediek, túl sok a Tankcsapda “feeling”), a “Nem akarok elszakadni” és “Csak a zene” nótáknak örültem.

A nagyszínpad mellett lévő Hammerworld Arénával folytattuk az estét. Szervezői bravúrnak hála a két színpad helyenként  átfedésben lévő  műsora lényegében nem zavarta egymást – persze ennek ára volt: a kisszínpad sátra blokkolta a kívülről érkező hang mellett a levegőt is. Az Ideas zenekar koncertje mégis maradásra bírt. Nem vagyok a női énekesek híve, de esetükben kivételt tettem – ehhez a dallamos metal muzsikához jól illett Kun Anita hangja.

A nagyszínpadon már ment a Biohazard buli, én mégis maradtam a Hammerworld színpad közelében, hisz igazából a következő fellépő miatt voltam itt aznap: az Invader zenekart azóta szerettem volna élőben látni-hallani, hogy a frontemberüket (Jósa Tamást) először hallottam Torda szerepét énekelni a Vazul vére rockoperában. Bizony, nem csalódtam: azt az erzerarcú és kiváló hangú frontembert láttam viszont a színpadon, akit korábban megismertem – aki már a beállás alatt bolondozott, szórakoztatta a közönséget és önmagát is (a sátor másik végében felhangzó karaoke alapra történő “Tinédzser dal” ráénekléssel, majd egy rögtönzött akusztik dalolással). Majd végre elindult a buli, s jöttek a saját és “cover” nóták vegyesen. Kedvencem lett a 2014-es “Szép új világ” lemezen is hallható Ezer wattos vallás daluk, kellemes meglepetés volt a “Soha nem elég” nóta felbukkanása, a Helloween dal repertoárba kerülése viszont már nem lepett meg.  Kiváló buli volt, csak túl rövid – iszonyatosan hamar elrepült az az egy óra. Bármeddig elhallgattam volna még őket. Egy biztos: nem ez volt az utolsó buli, ahol az első sorokból hallgattam őket végig, s kattogott a gép is a kezemben.

Hangulatképek – köszönetképp:

Sziget Fesztivál 2015 special: Armel Opera Festival és Deep Purple-Led Zeppelin tribute est

Az évek alatt a térség legrangosabb nemzetközi fesztiváljává nőtte ki magát a budapesti “Sziget” – nagy nevekkel, rengeteg látogatóval, számtalan helyszínnel, a zenei mellett kultúrális-művészeti-színházi programokkal is. Az idei kínálatból most kettőt emelnék ki: az Armel Opera Festival rövidprogramjait és egy magyar fiatalok (a Celebration Days) által prezentált Deep Purple-Led Zeppelin tribute estet.

Az Armel Operaverseny és Fesztivál 2008 óta létezik – itt előadások és énekesek is versengenek a közönség és a zsűri kegyeiért. Nem vagyok a műfaj rajongója, így a budapesti helyszín és egy Alföldi Róbert rendezés (Mozart: Varázsfuvola) kapcsán az idén találkoztam vele először. A verseny és fesztivál megnyitó Varázsfuvola előadáson természetesen ott voltunk, s a német nyelvű ének és prózai szövegek ellenére is érthető, szórakoztató és igen színvonalas este részesei lehettünk – mert operát így is lehet: modern felfogásban, szinte színházi előadásként odatenni, s mindeközben klasszikus komolyzene szól, nagyáriákkal és nagyzenekarral. 

Tavaly „Operasziget” néven, modern és szórakoztató előadásokkal volt jelen a műfaj a Sziget Fesztiválon, idén tőlük az Armel Opera Fesztivál veszi át a stafétabotot: izgalmas programokkal és rövid ízelítőkkel várják majd a szigetlakókat. 

A Celebration Days projekt szintén klasszikus műsorral készül, bár ez már könnyűzenei vonal. Az igen fiatal, de annál inkább tehetséges muzsikusok vendégeik segítségével idézik meg a ’60-as és ’70-es évek zenéit. A klasszikus és progresszív rock nóták eldalolását két számomra kedves énekesre bízták: Scholtz Attila (Cry Free) és Körmendi Roland (Heep Freedom) számára otthonos ez a terep, hisz saját bandáikkal is ebben a világban mozognak – és nem is akármilyen profizmussal.  

Két éve volt egy hasonló tribute buli a Sziget Fesztiválon. Akkor és ott a Cry Free és Zep Session zenekarokból formálódott dupla formáció a Purple Zeppelin Jam szórakoztatta a fesztiválozókat. A nemzetközi közönség vevő volt erre, a hajnali óra ellenére együtt fújta a Deep Purple és Led Zeppelin nótákat a csapattal. Az az este nekem is örök élmény marad.

Az új formáció és az idei Sziget szereplés várhatóan ennél még nagyobbat fog szólni – találkozzunk 2015.08.13-án éjjel, hajnali 1h-kor a Budapest Park Tribute Színpad előtt, az első sorban.

Addigis egy kis ízelítő – de tessék a SoundCloud anyagukba is belehallgatni (vigyázat, függőséget okoz!):