Egy márciusi péntek estén ismét Bulldózer koncert volt a Legenda Center színpadán – Demeter Gyuriék ezúttal a Korál Forever vendégeként játszottak itt.
Egy hat napos márciusi munkahét péntek estéjén Bulldózer koncert miatt indultam a Legenda Center irányába. November óta nem láttam a srácokat színpadon, így nem volt kérdés, hogy ott a helyem ezen a bulin.
Hiányoltam már őket, s kiváncsi voltam az új dalokra is, az október végi klipforgatás óta elkészült új album nótáira. Bár a lemez még kiadásra vár, de jó esélyem volt rá, hogy néhány új tétel már bekerül a koncert programba.
Sikerült időben érkeznem, így volt időm a csapon lévő Legenda sörökből is válogatni (ezúttal a fahéjas alma került sorra), a Bulldózeres srácok pedig ezúttal is szeretettel és barátsággal fogadtak.
A koncert pontosan kezdődött, s a jól ismert nóták mellett két teljesen új tétel is felcsendült: a „Nézz az ég felé” csodaszép lassú dal, tuti befutó, míg a „Bulldózer álom” mókásan-bohókás, garantáltan felvidítós. Bizony van miért várni a következő bulit és a lemez megjelenését.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ezen a márciusi péntek estén Tóth Attila (Pokolgép, Madách Színház) önálló estjét élvezhették a Legenda Sörfőzde Centerben összegyűlt barátok, rajongók, rock zene szeretők.
Tóth Attilát A Társulat című „szereposztó-tehetségkutató” műsor kapcsán szerettem meg valamikor 2008 tájékán – elsősorban az Árnyékdal interpretációjának köszönhetően. Azóta szemmel tartom és keresem a lehetőséget rá, hogy színpadon lássam, énekelni halljam. Kezdődött ez a jubileumi István, a Király előadással, ahol Ő Torda szerepét játszotta, énekelte. Majd 2010-ben Attila a Pokolgép zenekar fronembereként debütált, színt és új erőt hozva a jól ismert és szeretett dalokba. Azóta pedig bizony egyre többet fordulok elő a Pokolgép bulikon – az utóbbi években már fényképezőgéppel a kézben, s nagy örömömre sorra jelennek meg az ezeken a koncerteken készült fotóimat használó cikkek, interjúk. Néhány éve, Anyák napján, eljutottunk egy Edda musical – A kör előadásra, ahol Attila hangja és játéka ismét elvarázsolt – erőt és színt vitt a kamasz koromból ismert és szeretett dalokba. A hab a tortán számomra a jelenleg is futó Nyomorultak előadás jelenti, ahol a budapesti Madách Színház deszkáin Attila Jean Valjean-t alakítja, nem is akárhogyan. Külön öröm számomra, hogy némi szerencsével egy előadásban láthattam egy számomra oly kedves színésszel, Debreczeny Csabával (Javert szerepében).
Most végre úgy alakult, hogy ezen a péntek estén – egy kedves barátnőmnek tett ígéretemet beváltva – eljutottunk Tóth Attila önálló estjére, a Legenda Sörfőzde Centerbe. Vártam már ezt a bulit, mégis az este végén hiányérzetem maradt: nem volt élő zenei kíséret (legalább egy zongora vagy gitár nagyon kellett volna), se tudatosan felépített repertoár. Szívvel-lélekkel szóltak a ’80-as és ’90-es évek rock slágerei, itt-ott metálos erővel, hangjának igazi erősségét megcsillantva, de nagyon hiányzott nekem Attila „másik oldala”, a musical világ dalai – Jézus Krisztus Szupersztár, Nyomorultak, Mozart.
A fotós énem azonban nem panaszkodhatott. Attila mosolyogva, átéléssel dalolt, én pedig a közönség közül, vele szemben állva kattogtattam. Számos fotó készült, ám közülük ismét csak a legjobbakat publikálom. Így álljanak itt a buli hangulatképei (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ez a novemberi péntek este nagyon másképp alakult, mint terveztem, így végül a Legenda Centerben kötöttünk ki és Bulldózer koncertet hallgattunk – mert a jófajta muzsika és szívemcsücske emberek társasága mindig fel tudja dobni a kedvem…
Ezúttal is kalózkodtam – így eredményképp újra átélhető a Mexico:
A szokásos hangulatképek (a „kevesebb néha több” elvet követve) – köszönetképp:
Tóth László és Rudán Joe ismét a Legenda Center színpadán muzsikált – kettesben, akusztikus formációban, a Bajnok Rock Team koncertje előtt.
Egy munkahétnyi szobafogság (betegség) után már nem volt maradásom a négy fal között. Vonzott a lehetőség, hogy ismét Rudán Joe és Tóth László vendégeként garázdálkodhatok (kattogtathatok) a Legenda Center koncerttermében, így a péntek este ismét a város másik felén, a mátyásföldi sörfőzde centerben talált.
És az este épp úgy alakult, ahogy vártam: jól ismert és szeretett nóták, két kedves és profi ember a színpadon, barátok és ismerősök a nézőtéren, hideg gyümölcssör a pohárban, s a végén párom is befutott értem – hogy a hazaút motoros és gyors legyen…
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Sör és rock and roll – továbbra is hibátlan kombinmáció: egy augusztusi péntek éjjel Bulldózer nóták szóltak a Legenda Sörfőzde Center koncerttermében.
Az elmúlt hónapokban jelentős változásokra került sor a Bulldózer zenekar háza táján. Négy főre zsugorodott a legénység, Demeter György (ének) mellé Mátyási Roland (gitár), Lükő Dénes (basszusgitár), és Koszta Janika (dobok) került a csapatba.
Számomra ez volt az első buli az új felállással, s ne csalódtam: szívvel-lélekkel szóltak a szeretett és egyre jobban ismert Bulldózer dalok – bár az örökké mosolygó Szabó Attist azért egy darabig még hiányolni fogom a színpadról.
Kalózkodtam kicsit, így újra meg újra meg lehet hallgatni és nézni, hogyan szól az „Álmok és szenvedély” az új felállástól.
És a szokásos hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
