cry free címkével jelölt bejegyzések

Cry Free a Polgári Mulatóban

Négy és fél hónap után újra a fővárosban játszott a Cry Free csapata – ezúttal a belvárosi Polgári Mulató színpadán csendültek fel a Deep Purple slágerek és gyöngyszemek.

A másnapi (szombati) munkanap ellenére szép számmal gyűltünk össze a belvároi klubban, hiszen a május végi buli óta nem játszott a Cry Free a fővárosban. Ezúttal két felvonásban csendültek fel az ismert és szeretett Deep Purple nóták – a kihagyhatatlan slágerek és ritkaságok egyaránt.

Hangulatképek (a “a kevesebb néha több” elvet követve) köszönetképpen:

Cry Free koncert – 2016.10.14 / Google Photos

Májusi Cry Free koncert a Legendában

Harmadik alkalommal csendültek fel a szeretett és jól ismert Deep Purple nóták a Legenda Center színpadán a Cry Free legénységének tolmácsolásában – egy újabb kiváló buli tanúi lehettünk, ahol szívvel-lélekkel szólt a rock and roll.

Hangulatképek – köszönetképp:

Google Photos link (mobil barát)

Fireball 45 Cry Free buli a belvárosban

A 45 éves “Fireball” album előtt tisztelgett ezzel a bulival a Cry Free legénysége – egy újabb klasszikus rockos péntek estén, a belvárosi Muzikum Klubszínpadán.

Százhúsz fős közönség, rajongók és barátok előtt csendültek fel a 45 éves Deep Purple album, a Fireball, nótái a belvárosi klub színpadán. Örömzenélés volt ez a javából, s a kezemben ezúttal is kattogott a gép, bár kivételesen csak “félgőzzel”, mert néha a fotósnak is szabad élnie…

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Google Photos link (mobil barát)

Ismét Cry Free a Legenda Center színpadán

Kézműves sör és classic rock and roll – egy februári péntek estén újra Cry Free koncert volt a Legenda Center színpadán.

Hangulatképek – köszönetképp:

Google Photos link (mobil barát)

Cry Free 20. születésnap

20. születésnapját ünnepelte ezen a januári éjjelen a Cry Free zenekar a Club202 színpadán – régi zenésztársakkal, barátokkal, rajongókkal.

Közel négy éve ismerem kishazánk legjobb Deep Purple “tribute” zenekarát, a 20 éves Cry Free-t. Az eltelt idő alatt barátságuk mellett zenekari fotós státuszt is nyertem tőlük, így ha némi késéssel is, de ott volt a helyem a születésnapi nagykoncerten.

Régi Cry Free tagokkal, a Zep Session zenekarral és további zenész barátokkal kiegészülve hatalmas bulit csaptak a srácok a színpadon. Vidám, laza és mégis vérprofi buli sikeredett – bő három órán át szóltak a Deep Purple és Led Zeppelin nóták, meglepetésekkel és ritkaságokkal fűszerezve.

Az este számomra legemlékezetesebb pillanatait a Tatai Tomi és Kaminszki Szergej féle dupla dobszekciós móka okozta, de kellemes meglepetés volt Oliver Lee “Soldier of Fortune” dalolása is. Mint ahogy Bolla Tipcsi szájharmonika játéka és Körmendi Roland (ének, Heep Freedom) vendégszereplése is szívemnek kedves volt.

A legjobban pedig a “Cry Free család” irányomban tanúsított túlcsorduló szeretete fogott meg. Hihetetlen szeretettel és örömmel fogadtak öltözőben és nézőtéren egyaránt – és ez még attól sem függött, évek vagy csak percek óta ismerjük egymást. Voltak pillanatok, amikor bizony nehezemre esett néhány mondat után otthagyni a másikat, s visszatérni a “munkához”, a koncertre és a fotózásra koncentrálni – mert olyan jó lett volna órákon át folytatni azokat a megkezdett beszélgetéseket, élvezni az áramló szeretetet, vidámságot, és begyűjteni azokat a kedves, őszinte mosolyokat, öleléseket…

Röviden és tömören: hála és köszönet, legközelebb és utána is újra-meg-újra találkozunk. 

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Cry Free a Legenda Center színpadán

Ezen az estén számukra (Cry Free) is új helyen, a Legenda Center színpadán csendültek fel a Deep Purple nóták.

Hangulatképek – köszönetképp:

Cry Free a Classic Rock Night minifesztiválon

A Cry Free zenekar szokásos őszi nagykoncertjének ezúttal is a Club202 adott helyet, a “Classic Rock Night” minifesztivál keretei között.

Az új gitárossal (Fülöp Tibor) és a Tatai Tomit ideiglenesen helyettesítő Kaminszki Szergej (Heep Freedom, Celebration Days) dobossal színpadra álló Deep Purple tribute zenekar, a Cry Free,  szokásos őszi fővárosi nagykoncertje valódi örömünnepre  sikeredett – ami nagyban volt köszönhető az előzenekarként is szinte teljes műsort játszó Uriah Heep tribute zenekarnak, a Heep Freedom csapatnak.

Ezúttal a Cry Free buli törzsét a 45 éves “In Rock” album adta, de természetesen a klasszikus Purple slágerek és zenei csemegék ezúttal sem maradhattak ki a műsorból. Nagy örömömre a hangulatot és az est fényét Körmendi Roland (Heep Freedom) vendégszereplése emelte. A két énekes duettje nem mindennapi élményt jelentett – remélem, nem utoljára láttuk és hallottuk őket egy színpadon és nótában (bár a nyáron, a Celebration Days projektben már volt erre példa, mégsem tudok velük betelni).

Egy igen kellemes este sikeredett, amely barátokkal és kiváló muzsikával telt. Hatalmas köszönet és tisztelet jár Nekik, Nektek mindezért. Legközelebb a fővárosban november 27-én, a Legenda Sörfőzde Centerben találkozunk!

Hangulatképek – köszönetképp:

Sorry:
- Picasa feed was successfully retrieved, but no photos found.
If you are using the "User Recent" option, try a specific album instead.

Cry Free a Dirty Black Summer Tribute Fesztiválon

A Cry Free zenekar jelenlegi felállásának fővárosi búcsúbulija a Dürer Kertben, a Dirty Black Summer Tribute Fesztiválon volt – az első  napon ők voltak a főzenekar a nagyteremben.

A Cry Free zenekar, barátok és rajongók búcsúztak ezen a fővárosi bulin a banda gitárosától, Nagy Dénestől, Dinikétől (a hivatalos hír ITT olvasható). A hangulatos helyszín mellett a fesztivál színvonala is meglepően magas volt – valóban kishazánk legjobb tribute bandái szórakoztatták a nagyérdeműt.

A nagyteremben a Red Heart (AC/DC tribute) zenekar bulija után, éjfél magasságában kezdett a Cry Free, s csendültek fel a legnagyobb Deep Purple nóták a színpadon.  A szokásosnál talán rövidebb buli volt, de a színvonalra nem lehetett panasz. Szólókkal megtűzdelve hosszúra nyúlt szinte mindegyik dal, méltón a csapattól megszokottakhoz.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Cry Free Tábor 2015

A III. Cry Free Tábort ezen a nyáron a rábakecöli törzsrajongók szervezték – példás vendégszeretettel és kedvességgel fogadtak minket.

Eltelt már egy hét, mégis még mindannyian emlegetjük a múlt hétvégi közös mókát. Egészen eddig csak a legendákat hallottam arról, mennyire jók a kecöli bulik, mennyire szeretnek oda évről évre visszatérni a srácok, de most végre magam is átéltem, s már értem –  és visszavágyok.

Csütörtökön indult a móka, mi azonban csak péntek délután érkeztünk meg Rábakecölbe, akkor csatlakoztunk a csapathoz és házigazdáinkhoz. Első közös programként a ping-pong bajnokság közepébe csöppentünk, majd délután Vadosfán a Lisztes-beach várt bennünket. Csodálatos környezetben elköltött tartalmas (gulyásleves) vacsora és egy kis akusztikus örömzenélés közepette ismerkedtünk a KGB (Kecöli Gondűző Barátok) apraja-nagyjával – részemről fényképezőgéppel a kézben.

A szombati nap barátságos foci- és kosárlabda mérkőzéssel indult, majd kolbászos lecsős ebédre volt meghívásunk. Az étel-ital mellett érdekesnél-érdekesebb programokkal is vártak minket: birtok-szemle, traktorozás, quad és jeep túra közül válogathattunk – egy darabig még biztosan emlegetni fogom a töltésre felkaptató terepjáróban uralkodó AC/DC hangulatot. S mindeközben már készült a vacsoránk, vaddisznó pörkölt rotyogott egy üstben.

Az esti koncert minden várakozásomat felülmúlta. Három generáció élvezte együtt a kedvenc zenekaruk muzsikáját. Öröm és szeretet sugárzott az arcokról, s Jázmin vendégszereplésének köszönhetően ismét duettben csendült fel a Soldier of Fortune. A végére  pedig elszabadult a színpadon a pokol: szerepcsere volt szinte minden poszton, így került billentyűs a dobok mögé, énekes kezei közé a Hammond, s keveredtek össze a gitárok is.

A kétszer egy órás buli után még jó idejig nem volt kedvem visszatérni a szállásra, inkább fáradtan lődörögtem a tetthelyen, s néztem hogyan pakolnak a srácok. Valahogy ugyanígy voltunk vasárnap délelőtt is. Felkeltünk, összepakoltunk, de nem nagy kedvünk volt útnak indulni, s visszatérni a nyüzsgő, zajos fővárosba – s végül mégis megtettük és vissza is vágyunk. Remélhetően jövőre Veletek ugyanitt folytatjuk!

Hangulatképek  – köszönetképp:

Cry Free koncert – 2015.06.19

Fergeteges hangulatú klubkoncerttel vett búcsút a Cry Free zenekar és közönsége a PECSA Cafe-tól ezen a nyári péntek estén. 

A lebontásra ítélt Petúőfi Csarnok különböző helyiségei az évek során számtalan este voltak tanúi rock and roll örömzenélésnek. Ezúttal kishazánk legjobb Deep Purple tribute zenekara, a Cry Free búcsúzott muzsikával az egyik törzshelyüknek számító “kávézótól”.

Rajongók, barátok gyűrűjében csendültek fel a nagy klasszikusok és valódi zenei ínyencségek a parányi színpadon. Egy-egy ízelítő mindkettőből, az új masinámnak köszönhetően:

A buli tetőfokán indult meg a szerepcsere a színpadon: énekes ült a dobok mögé, dobos a kongák elé, billentyűs és rajongó kezébe került mikrofon. Mert ilyenkor nincs lehetetlen, s megszűnik a világ – percekre, órákra csak a barátok és a rock and roll léteznek.

Kiváló este volt, méltó búcsúzás – vidámkodással és véletlenül sem szomorkodással.

Hangulatképek  – köszönetképp: