Tóth Attila önálló est a Legenda Centerben

Ezen a márciusi péntek estén Tóth Attila (Pokolgép, Madách Színház) önálló estjét élvezhették a Legenda Sörfőzde Centerben összegyűlt barátok, rajongók, rock zene szeretők.

Tóth Attilát A Társulat című “szereposztó-tehetségkutató” műsor kapcsán szerettem meg valamikor 2008 tájékán – elsősorban az Árnyékdal interpretációjának köszönhetően. Azóta szemmel tartom és keresem a lehetőséget rá, hogy színpadon lássam, énekelni halljam. Kezdődött ez a jubileumi István, a Király előadással, ahol Ő Torda szerepét játszotta, énekelte. Majd 2010-ben Attila a Pokolgép zenekar fronembereként debütált, színt és új erőt hozva a jól ismert és szeretett dalokba. Azóta pedig bizony egyre többet fordulok elő a Pokolgép bulikon – az utóbbi években már fényképezőgéppel a kézben, s nagy örömömre sorra jelennek meg az ezeken a koncerteken készült fotóimat használó cikkek, interjúk. Néhány éve, Anyák napján, eljutottunk egy Edda musical – A kör előadásra, ahol Attila hangja és játéka ismét elvarázsolt – erőt és színt vitt a kamasz koromból ismert és szeretett dalokba. A hab a tortán számomra a jelenleg is futó Nyomorultak előadás jelenti, ahol a budapesti Madách Színház deszkáin Attila Jean Valjean-t alakítja, nem is akárhogyan. Külön öröm számomra, hogy némi szerencsével egy előadásban láthattam egy számomra oly kedves színésszel, Debreczeny Csabával (Javert szerepében).

Most végre úgy alakult, hogy ezen a péntek estén – egy kedves barátnőmnek tett ígéretemet beváltva – eljutottunk Tóth Attila önálló estjére, a Legenda Sörfőzde Centerbe. Vártam már ezt a bulit, mégis az este végén hiányérzetem maradt: nem volt élő zenei kíséret (legalább egy zongora vagy gitár nagyon kellett volna), se tudatosan felépített repertoár. Szívvel-lélekkel szóltak a  ’80-as és ’90-es évek rock slágerei, itt-ott metálos erővel, hangjának igazi erősségét megcsillantva, de nagyon hiányzott nekem Attila “másik oldala”, a musical  világ dalai – Jézus Krisztus Szupersztár, Nyomorultak, Mozart.

A fotós énem azonban nem panaszkodhatott. Attila mosolyogva, átéléssel dalolt, én pedig a közönség közül, vele szemben állva kattogtattam. Számos fotó készült, ám közülük ismét csak a legjobbakat publikálom. Így álljanak itt a buli hangulatképei (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Tóth Attila szólóest – 2017.03.10 / Google Photos

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.