kalman gyorgy címkével jelölt bejegyzések

Novemberi B52 koncert a BackStageben

A novemberi B52 klubkoncert ezúttal is vidám örömzenéléssel telt. Bizony jó volt újra látni, hallani a bandát a kedvenc klubom házi színpadán.

Múlt pénteken is örömmel indultam a belvárosi BackStage Pub felé, hiszen a klub egyik házi zenekara, a B52 zenekar koncertje várt ott rám. Nem hallottam őket már játszani egy ideje (a szeptemberi képek ITT), így épp ideje volt már újra időt szakítanom rájuk. A kezdeti időkkel ellentétben most már többségben saját nóták csendültek fel a színpadon. A feldolgozás nóták szép lassan kisebbségbe kerülnek a műsorban, és ez nagyon is jól van így.  A srácoktól megszokott módon ezen az estén is vidám örömzenélés tanúi lehettünk. A legnagyobb élményt most mégsem a színpadon zajló események okozták. Sokkal inkább  az a szeretet és megbecsülés, amivel többen is fogadtak engem (köztük Szűcs Janó, valamint a hely főnökasszonya, Juti is).

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

B52 koncert – 2017.11.17 / Google Photos

 

Novemberi Triász klubkoncert a BackStage színpadán

A Triász novemberi klubkoncertje ismét telt házas volt – hiába a csütörtöki nap, csurig megtelt a BackStage Pub. Nagy örömömre ezúttal Gál Péter (elektromos hegedű) volt a trió vendége, így a szokottnál is vidámabb és színesebb este kerekedett. 

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Triász koncert – 2017.11.09 / Google Photos

 

B52 lemezbemutató koncert a Track színpadán

Egy augusztusi csütörtök estén az új lemez bemutatásának ürügyén zenélt a B52 legényésge a Barba Negra Track kis színpadán – a vokál mikrofon mögött vendégként Sipos Petivel.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

B52 lemezbemutató – 2017.08.10 / Google Photos

 

Vazul Vére rockopera előadás Kőbányán

Ezen a márciusi vasárnap estén új helyen, a Körösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ színháztermében csendültek fel az oly jól ismert és szeretett Vazul Vére rockopera dalai – és mi újra részesei lehettünk annak az előadásnak, amit bizony nem tudunk megunni, s sokadik alkalommal is ugyanolyan lelkesedéssel éljük végig, mint először.

Bő egy éve nem láttam a rockoperát, így nem volt kérdés, hogy ezen a fővárosi előadáson immár ott a helyem. S ha már tehetem – és tehettem – újra géppel a kézben. A lehetőséget és a tiszteletjegyet ezúttal is köszönöm a szervezőknek.

Rohanó, egyre személytelenebbé váló világunkban üde színfoltot jelentett ez az este is. A művelődési ház előterébe belépve Vazul Vére rajongók és szereplők egyaránt kedves ismerősként üdvözöltek, s sokaknak volt néhány kedves szava is hozzám. Újra rádöbbentem, bizony nem véletlen, és főképp nem “üres” frázis az előadás körül kialakult közösségre a “Vazul család” jelző…

A hosszabb kihagyásnak köszönhetően én most láttam először István szerepében Ráduly Leventét. Bár fura volt ifjú Istvánt látni a színpadon (hiányzott Vikidál Gyula jól ismert karaktere), de panaszra nem lehetett okom: Levente kiválóan megoldotta a feladatot.

Vazul Vére rockopera - István szerepében: Ráduly Levente
Vazul Vére rockopera – István szerepében: Ráduly Levente

Nekem néhány átvezető szöveg is újnak tűnt, s a jelmezekben is történt időközben változás. A Levente herceget alakító Schrott Péter jelmeze például biztosan változott. A korábbival ellentétben ez már kevésbé jófiús, sokkal karakteresebb.

Vazul Vére rockopera - Levente szerepében: Schrott Péter
Vazul Vére rockopera – Levente szerepében: Schrott Péter

Egyúttal örömmel tapasztaltam, hogy az énekesek is még látványosabban magukra szabták a karakterüket – színpadi jelenlét és a dalok előadásmódjának tekintetében is. Nekem Jósa Tamás Torda táltosánál tűnt ez fel leginkább. Kellemes változatosságot adtak a dalokba csempészett keményebb, hörgős pillanatok, s a tőle koncerteken már megszokott erős gesztikulálás is. Nem egyszer széles mosolyt csalva ezzel az arcomra.

Vazul Vére rockopera - Torda szerepében: Jósa Tamás
Vazul Vére rockopera – Torda szerepében: Jósa Tamás

Az apróbb módosítások mellett örömmel tapasztaltam a helyszín-változás hatalmas előnyét: végre nem volt komoly gond a hangtechnikával, így ezúttal kifejezetten élvezhető minőségben szólalt meg az előadás. A látványra is csak fotósként lehetett panaszom. Az előadás hangulatát meghatározó fáklyák (állványok) a színpad két szélén valahogy mindig útban voltak, s a hangulatosabb fények is tudtak bosszantó pillanatokat okozni munka közben.

A hely adottságainak köszönhetően a színpadon ugyan éghettek a fáklyák, de a közönség közé már nem jöhettek le velük a szereplők. Így elmaradt a korábban az előadás zárásának közvetlenségét adó mozzanat, az énekesek ezúttal csak előadás után, az előtérben jártak köztünk. Élvezték a sikert, az ismerős örömtől ragyogó arcokat. Fogadták a barátok, rajongók gratulációit, dedikáltak, fényképezkedtek, csevegtek. Tették mindezt vidáman, szívvel-lélekkel, bűbájosan.

Köszönöm a kellemes estét, kedves szavakat, mosolyokat. Ígérem, ha rajtam múlik, nem fog egy újabb év eltelni a következő Vazul bejegyzésemig!

És végül álljanak itt az albumba rendezett hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve)  – köszönetképp:

Vazul Vére előadás – 2017.03.26 / Google Photos