2018. január havi bejegyzések

Szilveszteri Continoom koncert a Barba Negrában

A fővárosban szilveszter éjjelén ismét Tankcsapda koncert volt, s a Tankok vendégeként ezen az estén a Continoom legénysége  is bemutatkozhatott a Barba Negra Music Klub közönségének. Schrott Petiék most itt is megmutathatták, milyen is a metálba oltott elektronikus zene, a “fúziós future rock”.

Kamasz korom meghatározó bandája (a Tankcsapda) mellett az év utolsó estéjén nagy örömömre az utóbbi években felnőtt fejjel megismert és megszeretett formációk is szerephez jutottak. Így történt, hogy a Continoom koncertet mégis géppel a kézben néztem és hallgattam végig. Örömmel és egy csöpp büszkeséggel figyeltem a srácokat a színpadon, örültem az örömüknek, hisz egy újabb álom vált ezzel valóra – Schrott Petiék kishazánk egyik ikonikus rock bandája, velük egy színpadon játszhattak.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Continoom koncert – 2017.12.31 / Google Photos

 

Előszilveszteri Pokolgép koncert a Barba Negrában

A szilveszter előtti éjjelen immár évek óta Pokolgép koncert dübörög a fővárosi Barba Negra Music Club színpadán – idén sem volt ez másképp, újra megtöltötte a házat a pokolnép és a rock and roll. 

Zsinórban a negyedik fővárosi előszilveszteri Pokolgép buli volt ez, amin géppel a kézben voltam jelen – Pinyőnek köszönhetően most már “hivatalosan” is fotósként, s a zenekar vendégeként érkezhettem. A jegyek elővételben elkeltek, így jegyértékesítés a helyszínen már nem volt, és így  a belépés is zökkenőmentesebben zajlott.

Ezen az estén a Twister zenekar felelt a bemelegítésért, vendégként ők szórakoztatták a kalózhajón összegyűlt nagyérdeműt. A Pokolgép pontos kezdéssel csapott bele a buliba, s hozták a Tőlük megszokott pörgős estét, hatalmas vigyorokkal és igazi örömzenéléssel.

Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:

Pokolgép koncert – 2017.12.30 / Google Photos

 

divideD Modulus lemezbemutató a Dürerben

A divideD Modulus lemezének hivatalos bemutatója a Dürer Kert nagytermében a XV. Stagediving Fesztiválon volt. A korai időpont ellenére szép számú közönség gyűlt össze, s közülük meglepően sokan fújták már kívülről az angol nyelvű nótákat.

A kezdetektől van szerencsém nyomon követni a divideD tevékenységét, s mindig örülök és kicsit büszke is vagyok rájuk, amikor egy jól sikerült bulit tudhatnak maguk mögött a srácok. Ez az este pedig talán az eddigi legjobban sikerült volt mind közül. Ezúttal a Modulus lemez teljes anyaga felcsendült a színpadon, s ezalól az eredetileg “outro”-nak szánt “Condition Zero” sem volt kivétel.

Hangulatképek albumba rendezve  – köszönetképp:

divideD koncert – 2018.01.12 / Google Photos

“Vikidál 70 – Zeffer 60 – Mobilmánia 10” buli az Arénában

Hármas születésnap (Vikidál Gyula 70, Zeffer András 60, Mobilmánia zenekar 10) ürügyén egy álom vált valóra a fővárosi Papp László Aréna színpadán. Rajongók, barátok és kollegák – közel kilenc ezer rock barát – részvételével dübörgött a rock and roll négy órán keresztül a létesítményben.

Hónapokon át napi szinten került elém a buli plakátja, én mégis az utolsó pillanatig úgy gondoltam, megleszek nélküle. Aztán a karácsonyi Triász koncerten Jankai Béla egyik mondata a fülembe ültette a bogarat: Ő a zenei rendezője az Aréna-koncert első felének, s a “Vikidál 70” blokkban fiaival együtt kísérik majd az ünnepeltet. A kérdés akkor dőlt el, amikor néhány nappal a nagykoncert előtt megjelent Zefi sajtó akkreditációs felhívása és Párom is úgy vélte már épp eleget lustálkodtam itthon, s itt az ideje újra gépet ragadnom. Így kérdezősködni kezdtem, majd néhány óra késéssel elküldtem az akkreditációs kérést. Ennek eredményképpen pedig (Zefinek köszönhetően) egy fotós pass landolt a nevemre letéve a VIP pénztárban.

A buli estéjén már 18h után a helyszínen voltam, hiszen a kezdésig még meg kellett szereznem a pass-t és meg kellett találnom az F1 kaput is.  A segítőkész biztonsági személyzetnek köszönhetően ez egészen gyorsan ment, bár ehhez végül majdnem egy teljes kört kellett tennem az épület körül. Az “all access” feliratú pass birtokosaként az Ifjúság útja felől lévő szürke fém kapun keresztül közvetlenül az öltözőkhöz vezető folyosóra jutottam, s innen a színpad is csak egy karnyújtásnyira volt már. Egy kis segítség és gyors tájékozódás után meglett a vendégeknek fenntartott öltöző is. Itt gyorsan megszabadultam a kabátomtól és már mehettem is körbe nézni, ismerősöket keresni. De néhány gyors üdvözlésen kívül hosszabb csevegésre már nem volt idő, hiszen rövidesen kezdődött a show.

A színpad előtt, a fotós “árokban” meglepő zsúfoltság fogadott. Egy komplett filmes sínrendszer közvetlen a színpad előtt, s meglepően sok fotós libasorban a maradék helyen a sín és a kordon között.  Az ember magasságú színpad és a szélén ülő kontroll ládák (plusz egyéb vezetékek és kellékek) bosszantóan belógtak a képbe, a fénytechnika pedig sajnos közel sem volt fotós-barát. Tébláboltam még kicsit, de ahogy elindult a buli, én lassan megfeledkeztem a nem túl kedvező körülményekről. Életre kelt a kezemben a gép, s immár csak a színpadi események és a felcsendülő dallamok maradtak.

Az este gyakorlatilag két külön koncertre tagolódott, köztük egy rövid szünettel. Az első blokkban Vikidál Gyulát a Jankai család (Jankai Béla – billentyű, Jankai Sebastian – bass, Jankai Valentin – dob) és Czifra Miklós (gitár / Leander Kills) kísérte. Tagadhatatlan Jankai produkció volt, a Triász bulikról megszokott minőségi muzsikával és jópofa Dinamit és P. Box egyveleges megoldásokkal. A hangzást a Vass Lajos Szimfonikus Zenekar és a Toldi Tamás – Kósa Zsolt  páros vokálja színesítette. Gyulához vendégként pályatársak is érkeztek. Gitárosként Szabó “Morci” László csatlakozott, míg a színházi éveket Nagy Anikó és Zöld Csaba képviselte, majd az MHV korszak dalaiból Homonyik Sándorral közösen szemezgettek. Magam is meglepődtem rajta, hogy az este két csúcspontját számomra most a kevésbé rockos tételek hozták. Zöld Csaba Nyomorultak szólója mellett a gyerekkoromban végtelenségig hallgatott “Föld és Ég Gyermekei” MHV nóta csalt most széles mosolyt és már-már könnyeket az arcomra.

Vikidál 70 – 2018.01.06 / Google Photos

A rövid szünetben az öltözőbe visszatérve gyors fénykép-válogatást rendeztem, s közben hallgattam a profi kollégák beszélgetését. A második blokk villámsebes átállást követően el is indult,  s gyors egymásutánban jöttek a TRB/RB/P.-mobil, majd Mobilmánia dalok. Vendégként Závodi Janó, Lukács Peta, Homonyik Sándor és Horváth Attila is feltűnt a színpadon. A színpadon immár egy kijelző helyett három is működött, élethű-csodaszép grafikákkal fokozva a látványt. A program ezúttal hosszabbra nyúlt, s az eredeti tervekkel ellentétben nem ért véget 23h előtt. De ez itt és most, ezen a nagy estén belefért, vállalható volt.

Zeffer 60 Mobilmánia 10 – 2018.01.06 / Google Photos

Mivel én ezen az estén most a szokottnál jobban koncentráltam a fotós kihívás megfelelő szintű teljesítésére, korrekt beszámolót most nem tudtam volna írni. Helyette ajánlok egyet, ami a HARDROCK.HU hasábjain jelent meg tegnap és ITTolvasható.

So far so good – 2017

Immár harmadik alkalommal írom hasonló formában a véget érő esztendő rövid összefoglalóját, itt a honlapomon.

Visszatekintve az elmúlt 2017-es évre megállapíthatom, hogy egy újabb jó évet hagytam a hátam mögött. Hozta a papírformát és néhány meglepetés tételt is. Ez utóbbiakkal kezdem a leltárt.

Hivatalosan is sajtós lettem, s fotós minőségben interjú is készült velem, rólam. A MÚOSZ tagságnak köszönhetően immár bátrabban kértem és kaptam a fotós akkreditációkat. Például így voltam több alkalommal is hivatalosan jelen a kalóz hajón rendezett koncerteken. De ez a lendület eredményezte azt is, hogy a fővárosi Pokolgép bulikon (Pinyő jóvoltából) immár a zenekar vendégeként kattogtathattam. Sok-sok év kihagyás után a Bulldózeres srácoknak köszönhetően ismét jelen lehettem egy videóklip forgatáson, s bennfentesként nézhetem újra meg újra az elkészült anyagot. Úgy alakult, hogy idén “dolgoztunk” is egy rock fesztiválon – kedvenc motoros FB közösségünket képviseltük (és így nem csak fotóztam).

A hazajárós helyek, szívemcsücske bandák maradtak. Töretlen maradt a lelkesedésem az ungerground színtér tribute és saját muzsikát játszó bandái iránt is. És természetesen sok-sok hétköznap este talált színházi nézőtéren, mert a tartalmas és elgondolkodtató előadások még mindig jobban vonzanak mint egy mozifilm.

A régi barátok bizony most is kitartottak mellettem, s újakat is szereztem. Voltak végig dolgozott hónapok, de várakozással és világjárással megspékeltek is. Hoztunk haza “lábon” Angliából egy frissen vásárolt motort, a jól bevált vasparipával pedig bejártuk Korfut és a Duna-deltát.

Türelmesebb is lettem talán, s Párommal neki láttunk hosszútávú terveket szőni. Talán a követkető év majd eldönti, ezekből az álmokból mik teljesülhetnek.

Minden kedves barátomnak és ismerősömnek ezúton kívánom ugyanazt, mint magamnak: egy még boldogabb új évet, megvalósuló tervekben és sikerekben bővelkedő 2018-as esztendőt!