2015. szeptember havi bejegyzések

Újrainduló ZBB klubkoncertek a Backstage-ben

A klubszezon újraindulásával a ZBB zenekar is visszatért a Backstage Pub házi színpadára – nagy örömömre.

Múlt év decemberében láttam-hallottam először a Zöld Bíbor Band (ZBB) formációt színpadon, s azóta rendszeresen vissza is térek a  bulijaikra. Így ez ezen a szeptemberi pénteken sem volt másképp – ismét a klubban, géppel a kézben talált az este.

Örömmel tapasztalom, hogy a ZBB koncerteken kezdenek túlsúlyba kerülni a saját nóták – arányaiban egyre kevesebb a “cover” dal. És ez kifejezetten jót tesz a buliknak – a saját szerzemények bizony erősek, hangulatosak, és igen színvonalasak.

Az első blokkban ezúttal is a “Holnaptól…” album dalai kaptak helyet – kivétel most egy Korál ballada, “A szeretet koldusai” volt. Saját nóták még a szünet utánra is jutottak, majd jöttek az elmaradhatatlan klasszikusok – P. mobil, TRB. Deep Purple nóták. Majd Jimi Hendrix halálának 45. évfordulójáról is megemlékeztek a srácok, s érte/neki is szólt a rock and roll – szívből, igazán, ahogy azt kell.

Kellemes este sikeredett – épp egy hosszú hét végére illő: kikapcsolós, lelket helyrerázós.

Hangulatképek – köszönetképp:

Ismét Vazul Vére akusztik a BackStage-ben

Ezúttal is akusztikus verzióban, a Triász buli előtt csendültek fel a Vazul Vére rockopera dalai a BackStage Pub színpadán.

A júniusi közönségtalálkozó után, az október 4-ei újabb színházi előadás előtt, visszatértek a Klubba a Vazul Vére rockopera énekesei (ezúttal Vikidál Gyula és Dudás Ivett nélkül) – ezen az estén a házigazda Triász zenekar vendégeként léptek színpadra, s szórakoztatták az összegyűlt nagyérdeműt.

A tavaly júniusi budapesti premier óta sok-sok minden változott bennem az előadással kapcsolatban – akkor még csak a kíváncsiság vezetett a Barba Negra fedéleztére, most már a dalok és az énekesek szeretete is vitt a Backstage felé – akkor a zene elvarázsolt, s semmi másra nem tudtam koncentráini, most már ismerem a dalokat és szövegeket, így már tudok a történetre és az énekesekre is figyelni. Egy dolog nem változott: még mindig kiváló munkának tartom – számomra klasszisokkal jobb, mint bármely korábban hallott rockopera.

Ez az este kicsit talán rohanósabb, rendezetlenebb volt, mint szerették/szerettük volna, de Ők ott voltak velünk és szóltak a szívünkbe égett dalok.  Kiváltképp jár a köszönet és elismerés a Torda szerepét alakító Jósa Tamásnak, aki betegen is jelen volt és dalra is fakadt. Kellemes meglepetésként a srácokhoz Juhász Bogi – Juhász “Kicsi” Attila lánya, a rockopera mesélője – is csatlakozott, kedvességével és bájával emelve az est fényét.

A pénteki ízelítő után, épp mához egy hétre ismét színpadon lesz a teljes stáb, s mi pedig teljes  terjedelmében élvezhetjük újra az előadást – találkozunk vasárnap Csepelen!

Hangulatképek – köszönetképp:

Crazy Granat koncert a Big Bike-ban

Egy kora őszi péntek estén Molnár Péter (Stula) és a Crazy Granat legénysége szórakoztatta a budapesti Big Bike Pub maroknyi közönségét.

Szinte pontosan egy éve hallottam először Stulát énekelni – a Mobilmánia új énekeseként. Azóta már számos koncerten hallgattam és fotóztam, és most végre basszusgitárral a nyakában, a Crazy Granat frontembereként is volt hozzá szerencsém.

Szerda délután jött a hír a pénteki fővárosi koncertről, így rohamtempóban szerveztem át a táncrendemet – és minden tekintetben megérte. Hiába maradtak egyetlen fellépőként és maroknyi közönség előtt, a hangulatra és színvonalra mégsem lehetett panasz. Saját és “cover” nóták vegyesen csendültek fel, amiből laza-örömzenélős-vidámkodós este kerekedett. És bizony jó volt látni Stulát kiccsit másképp: baseball sapkában, lazábban, hangszerrel a kézben.

Kellemes meglepetésként Pokolgép és Lord nóták is helyet kaptak a műsorban, s a saját nóták közül is akadt olyan, ami első hallásra megfogott – az abszolút kedvencnek közülük az “Apáról fiúra” bizonyult, de a feldolgozások között is akadt libabőrt okozó darab.

Egészen biztos, hogy nem az utolsó Crazy Granat buli volt ez, amin jelen voltam, s végig fotóztam. És igen, alkalmasint egy váci, hazai pályának számító bulira is el kellene majd jutni…

Hangulatképek – köszönetképp:

Hétfő esti Iron Inside a Whitefül Klubban

Egy őszi hétfő éjjel az Iron Inside legénysége jófajta Iron Maiden muzsikával szórakoztatta a WhiteFÜL Klub közönségét.

Van olyan, hogy egy sűrű hétvégét követő dolgos hétfői nap végén az ember lánya minden fáradtságát félre téve újra nekiindul – legalábbis Jósa Tamás és az Iron Inside miatt ez most így történt… 

Hétfő este, 23h magasságában – WhiteFÜL Klub a BME Vásárhelyi Pál Kollégiumában: majdnem egy óra csúszással, de legalább a hely adottságaihoz mérten kifejezetten jó hangosítással csendültek fel az Iron Maiden klasszikusok az Iron Inside tolmácsolásában. És számomra perceken belül megszűnt a külvilág – maradt a dübörgő zene, egy szívemcsücske ezerarcú énekes-frontember és lelkes csapata fenn a színpadon. Billentyű és dob a háttérben, de a 4 gitáros és a frontember erősen és látványosan jelen legelöl.

A buli lendületét ugyan megtörte egy kis technikai szünet – (lábdob)bőr csere –, de ez nem akadályozta meg a srácokat abban, hogy hajnali 1h-ig az eredetileg tervezett teljes programot lejátszák. Ugyan ez még csak a második alkalom volt, hogy láttam-hallottam őket, mégis már vártam és ismerősként üdvözöltem a show részét képező átöltözéseket, szerepjátékokat, s Eddie-t is.

Fergeteges hangulat és kiváló buli kerekedett ezen a hétfő éjjelen, s nekem kattogott kezemben a gép. Yosha pedig figyelt rám és játszott velem/nekem (ennél többet nem is kívánhat egy fotós) – a száz képnél többet tartalmazó album pedig remélhetően minderről mesél…

Hangulatképek – köszönetképp:

Deák Bill Blues Band Hévízen a Magyar Dal Napján

Hévízen, a Magyar Dal napján, szombat este a Deák Bill Blues Band szórakoztatta a nagyparkolóban összegyűlt szép számú közönséget.

Már majdnem 2 hónapja, hogy tagcsere történt a Deák Bill Blues Band soraiban – július végén Nagy Dénes (Dinike), a Cry Free fiatal gitárosa váltotta a távozó Bécsi Bencét. Így szeptember közepén már épp ideje volt megnéznem, meghallgatnom az új felállást.

Természetesen ezen az estén is kattogott kezemben a gép, s ezúttal a képek mellett egy nóta erejéig videó is készült:

Kiváló hangulatú buli kerekedett, ahol bizony büszke lehettem az ex-Cry Free gitárosra – aki láthatóan-hallhatóan élvezi az új kihívást és csapatot. Hajrá Dini, csak így tovább!

Hangulatképek – köszönetképp: