2015. április havi bejegyzések

Keresztes Ildikó Band koncert – 2015.04.23

A Budapest Park 2015. évi szezonnyitó buliján a Bikini előzenekara a Keresztes Ildikó Band volt.

Ezúttal kifejezetten kíváncsi voltam az előzenekarra – két dolog miatt is: néhány hónapja belefutottam egy videóba, majd annak kapcsán “A démon, aki bennem van” albumba, és nagyon tetszett (Ildikó dögösen énekel rockot és bluest is, Horváth Attila szövegei pedig még mindig  kiválóak); másrészt Szűcs Janót (Ildikó gitárosa és a B-52 formáció oszlopos tagja is) mindig élmény színpadon látni, s fotózni.

A koncert kiváló volt, pörgős, és nagyon profi. Ildikó élt a színpadon, izgett-mozgott, átélte a nótákat, hozta a dögös nőt, kiváló énekest és a szertelen tüzes dívát is. Játszott és kommunikált a zenészeivel (Szűcs János – Gitár, Mirko Milan Milosevits – Billenyűk, Péterfi Attila – Basszus gitár, Czébely Csaba – Dob.). Remélem legközelebb önálló bulijukhoz is lesz szerencsém, megérné.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Triász 3. születésnap – 2015.04.24

Ezen az áprilisi péntek estén a Triász formáció 3. születésnapját ünnepeltük a városligeti BackStage-ben.

Már 3 éves lett a Kálmán Gyuri-Sipos Péter-Jankai Béla triumvirátus, a Triász zenekar. A születésnapi koncert otthoni pályán és telt házzal zajlott – sokan be sem jutottak. Nyolctól a Tolcsvay Trió alapozta meg a hangulatot, majd a Triász következett. Az első etap során öt nóta erejéig (igazi születésnapi ajándékként, vendégént) Vikidál Gyula csatlakozott a fiúkhoz. Mindebből csodaszép dalolás kerekedett, az este fénypontját egyértelműen a Vikidál-Kálmán duó által előadott “Szerencse katonája” (a Deep Purple Soldier of Fortune nótájának magyar verziója) jelentette – minden gesztus, pillantás és mozdulat szeretetről és tiszteletről árulkodott. A szünet előtt az elmaradhatatlan torta is megérkezett a színpadra, a második blokkban pedig egy kis B52 “reklám” is helyet kapott, hisz a Csak a szél nóta épp illik a Menj tovább P. mobil nótához. A ráadás t követően igazi meglepetés ajándék várta a srácokat. A begördülő óriás tortából Kiszel Tünde lépett ki és köszöntötte a születésnaposokat.

Még sok-sok ilyen vidám születésnapot Nektek!

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Mobilmánia Szolnok – 2015.04.25

Az immár egy éve új felállással játszó Mobilmánia zenekart szombaton a lemezbemutató turnéjának szolnoki állomására kísértük el.

Egy rajongótársam kedves-lelkes invitálása és a nyárias időjárás együtt megadták a végső lökést ahhoz, hogy vonatra üljek és a Fénypokol turné szolnoki koncertjén is ott legyek.

Az est helyszínét biztosító Váróterem Klub nevéhez hűen a szolnoki vasútállomás épületében található – így  nem okozott gondot az odatalálás, s az első hajnali vonat zökkenőmentes elérése sem. Első ránézésre egy teraszos kiskocsmával (sörözővel) volt dolgom, de beljebb érve kiderült, egy külön helység, koncertterem is tartozik hozzá.  Szkeptikus voltam kicsit, vajon alkalmas-e a terem rockzenei koncert lebonyolítására, de az első hangok felcsendülésekor megnyugodtam, Zefiék ismét lelkiismeretes munkát végeztek: a technikus csapat megfelelőképp felkészülve és felszerelve érkezett, így a hangzás meglepően jóra sikeredett.

A két előzenekar ezúttal is a Code Civil és a Bermuda RockBand volt, a Vikidál Gyulával kiegészült Mobilmánia csak utánuk lépett szinpadra. Az apró színpadon ezúttal se volt túl nagy a mozgástér – Zefi Hammond orgonája jelentős részt követelt belőle magának, így Bajnok és az ifjú gitárosok a színpad kb 2/3 részén osztoztak Stulával és Gyulával.

Feldübörgött a rock and roll, elszabadult a Fénypokol. Megtelt a tánctér, én pedig a kordonon belül találtam magam – betessékeltek, mondván fotósként ott a helyem, dolgozzak nyugodtan. Láb alatt voltam, mégsem hallottam egy rossz szót sem, sőt: a zenekar figyelt rám. Zefi még arra is ügyelt, hogy biztosan  sikerüljön a kép – kinézett rám, s megvárta a visszajelzést.

Szóltak a régi és új nóták, mi pedig mindet kedves ismerősként köszöntöttük. Hatásuk alá kerültünk, énekeltük őket, felszabadultunk, s kikapcsoltunk általuk. A Vikidál-Stula páros megörvendeztetett bennünket egy csodaszép “Szegény Magyarország” dalolással is, koncert után pedig dedikálás és közönség találkozó is kerekedett. Kedvesen, vidáman jártak közöttünk, fotózkodtak, beszélgettek. Élvezték a közönség szeretetét – hisz megérdemelték.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Bermuda RockBand – 2015.04.25

A Mobilmánia téli-tavaszi turnéjának egyik előzenekarát, a Bermuda RockBand formációt ezúttal a szolnoki helyszínen láttam és hallottam – most meggyőztek.

Három gitáros és egy basszusgitáros felállásával, saját magyarnyelvű nótáival a Bermuda RockBand erősen emlékeztet régi ismerőseimre, a Dantes zenekarra. Talán nem véletlen.

Legutóbb a debreceni turné állomáson volt szerencsém a Bermuda Rockband legénységéhez, bár akkor és ott valahogy nem jött át a hangulat, most viszont meggyőztek, tetszett a műsor. Május 2-án a Backstage Pub színpadán lesznek láthatóak, önálló műsorral – jó eséllyel ott leszek.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Tankcsapda koncert – 2015.04.18

Ebben az évben a Tankcsapda lemezbemutató körútjának címe “Urai vagyunk a Turnénak 2015”, a fővárosi buli helyszíne pedig a SYMA csarnok lett.

Eddig úgy gondoltam, a SYMA alkalmatlan koncerthelyszínnek, de erre a Tankok most rácáfoltak – mint kiderült, minden csak akarat és pénz kérdése. A Lukács László-Sidlovics Gábor-Fejes Tamás trió ezen  a hűvös áprilisi estén egy vérprofi bulit hozott össze a SYMA Csarnokban – az összegyűlt népes közönség legnagyobb örömére.

Az estét profi látvány- és színpadtechnika, osztott kijezők, csodaszép fények, bőséges pirotechnika, valamint az igényes és szép (háttér)grafikák jellemezték. Az, hogy a dobbal (és Fejessel együtt) fel-le mozgott a szerkezet, már csak a hab volt a tortán. Bizony nem láttam ilyen igényességet még kishazánkban – na jó, talán a múlt évi Deep Purple koncert látványvilágát leszámítva.

Az okosan összerakott műsorban számos új nóta, s rég hallott kedvenc is felcsendült. Akadt számos társadalomkritika, s könnyedd rock and roll is, csajozós és keményfiús nóták, és meglepő átköltések is. Most valahogy jó volt ez így, s ezúttal a néhol hosszúra nyúlt átkötő szövegek sem zavartak.

Ezen a bulin újra maximálisan kihasználtam a fényképezőgépem 50x optikai zoom tartományát, s a közönség széléről készítettem képeket – ezúttal meglepően sok távolit, teljes színpadképet, mert ez most ennyire tetszett.

Hangulatképek – köszönetképp:

1 éves a B52 zenekar – 2015.04.16

 A B52 zenekar első születésnapjának apropóján szólt csütörtök este a rock and roll a BackStage Pub színpadán.

Rendhagyó módon csütörtök este csendültek fel a jól ismert és szeretett Prognózis, Bulldózer, P. Box, Dinamit, és P. mobil nóták a B52 zenekar (Kálmán György, Jankai Béla, Szűcs János, Járdány Barna, Pálmai Zoltán) tolmácsolásában. Ezúttal az eddig ismert saját 3 nóta mellett egy vadonatúj szerzemény is elhangzott, a buli pedig az új videoklip bemutatójával indult.

A szünet után vendégekkel bővült a csapat: a Historica zenekar énekese és gitárosa, Ézsiás Péter és Gönci György erősítette a zenekart, s adtak pihenési lehetőséget Kálmán Gyuri hangszálainak. A ráadást követően a tortázás sem maradt el – kettő is érkezett belőlük a színpadra, gyergyával és tüzijátékkal, ahogy azt kell.

Hangulatképek – köszönetképp:

 

Vazul Vére lemezbemutató – 2015.04.12

A dupla CD megjelenése előtt egy nappal  újra a színpadon dübörgött a Vazul Vére rockopera.

Egy áprilisi vasárnap estén megtelt rockerekkel (családtagokkal, barátokkal, zenésztársakkal, rajongókkal) a Csepeli Munkásotthon színházterme. Teltház előtt, hatalmas sikerrel ment le az előadás, s mi ismét részesei lehettünk ennek a csodának.

Tavaly júniusban még “csak” azért voltam ott a rockopera fővárosi bemutatóján a Barba Negra fedélzetén (képek ITT), mert kiváncsi voltam, hogyan teljesít Kálmán Gyuri egy kortárs előadásban. Aztán felment a függöny, s már az első nóták elvarázsoltak. Nem klasszikus rockopera született, annál keményebb, s dallamosabb muzsika töltötte be a színpadot, s a szíveket. Esélyem sem volt a történetre, s szövegekre figyelni, beszippantott, magával ragadt a zene és a látvány. Kiváló énekesek és táncosok adták bele szívüket-lelküket, s létrejött valami új, valami más…

A lemezbemutató estéjén sem volt ez másképp. Néhány apróbb változás kifejezetten jót tett az előadásnak – a szórakozóhely helyett színházban csendültek fel a dalok, s ezúttal már Vikidál Gyula játszotta az idős Istvánt, Dudás Ivett pedig Hajnalt. Ugyan az előadáson a teljes anyag rövidített változata hangzott fel, az élmény mégis teljes volt – gyönyörű vetített hátterek, kiváló táncosok és koreográfiák, profi énekesek (I. István – Vikidál Gyula, Vazul – Molnár “Stula” Péter, Orseolo Péter – Juhász “Kicsi” Attila, Levente – Schrott Péter, Hajnal – Dudás Ivett, Torda – Jósa Tamás, Zerind – Király Tibor, Solt – Vörösmarty “Ermi” Imre, Vata – Kálmán György) és csodaszép zene. Nem is kellett ennél több.

Ezek után már nem volt kérdés, hogy kifelé menet – elismerésem és támogatásom jeleként – megvásárolom az albumot. Az már csak a hab volt a tortán, hogy rövid idő elteltével kijöttek az énekesek közénk, dedikáltak, beszélgettek, élvezték a sikert és a közönség szeretetét. Hisz megérdemelték, s az sem kérdés, hogy júniusban újra ott leszek a Dürer Kertben, mert szabadtéren ez ismét kicsit más előadás lesz…

Hangulatképek (ezúttal fotós státuszban a karzatról) – köszönetképp:

Másnap este – a szerzők és a kiadó jóvoltából – már fel is került a YouTube-ra a dupla CD teljes anyaga:

Cry Free / DP családfa koncert II – 2015.04.11

“Deep Purple családfa koncert” címmel (két és fél év elteltével) második alkalommal adott különleges koncertet a Cry Free zenekar a Club202-ben.

Ezen a szombaton két órán át szóltak a legnagyobb Deep Purple slágerek és a zenei csemegék (a Deep Purple családfa ágairól-rügyeiről) a Club202 színpadán.  A Cry Free legénysége (Scholtz Attila, Nagy Dénes, Tóth Csaba, Soós Norbert, Tatai Tamás) most is nagyot alkotott, s szíveel-lélekkel és félelmetes profizmussal szólt a rock and roll.

Az estének nekem két igen emlékezetes pontja volt. Egyrészt Tatai Tomi szórakoztató, igen élvezetes és változatos dobszólója, másrészt a Soós Norbi és Atka Hammond-ének duó által implementált Whitesnake nóta.

Hangulatképek (ezúttl kizárólag a közönség soraiból) – köszönetképp:

Rock Band szezonzáró – 2015.04.10

Szezonzáró Rock Band koncert volt péntek este a Backstage Pub klubszínpadán.

Ebben a klubszezonban utoljára láttuk, hallottuk a Rock Band csapatát a Backstage Pub színpadán – a legközelebbi bulira itt novemberig kell várnunk. Szerencsére lesz azért addig máshol koncert, nem kell sokáig Zefiéket nélkülöznünk: dübörög a Mobilmánia turné, vidéki állomások (Győr 04.11, Szolnok 04.25) és május 1-én a fővárosban duplázni is lehet (Tabán és Budakalász), május 9-én pedig a turnézáró buli a kalózhajó (BNMC) fedélzetén vár minket. Itt a jó idő, így jó eséllyel lesz sörsátras Rock Band buli is (a hírek szerint ez lesz a Városligeti Sörsátor utolsó szezonja)…

Tegnap a megszokott és szeretett lendülettel és vidámsággal csendültek fel a TRB és Mobilmánia nóták, s mi örömmel énekeltük őket Zefivel együtt – s rövidesen el is szállt a fáradtság, s a hosszú hét minden nyűgje, baja. Volt annak bája, hogy Bajnok egyetlen nóta erejéig megvállt a hangszertől, s csak az éneklésre koncentrált. Jó volt látni azt a rutint, ahogy a mikforonnal bánik és élvezi ezt a szerepet is. Zefi ezúttal néhány újabb tervét is megosztotta velünk: egy 10 dalt tartalmazó új Rocb Band CD-ről és egy előszilveszteri vidámkodásról szóltak a hírek… mesélt, mókázott, ahogy csak Ő tud…

Mint ahogy az az utóbbi hetekben már többször is előfordult velem, ez a buli is egy új ismerettséget hozott – mert a zene és Zefi szeretete, tisztelete bitony összeköti, összehozza az embereket…

Hangulatképek – köszönetképp:

Sing Sing koncert – 2015.04.04

Ebben az évben fergeteges húsvéti showműsorral kedveskedett a Sing Sing zenekar  a rajongóknak, s a Barba Negra Music Club közönségének.

Ifjú korom kedves emlékei közül nem egy kapcsolódik a Sing-Sing zenekarhoz, zenéjéhez, koncertjeihez, mégsem hallottam őket már közel 15 éve. Erre a szombat estére sem volt határozottan betervezve a Sing Sing buli, végül mégis újra a kalózhajó fedélzetén kötöttem ki – ebben ezúttal nem kis szerepe volt a két előzenekarnak: a Triász legénységének és a Lord Bishop Rocks vendégeként színpadra lépő Scholtz Attilának (ének – Cry Free).

Nagyon kellemesen csalódós este volt, a Sing Sing legénysége (Sipos Tamás, Boros Péter, Csarnoki Antal, Lévai Hangyássy László, Váry Zoltán) vidám és zeneileg is értékelhető koncertet hozott össze. Megvolt annak a bája, hogy a régen hallott dalokat és szövegeiket régi ismerősként üdvözöltem – ezek szerint elég rendesen “belém égtek” anno:

Lázadó vér
Tetovált jel
Tettes vagy áldozat
Távol az otthontól
Szárnyalok
Hideg éjszakák
Ez vagyok én
Vakáció
Visszaesők
Valami más
Éjféli expressz
Soha ne engedj el
Mindig
Törvények nélkül
Katonák
Valamiben hinni kell
Sing Sing
Életfogytig R’N’R
Halál a májra

Ezek a régi nóták bizony gatyába lettek rázva, szólnak, megszólalnak (jobban, mint régen). Sipos Tominak pedig meglepően jól áll ez a műfaj, s a frontember szerep. Gyanús, hogy a következő bulit sem fogom kihagyni.

Hangulatképek – köszönetképp: