Egy októberi péntek estén ismét az EGO-Project legénysége muzsikált a Backstage Pub házi színpadán.

Bizony régen nem voltam már EGO-Project bulin – ráadásul Kiss Zolit sem hallottam mostanában énekelni -, így nagy örömmel indultam el ezen az estén a kedvenc belvárosi klubom irányába. És bizony jól tettem. Néhány nóta után már emlékeztem rá, miért szeretem ezt a formációt: egyedi muzsika, meglepően kemény fajta, vidám és szívvel lélekkel játszó zenészek a színpadon. Épp az a fajta móka, amit annyira szeretek.

Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp: