Egy hideg téli szombat estén EGO-project nóták zengtek a csepeli Route66 színpadán.
Ezen a havas, hideg téli estén egy családi összejövetelt követően indultunk Párommal a csepeli Route66 irányába, hogy szem- és fültanúi legyünk egy újabb EGO-Project koncertnek. És milyen jól tettük: hiányoltam már Kiss Zoli hangját, s Jung Norbi állandó mosolyát, s az idők alatt már hozzám nőtt EGO-Project nótákat.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Egy októberi péntek estén ismét az EGO-Project legénysége muzsikált a Backstage Pub házi színpadán.
Bizony régen nem voltam már EGO-Project bulin – ráadásul Kiss Zolit sem hallottam mostanában énekelni -, így nagy örömmel indultam el ezen az estén a kedvenc belvárosi klubom irányába. És bizony jól tettem. Néhány nóta után már emlékeztem rá, miért szeretem ezt a formációt: egyedi muzsika, meglepően kemény fajta, vidám és szívvel lélekkel játszó zenészek a színpadon. Épp az a fajta móka, amit annyira szeretek.
Hangulatképek (a „kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
