Category Archives: Koncert

Ismét Vazul Vére a Csepel Színházban

A tavaszi lemezbemutató után ismét a Csepel Színház színpadán kelt életre Vazul története, a Vazul Vére rock/metal operában.

Hiába láttuk már – klubban és színházi körülmények között egyaránt -, hiába ismerjük a történetet és a dalokat, mégis ismét látni-hallani szerettük volna az előadást. Aki egyszer részese volt ennek a csodának, az újra vágyik az élményre: lebilincselő dallamok és szövegek, kiváló énekesek, csodaszép vetített hátterek és profi táncosok vonzák ide a közönséget – másodszorra, hardamszorra, negyedszerre is, s mindannyian hozzuk magunkkal az ismerősöket, barátokat.

Kedves és kellemes meglepetésként kicsit változott az előadás eleje. Mivel az Avatar zenekar  Holdvilág-árok dala történet, szöveg és stílus tekintetében is kiválóan illik az előadásba, ezen az estén már ezzel a nótával indult a darab – a regős szerepbében pedig új tagként Szepesi Richárd erős és kellemes hangján kérte számon az öreg Istvánon tetteit:

Táltosok, javasok,
Regősök és látók!
Ugye látjátok azt,
Amit én is látok?
Karddal és kereszttel
Gyilkolták a lelkünk,
Saját szép Hazánkban
Rabszolgává lettünk.
Ezer év után most
Első Szent Királyunk!
Számon kérem rajtad,
Miért ölted meg álmunk?!
Táltost miért ölettél
Szeretet nevében?
Miért hagytad hitünket
Idegen kezében?

Refr:
Én leszek a dallam
Ki tovább viszi vétked.
Lándzsahegyre tűztél
Hitet, békességet.
Vazul szemét elvehetted,
De én mindent látok!
Bűnöd nem felejti
A Holdvilág-árok,
A Holdvilág-árok.

Majd elindult az előadás és engem ismét magával sodort – és már a technikai galibák sem tudtak zavarni igazán – persze észleltem, hogy néha zúg és a számomra oly kedves énekesek hangját elnyomja a zenei alap, de mégsem boszzankodtam rajta. Részese voltam újra az apró csodáknak is: az egyre látványosabban (és ügyesebben) szerepet játszó énekeseknek, vagy épp a hihetetlen hitelességgel kutyát alakító táncos produkciójának.

Kiváló este volt, aminek végén az énekesek ismét köztünk jártak – először csak a nézőtéren, majd később a színház előterében. Fotózkodtak, dedikáltak, beszélgettek, élvezték a jól megérdemelt sikert és szeretetet.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6202270035531894065″ authkey=”Gv1sRgCMjQ0JWRqdqLiQE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Vazul Vére előadás – 2015.10.04″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Iron Maidnem “Majdnem 20” születésnapi party a Club202-ben

Ezen az októberi szombat estén kishazánk egyik legjobb “tribute” zenekara, az Iron Maidnem, 19. születénapjának ürügyén szórakoztatta a Club202 közönségét. 

Réges-régen megtanultam már, hogy a zenekari születésnapi bulikat nem érdemes kihagyni – különosen, ha ilyen régen fennálló bandáról van szó, mint az Iron Maiden nótákat játszó Iron Maidnem.

A Kiss Zoli vezette csapatnak a 19. születénapon kívül az anyazenkar új lemezének megjelenése is ünneplésre adott okot. És Ők éltek is a lehetőséggel: rögtön a buli elején 3 új nóta (If Eternity Should Fail, Speed of Light, Death or Glory) is terítékre került a Book of Souls albumról – sem a választásra, sem az interpretációra nem lehett panasz. Az újdonságokat a jól ismert és szeretett dalok követték – kötelező darabok és ritkaságok egyaránt. De a lényeg továbbra sem változott: szeretettel, szívből és profi módon csendültek fel ezek a dallamok – személyes kedvencem Kiss Zolitól ezúttal is a “Fear of the Dark” lett, mert ez bizony neki igenis jól áll, s nem mellesleg úgy tudja előadni, ahogy kishazánkban kevesen.

Kifejezetten kellemes és hangulatos buli sikeredett – egyetlen nyűgöm a pontos kezdés és az éjfél előtt kötelezően véget érő buli volt (tudom, magára vessen az, aki megszokásból utolsó pillanatban érkezik, s ezért az első két nótát a pénztár előtt állva hallgatja végig)…

Hangulatképek és két videó – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6201735816217090225″ authkey=”Gv1sRgCLuJhdeEqKzq2gE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Iron Maidnem 19 – 2015.10.03″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

És a settlist (ahogy az a papíron állt):

  1. If Eternity Should Fail
  2. Speed of Light
  3.  Infinite Dreams
  4.  Flight of Icarus
  5.  Still Life
  6. Death or Glory
  7. Alexander the Great
  8. The Trooper
  9. When the Wild Wind Blows
  10. Wasted Years
  11. Stranger in a Stranger Land
  12. Flash of the Blade
  13. Prowler
  14. The Number of the Beast
  15. Children of the Damned
  16. Hallowed by the Name
  17. Iron Maiden
  18. Fear of the Dark
  19. Run to the Hills

 

Mobilmánia ismét a Barba Negrában

Októb eleje, Barba Negra Music Club: ismét a kalózhajó fedélzetén dübörgött a Mobilmánia, s hozzájuk vendégént ezúttal is csatlakozott Vikidál Gyula és Horváth Attila, meglepetésként pedig Závodi Janó és a születésnapos Som Lajos is.

Zefi engedélyével két videóm a buliról:

És a szokásos hangulatképek:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6201433670266749553″ authkey=”Gv1sRgCPik9eGi3fS3Nw” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Mobilmánia koncert – 2015.10.02″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

DivideD a X. Music Expo-n

A Dürer buli után ezen a péntek délutánon a X. Music Expo közönségének is bemutatkozott a DivideD zenekar legénysége – nem mindennapi muzsikával és színpadképpel.

Péntek délután 17h magasságában, egy jellegtelen sötét teremben a SYMA Csarnokban, távolabb a X. Music Expo nyüzsgésétől: némi csúszással és rövidke programmal, de újra színpadon dübörgött a DivideD kőkemény, modern muzsikája – az Ends of Earth EP dalai és néhány új szerzemény is.

Hiába tervezték, a körülmények mégsem tették lehetővé, hogy a “teljes show”-t hozzák a srácok, így ismét háttérvetítés nélkül állt színpadra a Jósa Belmont Tamás által vezetett DivideD. Mégsem okoztak csalódást: igényes és kishazánkban szokatlanul változatos muzsika töltötte be termet, a látványról pedig a jól megválasztott csodaszép jelmezek és tudatos színpadi jelenlét gondoskodott. És én újra megfeledkeztem róla, hogy hol vagyok – ismét csak a zene és a színpadon aktívan jelen lévő srácok (Belmont, psyKlone, Sol, Stalkher)  léteztek,  meg a kezemben kattogó fényképezőgép. És büszkén jelentem: 2015-ben, Magyarországon lehet ilyet is találni, látni, hallani. Mert ilyen az, amikor igényesség, tudatosság, profizmus és tehetség találkozik modern kemény zenével.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6201321859460145777″ authkey=”Gv1sRgCMfnpbe8pvenkQE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: DivideD koncert – 2015.10.02″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

 

A B52 és két rocklegenda a PECSA Zárófesztiválon

A PECSA Zárófesztivál utolsó napján a B52 zenekar is színpadra lépett – a saját koncertprogramjuk után először Vikidál Gyulát, majd Varga Miklóst kísérték, szeretettel és tisztelettel.

Kedvenc klubbom házigazda zenekara (a B52) ismét szabadtéren játszott , a (nemhivatalos) PECSA  Zárófesztivál utolsó napján. A gitárt ezúttal is a mindig vidám és mosolygós Szabó Attis nyúzta – s lassan már nem is bánom, hogy őt látom ezen a poszton, Szűcs Janó állandó helyetteseként.

Azt tudtuk, hogy a két rocklegenda utánuk lép a színpadra, mégis kellemes meglepetésként hatott, amikor a műsor végén a zenekar nem vonult le a színpadról, csupán kiegészültek: Vikidál Gyula csatlakozott a csapathoz, s kaptunk egy “Triász+” műsort. Nagy-nagy örömömre a “Kérdések” duett mellett a  “Szerencse katonája” is felhangzott, amit ismét megbabonázva hallgattam – bizony ilyen az, amikor valaki ennyire szeret egy dalt, ennyire kötődik hozzá….

A másdoik blokkban Varga Miklós váltotta a Vikidál Gyula&Kálmán Gyuri énekes párost a színpadon. Vidáman, energikusan és fiatalos hévvel szóltak a dalok, s köztük az elmaradhatatlan ballada, az “Európa” is.

A koncertek után ismét lesifotózásba kezdtem – ezúttal sem tudtam ellenállni egy kedves és csodaszép nagylánynak: zárásként Jankai Béla lánya, Judit miatt kattogott a gép.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6200793560336196353″ authkey=”Gv1sRgCMH1pombo6SnVQ” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: B52 & Vikidál Gyula & Varga Miklós – 2015.09.20 ” row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Újrainduló ZBB klubkoncertek a Backstage-ben

A klubszezon újraindulásával a ZBB zenekar is visszatért a Backstage Pub házi színpadára – nagy örömömre.

Múlt év decemberében láttam-hallottam először a Zöld Bíbor Band (ZBB) formációt színpadon, s azóta rendszeresen vissza is térek a  bulijaikra. Így ez ezen a szeptemberi pénteken sem volt másképp – ismét a klubban, géppel a kézben talált az este.

Örömmel tapasztalom, hogy a ZBB koncerteken kezdenek túlsúlyba kerülni a saját nóták – arányaiban egyre kevesebb a “cover” dal. És ez kifejezetten jót tesz a buliknak – a saját szerzemények bizony erősek, hangulatosak, és igen színvonalasak.

Az első blokkban ezúttal is a “Holnaptól…” album dalai kaptak helyet – kivétel most egy Korál ballada, “A szeretet koldusai” volt. Saját nóták még a szünet utánra is jutottak, majd jöttek az elmaradhatatlan klasszikusok – P. mobil, TRB. Deep Purple nóták. Majd Jimi Hendrix halálának 45. évfordulójáról is megemlékeztek a srácok, s érte/neki is szólt a rock and roll – szívből, igazán, ahogy azt kell.

Kellemes este sikeredett – épp egy hosszú hét végére illő: kikapcsolós, lelket helyrerázós.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6200058338089650017″ authkey=”Gv1sRgCLi3uaerwozPcg” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: ZBB koncert – 2015.09.18 ” row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Ismét Vazul Vére akusztik a BackStage-ben

Ezúttal is akusztikus verzióban, a Triász buli előtt csendültek fel a Vazul Vére rockopera dalai a BackStage Pub színpadán.

A júniusi közönségtalálkozó után, az október 4-ei újabb színházi előadás előtt, visszatértek a Klubba a Vazul Vére rockopera énekesei (ezúttal Vikidál Gyula és Dudás Ivett nélkül) – ezen az estén a házigazda Triász zenekar vendégeként léptek színpadra, s szórakoztatták az összegyűlt nagyérdeműt.

A tavaly júniusi budapesti premier óta sok-sok minden változott bennem az előadással kapcsolatban – akkor még csak a kíváncsiság vezetett a Barba Negra fedéleztére, most már a dalok és az énekesek szeretete is vitt a Backstage felé – akkor a zene elvarázsolt, s semmi másra nem tudtam koncentráini, most már ismerem a dalokat és szövegeket, így már tudok a történetre és az énekesekre is figyelni. Egy dolog nem változott: még mindig kiváló munkának tartom – számomra klasszisokkal jobb, mint bármely korábban hallott rockopera.

Ez az este kicsit talán rohanósabb, rendezetlenebb volt, mint szerették/szerettük volna, de Ők ott voltak velünk és szóltak a szívünkbe égett dalok.  Kiváltképp jár a köszönet és elismerés a Torda szerepét alakító Jósa Tamásnak, aki betegen is jelen volt és dalra is fakadt. Kellemes meglepetésként a srácokhoz Juhász Bogi – Juhász “Kicsi” Attila lánya, a rockopera mesélője – is csatlakozott, kedvességével és bájával emelve az est fényét.

A pénteki ízelítő után, épp mához egy hétre ismét színpadon lesz a teljes stáb, s mi pedig teljes  terjedelmében élvezhetjük újra az előadást – találkozunk vasárnap Csepelen!

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6199143606597757633″ authkey=”Gv1sRgCKjtwMimw5bxfA” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Vazul Vére akusztik – 2015.09.25 ” row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Crazy Granat koncert a Big Bike-ban

Egy kora őszi péntek estén Molnár Péter (Stula) és a Crazy Granat legénysége szórakoztatta a budapesti Big Bike Pub maroknyi közönségét.

Szinte pontosan egy éve hallottam először Stulát énekelni – a Mobilmánia új énekeseként. Azóta már számos koncerten hallgattam és fotóztam, és most végre basszusgitárral a nyakában, a Crazy Granat frontembereként is volt hozzá szerencsém.

Szerda délután jött a hír a pénteki fővárosi koncertről, így rohamtempóban szerveztem át a táncrendemet – és minden tekintetben megérte. Hiába maradtak egyetlen fellépőként és maroknyi közönség előtt, a hangulatra és színvonalra mégsem lehetett panasz. Saját és “cover” nóták vegyesen csendültek fel, amiből laza-örömzenélős-vidámkodós este kerekedett. És bizony jó volt látni Stulát kiccsit másképp: baseball sapkában, lazábban, hangszerrel a kézben.

Kellemes meglepetésként Pokolgép és Lord nóták is helyet kaptak a műsorban, s a saját nóták közül is akadt olyan, ami első hallásra megfogott – az abszolút kedvencnek közülük az “Apáról fiúra” bizonyult, de a feldolgozások között is akadt libabőrt okozó darab.

Egészen biztos, hogy nem az utolsó Crazy Granat buli volt ez, amin jelen voltam, s végig fotóztam. És igen, alkalmasint egy váci, hazai pályának számító bulira is el kellene majd jutni…

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6197803779533501201″ authkey=”Gv1sRgCNvnzdPe8_7w4wE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Crazy Granat 2015.09.11 ” row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Hétfő esti Iron Inside a Whitefül Klubban

Egy őszi hétfő éjjel az Iron Inside legénysége jófajta Iron Maiden muzsikával szórakoztatta a WhiteFÜL Klub közönségét.

Van olyan, hogy egy sűrű hétvégét követő dolgos hétfői nap végén az ember lánya minden fáradtságát félre téve újra nekiindul – legalábbis Jósa Tamás és az Iron Inside miatt ez most így történt… 

Hétfő este, 23h magasságában – WhiteFÜL Klub a BME Vásárhelyi Pál Kollégiumában: majdnem egy óra csúszással, de legalább a hely adottságaihoz mérten kifejezetten jó hangosítással csendültek fel az Iron Maiden klasszikusok az Iron Inside tolmácsolásában. És számomra perceken belül megszűnt a külvilág – maradt a dübörgő zene, egy szívemcsücske ezerarcú énekes-frontember és lelkes csapata fenn a színpadon. Billentyű és dob a háttérben, de a 4 gitáros és a frontember erősen és látványosan jelen legelöl.

A buli lendületét ugyan megtörte egy kis technikai szünet – (lábdob)bőr csere –, de ez nem akadályozta meg a srácokat abban, hogy hajnali 1h-ig az eredetileg tervezett teljes programot lejátszák. Ugyan ez még csak a második alkalom volt, hogy láttam-hallottam őket, mégis már vártam és ismerősként üdvözöltem a show részét képező átöltözéseket, szerepjátékokat, s Eddie-t is.

Fergeteges hangulat és kiváló buli kerekedett ezen a hétfő éjjelen, s nekem kattogott kezemben a gép. Yosha pedig figyelt rám és játszott velem/nekem (ennél többet nem is kívánhat egy fotós) – a száz képnél többet tartalmazó album pedig remélhetően minderről mesél…

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6197462934393552865″ authkey=”Gv1sRgCKewq5TqxpPn_QE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Iron Inside koncert – 2015.09.21 ” row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Deák Bill Blues Band Hévízen a Magyar Dal Napján

Hévízen, a Magyar Dal napján, szombat este a Deák Bill Blues Band szórakoztatta a nagyparkolóban összegyűlt szép számú közönséget.

Már majdnem 2 hónapja, hogy tagcsere történt a Deák Bill Blues Band soraiban – július végén Nagy Dénes (Dinike), a Cry Free fiatal gitárosa váltotta a távozó Bécsi Bencét. Így szeptember közepén már épp ideje volt megnéznem, meghallgatnom az új felállást.

Természetesen ezen az estén is kattogott kezemben a gép, s ezúttal a képek mellett egy nóta erejéig videó is készült:

Kiváló hangulatú buli kerekedett, ahol bizony büszke lehettem az ex-Cry Free gitárosra – aki láthatóan-hallhatóan élvezi az új kihívást és csapatot. Hajrá Dini, csak így tovább!

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6194812377822334193″ authkey=”Gv1sRgCPa6sZSe_cOJYQ” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Deák Bill Blues Band – 2015.09.12 ” row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]