A márciusi Dürer underground buli Underground United Fesztivál néven futott – ezúttal csak két színpadon, de a szokott magas színvonalon.
Egy újabb Dürer minifesztivál, amit nem lett volna érdemes kihagyni – első sorban a divideD miatt érkeztünk, de végül szinte minden koncertbe belenéztünk:
Terem 041:
20:00 Billog 21:00 DivideD 22:00 CADAVERES 23:30 Lost Continent
Kis Terem:
20:30 Whitebacon 21:30 Thrash ’em Down (DE) 22:30 Needless 23:40 Odpisani (SLO)
Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6263737466433003745″ authkey=”Gv1sRgCLex0oO7jtTSbQ” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Underground United Fesztivál – 2016.03.18″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1]
Negyedik alkalommal volt divideD látványszínház a Dürer Kert termeiben – ezúttal az Underground United Fesztiválon, a középső 041 teremben zúztak a srácok.
A múltkori nagyszínpados előadás után ismét a középső terem színpadán láthattuk viszont a DivideD legénységét. És milyen jó volt őket újra látni, hallani, sőt! Új dalokkal, a hozzájuk járó szebbnél-szebb háttérgrafikákkal és mostanra összeért, egyensúlyba kerül előadással érkeztek a srácok, és én végre az első pillanattól kezdve igazán élveztem az előadást. Az új dalok ígéretesek, változatosak és egyediek, jár értük a piros pont – ahogy az egész buliért a köszönet és gratuláció.
Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6263719997684872817″ authkey=”Gv1sRgCPKvtKO158-_9gE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: divideD koncert – 2016.03.18″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1]
Tribute Farsang ürügyén 3 színpadon 12 zenekar szórakoztatta a Dürer Kertben összegyűlt szép számú közönséget – köztük az Iron Maiden muzsikát játszó Iron Inside is.
Három teremben, teltház/közel teltház előtt egész estén át dübörögtek a jól ismert és szeretett (Iron Maiden, AC/DC, Slipknot, Metallica…) nóták hazai tribute zenekarok tolmácsolásában. Pörgős, kiváló este volt, örömzenélős, lazulós, ahol repültek az órák és az egész heti fáradtságról is simán megfeledkeztem.
Ez már a harmadik divideD buli volt a Dürer Kertben, de most először a nagyszínpadon. Látványszínház, modern és kökemény muzsika úgy igazán – DivideD módra.
A 13. Stagediving Fesztiválon végre nagyszínpadon mutathatta be a divideD legénysége hogyan is kell ma kishazánkban igazán modern muszikát és látványos bulit csinálni. Most még rövidke programmal, de tudatos színpadképpel (vetített hátterekkel és csodaszép jelmezekkel), saját hang- és fénytechnikussal és nagyon egyedi hangzásvilággal készültek. Az Ends of Earth EP dalain kívül már újabb nótákat is hallhattunk Tőlük, s azok sem okoztak csalódást – bizony van miért várni az új anyagot és a következő előadást.
Winter Tribute Madness fedőnév alatt egy újabb fergeteges tribute fesztiváltól volt hangos a Dürer Kert három terme ezen a téli péntek éjjelen – a fellépők között volt egyik új kedvenc zenekarom, a Salvus is, bár ezúttal saját dalok helyett “tribute üzemmódban”, In Flames nótákkal.
Egyik kedvenc énekesem és egyben aktuális kedvenc fotóalanyom (Jósa Tamás – DivideD, Iron Inside, Invader…) ezen az estén In Flames nótákkal lépett színpadra az új kedvenc bandám, a Salvus kötelékében. S ezzel el is dőlt a péntek estém sorsa: ismét a Dürer Kertben, tribute fesztiválozással telt. Az már csak ráadás volt, hogy hajnalban még egy rövid Entomed műsort is énekelt Yosha, a Wolverine Blues Brothers tagjaként. Bár a Tőle megszokottaktól keményebb, hörgősebb témák ezek, de ő profi énekeshez méltón és nagy kedvvel teljesítte a feladatot.
Fél kilenc magasságában érkezve a helyszínre már kígyózó sor és fél órás sorbanállás várta a naygérdeműt – mert bizony a mérsékelt, 1500 forintos jegyár mellett ennyien voltak kíváncsiak a hazai underground csapatok tribute műsoraira. Na ezek után mondja nekem bárki is, hogy kishazánkban senkit sem érdekel az élő rock zene!
A nagyteremben hömpölygő, örjöngő tömeg és kiváló hangulat uralkodott, míg a középső- és kis teremben meghittebb bulik zajlottak. Fergeteges este kerekedett, ami minimális alkoholfogyasztás mellett is kiválóan alkalmasnak bizonyult az egész hetes stressz és fáradtság felszámolására.
Egy októberi péntek éjjelen a Dürer Kert három termében összesen 12 „tribute” zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt – a „Fucktoberfest Tribute Madness” fesztivál apropóján.
Nem ez volt az első tribute fesztivál a Dürerben, de ez volt számomra az első, ahol megbízott fotósként voltam jelen – kilépve ezzel a megszokott műkedvelő fotós szerepből és a komfort zónámból. Egy kivétellel számomra ismeretlen zenekarokat fotóztam, ráadásul az 5+1 koncert között voltak időben egymás átfedőek is. Mégis örömmel vettem a megkeresést és szembe néztem a kihívással: este nyolctól hajnali fél kettőig kattogott a kezemben a gép.
Eredményképp a nagyteremben zajló 4 buliról (Rammsturm, Slipchaos, Scary Guyz, gRaiN) és a középső terem utolsó két koncertjéről (Paradise Host, Iron Inside) készültek a hangulatképek:
Egy péntek éjjelen, éfjél után Iron Maiden nótáktól volt hangos a Dürer Kert új, középső terme – ahol az Iron Inside épp egy újabb fergeteges bulit csapott a Fuctoberfest Tribute Madness apropóján.
Egy hét sem telt el, s megint Iron Maiden nóták varázsoltak el – előző szombaton a Kiss Zoli vezette 19 éves Iron Maidnem (képek és videók ITT), most pénteken pedig Jósa Tamás és az Iron Inside volt az elkövető. S ezek után már az sem lep meg, hogy ma egész délután Maiden dalokat hallgattam, itthon.
Mivel három teremben párhuzamosan futottak a koncertek, s fotós megbízásom is volt aznapra (kösz Yosha!), késve, majdnem a buli harmadánál sikerült megérkeznem a színpad elé. Mint utóbb kiderült, így lemaradtam az új nótáról – pedig kifejezetten érdekelt volna ez a Speed of Light interpretáció is. Sebaj, majd legközelebb.
Volt két nóta amit mindenképp szerettem volna hallani, s megörökíteni mozgóképes-hangos formátumban is. Ezek szerencsére a buli közepén illetve végén hangzottak el, így sikerrel jártam (és a srácok is jóváhagyták a publikálásukat):
Úgy történt, ahogy vártam: továbbra sem tudnám eldönteni melyik formáció (Iron Inside vs Iron Maidnem) tetszik jobban. Mivel nem vagyok (eddig legalábbis nem voltam) Iron Maiden rajongó, csak fotós és műkedvelő szemmel tudok ítélni: az talán nem meglepő, hogy fotósként az “Inside” jobban vonz, viszont a “Fear of the Dark” dal továbbra is Kiss Zolinak áll jobban – a Run to the Hills esetén pedig nálam Yosha a befutó. Tehát nincs mit tenni, következetesen fogom mindkét csapat bulijait látogatni….
Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6204460347474258401″ authkey=”CKmf69j6jt78Ug” imgl=”none” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Iron Inside – 2015.10.09″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]
És álljon itt az elhangzott dalok listája is (köszönet érte Kaczvinszky Zsoltnak):
Aces high Speed of light
Powerslave
The trooper
Can i play
Lord of the flies
No more lies Fear of the dark
Iron maiden
Flight of icarus
The number of the beast
The clansman
Die with your boots on Run to the hills
A Dirty Black Summer Tribute FesztiváI első napján a Dürer Kert szabadtéri színpadán az Iron Maiden nótái az Iron Inside zenekar előadásában csendültek fel.
Egy héttel korábban ugyanitt a divideD zenekar élén szórakoztatta a nagyérdeműt (képek ITT) egyik kedvenc énekesem, Jósa Tamás. Akkor saját nótákkal, most viszont klasszikus Iron Maiden dalokkal bizonyított – egy ezerarcú énekes, frontember, showman, akiben egyszerűen nem tudok csalódni.
A kiváló muzsikán kívül a látvány is pazar volt: a négy gitáros felállás bizony impozáns látványt nyújtott – nagy örömömre fotogén és vidám pasik rohangáltak és pózoltak fenn a színpadon. A show részeként pedig Yosha változatos jelmezekbe bújt, fekete köpenyben titokzatoskodott vagy épp vörös zubbonyos katonaként britt zászlót lengetett, majd egy nóta erejéig “Eddie” is megjelent a színpadon. Ismét egy olyan profi produkció született, ami emlékezetes marad és mással össze nem téveszthető – így ezúttal is jár az elismerés.
Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6185052818018692641″ authkey=”Gv1sRgCJyZ67_frN2lEQ” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Iron Inside – 2015.08.14 ” row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]
Jó tudni és látni, hogy kishaznákban két igényes és minőségi Iron Maiden tribute banda is létezik és megfér egymás mellett (Iron Inside és Iron Maidnem). Választani pedig nem tudnék közülük – mindkettő banda magas színvonalon és szívvel-lélekkel teszi a dolgát, s mindkét frontember (Jósa Tamás és Kiss Zoli) szívemcsücske, kíváló énekes.