Immár a Jazzy Pub színpadán is havi rendszerességgel csendülnek fel az elveszett dalok a Triász legénységének tolmácsolásában.
Úgy alakult, hogy két egymást követő pénteken is felcsendültek az elveszett dalok a fővárosban, a Kálmán-Sipos-Jankai hármasfogat (Triász) előadásában. Mégsem volt kérdés, hogy újra ott a helyem, géppel a kézben.
Újfent rá kellett döbbennem, hogy a Jazzy-ben a kezdés a szokottnál későbbi, így a 21:30-as érkezés ellenére is közel egy órám volt beszélgetni, barátkozni. Most is két körben csendültek fel a dalok, köztük egyre több az első és második CD-n még nem szereplő tétellel. Szólt a boogie és a rock and roll, tiszta szívből, örömmel. Vidámkodós este volt, szöveg átköltésekkel, csipkelődő-évődő beszólogatásokkal, jófajta humorral.
Szerencsém volt, most a korábbinál több fény jutott a színpadra, így volt értelme színesben fotózni. Fülig érő mosoly kíséretében kattogott a gép a kezemben, tiszta szívből nevettem a poénokon, s énekeltem a már jól ismert nótákat.
Hangulatképek – köszönetképp:
