Egy februári hétfő éjjelen ismét Iron Maiden muzsika dübörgött a BME Vásárhelyi Pál Kollégiumában – hisz a WhiteFÜL Klub vendége ismét az Iron Inside zenekar volt.
Nem a szokásos felállásban (kivételesen billentyűs nélkül és vendég basszusgitárossal – Purnhauser Pál / divideD), de a szokásos lendülettel csaptak bele a srácok a koncertbe, s szórakoztatták a kolesz közönségét. A klasszikus Iron Maiden nóták mellett frissebb tételek is felcsendültek (pl.: Speed of Light), s egy nóta erejéig Szabó Dani (basszusgitár – divideD, Salvus) is színpadra léphetett és hangszert raghadhatott. Laza, vidámkodós, bulizós este sikeredett – ahogy az Tőlük várható is volt.
Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6256800381186873841″ authkey=”Gv1sRgCLfRmqzhpPSASw” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Iron Inside koncert – 2016.02.22″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1]
A Rockerek.hu születésnapi partiján számos zeneakar között a Continoom, Echonald és Ayers Rock (vendég: Jósa Tamás) zenekarok is színpadra léptek az S8 Underground Club-ban.
A Rockerek.hu portál két napos ingyenes bulival ünnepelte 10. szüetésnapját a fővárosi S8 Underground Club két termében. A második napon a Schrott Péter (ének – Tűzmadár, Vazul Vére rockopera) vezette Continoom zenekar kedvéért indultunk a VIII. kerületi klub irányába, bár időközben kiderült, hogy az Ayers Rock és Echonald koncertek is érdekesek lehetnek számunkra – az előbbi elsősorban Jósa Tamás (ének – DivideD, Invader, Iron Inside, Silencer Acoustic, Vazul vére rockopera) vendégszereplése miatt.
A nagyteremben tapasztalható fél órás csúszás ezúttal kapóra jött, mert így a kis teremben színpadra lépő Ayers Rock buli is belefért a táncrendünkbe. Ezen az estén három dal erejéig a banda korábbi tagja, Jósa Tamás volt a csapat sztárvendége, s szólt közösen a rock and roll a régi idők emlékére.
Ahogy Yosha lejött a színpadról, indult a Continoom buli a nagyteremben. Schrott Petiék a technikai nehézségek ellenére meggyőztek: érdemes figyelemmel kísérni őket, s keresni a koncertjeiket, mert nagyon egyedi és igen színvonalas a produkciójuk. Dupstep és pop elemeket vegyítenek metal muzsikával, s saját dalok mellett szívesen dolgozzák fel más előadók nótáit is (közülük személyes kedvencem továbbra is a Poison – a klip is zseniális, nem csak a muzsika). Energikus és pörgős koncer volt, biztosan nem az utolsó, amit végig hallgattam tőlük – s ahol kattogott is közben kezemben a gép.
Az este kellemes meglepetését az Echonald csapata okozta, akik egyedi zenéjükkel és energikus frontemberükkel győztek meg. Várom már az újabb találkozást – lehetőség szerint saját, önálló bulin.
Tribute Farsang ürügyén 3 színpadon 12 zenekar szórakoztatta a Dürer Kertben összegyűlt szép számú közönséget – köztük az Iron Maiden muzsikát játszó Iron Inside is.
Három teremben, teltház/közel teltház előtt egész estén át dübörögtek a jól ismert és szeretett (Iron Maiden, AC/DC, Slipknot, Metallica…) nóták hazai tribute zenekarok tolmácsolásában. Pörgős, kiváló este volt, örömzenélős, lazulós, ahol repültek az órák és az egész heti fáradtságról is simán megfeledkeztem.
Ez már a harmadik divideD buli volt a Dürer Kertben, de most először a nagyszínpadon. Látványszínház, modern és kökemény muzsika úgy igazán – DivideD módra.
A 13. Stagediving Fesztiválon végre nagyszínpadon mutathatta be a divideD legénysége hogyan is kell ma kishazánkban igazán modern muszikát és látványos bulit csinálni. Most még rövidke programmal, de tudatos színpadképpel (vetített hátterekkel és csodaszép jelmezekkel), saját hang- és fénytechnikussal és nagyon egyedi hangzásvilággal készültek. Az Ends of Earth EP dalain kívül már újabb nótákat is hallhattunk Tőlük, s azok sem okoztak csalódást – bizony van miért várni az új anyagot és a következő előadást.
Winter Tribute Madness fedőnév alatt egy újabb fergeteges tribute fesztiváltól volt hangos a Dürer Kert három terme ezen a téli péntek éjjelen – a fellépők között volt egyik új kedvenc zenekarom, a Salvus is, bár ezúttal saját dalok helyett “tribute üzemmódban”, In Flames nótákkal.
Egyik kedvenc énekesem és egyben aktuális kedvenc fotóalanyom (Jósa Tamás – DivideD, Iron Inside, Invader…) ezen az estén In Flames nótákkal lépett színpadra az új kedvenc bandám, a Salvus kötelékében. S ezzel el is dőlt a péntek estém sorsa: ismét a Dürer Kertben, tribute fesztiválozással telt. Az már csak ráadás volt, hogy hajnalban még egy rövid Entomed műsort is énekelt Yosha, a Wolverine Blues Brothers tagjaként. Bár a Tőle megszokottaktól keményebb, hörgősebb témák ezek, de ő profi énekeshez méltón és nagy kedvvel teljesítte a feladatot.
Fél kilenc magasságában érkezve a helyszínre már kígyózó sor és fél órás sorbanállás várta a naygérdeműt – mert bizony a mérsékelt, 1500 forintos jegyár mellett ennyien voltak kíváncsiak a hazai underground csapatok tribute műsoraira. Na ezek után mondja nekem bárki is, hogy kishazánkban senkit sem érdekel az élő rock zene!
A nagyteremben hömpölygő, örjöngő tömeg és kiváló hangulat uralkodott, míg a középső- és kis teremben meghittebb bulik zajlottak. Fergeteges este kerekedett, ami minimális alkoholfogyasztás mellett is kiválóan alkalmasnak bizonyult az egész hetes stressz és fáradtság felszámolására.
Sajátos bája van annak, amikor az ember felnőtt fejjel olvas ifjúsági regényt, s belefeledkezik. Így jártam én a napokban a Hanga & Várkony történet első két kötetével.
Karácsony előtt épp ajándékot kerestem rokon gyerkőcöknek, amikor belefutottam a második Hanga & Várkony könyvről szóló posztba Jósa Tamás (énekes – DivideD, Invader, Iron Inside…) oldalán. A Vazul Vére TV róla szóló portréfilmjének köszönhetően („… szabadidőmben gyerekkönyveket illusztrálok…”) ezúttal már tudtam mit kell néznem, mit keres egy ifjúsági könyv az énekes oldalán: Mészöly Ágnes regényének lapjain Jósa Tamás rajzai várnak az olvasóra. A fülszövegekbe beleolvasva győzött a kíváncsiság, s beszereztem mindkét könyvet (Hanga és a lényegrablók, Tavaszi divatőrület). Majd ha már a kezemben volt a két könyv, csak belelapoztam, beleolvastam mielőtt elajándékoztam volna – aminek természetesen az lett a vége, hogy elejétől a végéig olvastam mindkét történetet, majd billentyűzetet is ragadtam.
A 140/157 oldalas könyvek kellemesen nagy betűvel íródtak, s a fekete-fehér rajzok néhol teljes oldalon, máskor a szövegbe ékelődve, vagy épp egyszerre mindkét oldalon magának helyet követelve kísérik az ötödikes Jónás Várkony és Sárlóki Hanga kalandjait. Egyedül az ablakos borítóból kikandikáló rajz lett színes, de ez teljesen jól van így – kívülre kell figyelemfelhívásként, belül viszont hangulatilag épp megfelelőek. A történetek meglepően érdekesek, felnőtt fejjel sem unalmasak – jó eséllyel a kiskamaszok számára sem azok. Különösen tetszik, hogy végre nem angol/amerikai helyszínekkel, nevekkel találkozik a lapokon az olvasó, s a mai menő dolgokon (mobiltelefonok, számítógépes játékok, zenekarok és focicsapatok) túl a klasszikus értékeknek is helye van ebben a világban: a különc, jó tanuló Hanga kiváló hegedűs, Várkony pedig a kendó versenyek mellett a néptánc csoportban is kiválóan teljesít. Ráadásul a Kövesparti Általános Iskolában barát lehet a községi fiú és a fővárosból jött lány, s az unalmas napokat nyomozással és különös esetek (ezúttal a lényegtelenítő gép illetve a különleges holmik boltjának titka) felderítésével színesíthetik.
Mindkét kötet kiváló munka, jár érte a dicséret minden érintettnek. S természetesen várjuk a folytatást, Hanga és Várkony újabb kalandjait.
(Ezúttal is köszönet Jósa Tamásnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta az itt látható rajzait.)
Az Invader és rajongói a zenekar fenállásának 10. évfordulóját ünnepelték ezen az októberi péntek esténa a Club202 színpadán.
A 25. Rockmaraton és a VIII. Zorall Sörolimpia után most végre klub körülmények között is hallhattam-láthattam az Invader zenekart. Vártam már ezt a “10 év megszállás” bulit, hisz a srácok a zenekar fennállásának 10. évfordulóját ünnepelték – az ilyesmi pedig mindig nagy bulit jelent, vendégekkel, meglepetésekkel.
Mivel az évek alatt számos tagcserét megélt zenekar jelenlegi felállása (Jósa Tamás – ének, Munkácsi Tamás “Tommen” – szólógitár, Mezőfi József – basszusgitár, Hornyák Péter – dob, Lahovicz Zoltán “Puccer” – szólógitár ) csak 2012 szeptembere óta muzsikál együtt, nem volt meglepő, hogy a bulira meghívták két korábbi énekesüket is: Szűcs Tüdő Attilát és Nachladal Istvánt – ugyan mindkét vendég részére készültek a srácok egy saját és egy “cover” nótával, Nahi két dalát végül mégiscsak Yosha előadásában hallhattuk.
A bulin a régi és vadiúj Invader dalok mellett “cover” nóták is felcsendültek, köztük a személyes kedvencem, a Bruce Dickinson féle “Teras of the Dragon” is – egy gyönyörű nóta, kiváló interpretációja: bizony mozgóképes-hangos megörökítésért kiálltott:
És nem meglepő módon a koncert alatt kattogott a fényképezőgép a kezemben – mert még mindig nem tudom megunni, amikor és ahogy egy kiváló hangú, ezerarcú énekes-frontember teszi a dolgát fenn a színpadon, s hozzá még a gitárosok is élnek, pörögnek, erősen jelen vannak. Mindennek eredménye a 100+ publikus fotóm – mert véletlenek nincsenek.
Egy péntek éjjelen, éfjél után Iron Maiden nótáktól volt hangos a Dürer Kert új, középső terme – ahol az Iron Inside épp egy újabb fergeteges bulit csapott a Fuctoberfest Tribute Madness apropóján.
Egy hét sem telt el, s megint Iron Maiden nóták varázsoltak el – előző szombaton a Kiss Zoli vezette 19 éves Iron Maidnem (képek és videók ITT), most pénteken pedig Jósa Tamás és az Iron Inside volt az elkövető. S ezek után már az sem lep meg, hogy ma egész délután Maiden dalokat hallgattam, itthon.
Mivel három teremben párhuzamosan futottak a koncertek, s fotós megbízásom is volt aznapra (kösz Yosha!), késve, majdnem a buli harmadánál sikerült megérkeznem a színpad elé. Mint utóbb kiderült, így lemaradtam az új nótáról – pedig kifejezetten érdekelt volna ez a Speed of Light interpretáció is. Sebaj, majd legközelebb.
Volt két nóta amit mindenképp szerettem volna hallani, s megörökíteni mozgóképes-hangos formátumban is. Ezek szerencsére a buli közepén illetve végén hangzottak el, így sikerrel jártam (és a srácok is jóváhagyták a publikálásukat):
Úgy történt, ahogy vártam: továbbra sem tudnám eldönteni melyik formáció (Iron Inside vs Iron Maidnem) tetszik jobban. Mivel nem vagyok (eddig legalábbis nem voltam) Iron Maiden rajongó, csak fotós és műkedvelő szemmel tudok ítélni: az talán nem meglepő, hogy fotósként az “Inside” jobban vonz, viszont a “Fear of the Dark” dal továbbra is Kiss Zolinak áll jobban – a Run to the Hills esetén pedig nálam Yosha a befutó. Tehát nincs mit tenni, következetesen fogom mindkét csapat bulijait látogatni….
Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6204460347474258401″ authkey=”CKmf69j6jt78Ug” imgl=”none” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Iron Inside – 2015.10.09″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]
És álljon itt az elhangzott dalok listája is (köszönet érte Kaczvinszky Zsoltnak):
Aces high Speed of light
Powerslave
The trooper
Can i play
Lord of the flies
No more lies Fear of the dark
Iron maiden
Flight of icarus
The number of the beast
The clansman
Die with your boots on Run to the hills
