Triász koncert – 2015.07.23

Koncert, , , ,

A Triász júliusi klub buliján, egy csütörtök estén, újra felcsendültek az elveszett dalok a BackStage Pub színpadán.

A kánikula és a hétköznapi időpont ellenére is szép számmal gyűltünk össze az ehavi Triász klub buli ürügyén. A forróság ellenére a szokásos vidámkodós bulit élvezhettük: volt Titanic nagyjelenet, majd egyszercsak Gyuri kikötött Béla mellett, Sipi  pedig a dobok mögött. Vendégként ezúttal Csiszér Levente gitárjátéka színesítette a műsort, melyben a szokott nóták mellett néhány ritkaság is felcsendült – személyes kedvencem most a “Hűvösek az éjszakák” Dinamit nóta és a “Szegény Magyarország” lett,

Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6175553988425964273″ authkey=”Gv1sRgCM7TidHm4uuuwAE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Triász koncert – 2015.07.23″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Rudán Joe’s Coda a 25. Rockmaratonon

Fesztivál, Koncert, ,

A 25. Rockmaraton utolsó napján Rudán Joe és a Coda nyitotta a Monster Aréna programját – ezúttal végre/újra kellemes csalódást okozva rövidke, ámde igen színvonalas műsorral.

A 40 perces műsor első néhány nótája elég volt hozzá, hogy előre akarjak menni és a lehető legközelebbről szeressem hallgatni ezt a koncertet. Több csalódós este/buli után most végre ugyanaz a Rudán Joe állt a színpadon, akitől másfél éve a “Rudán 50” bulin (képek ITT) tátva maradt a szám. És bizony jöttek a nagy klasszikusok – Deep Purple, Whitesnake, P. mobil és Pokolgép nóták – erővel, energiával és nagyonis szívből. Lenyűgözött és nagyon-nagyon örültem neki, hisz mégsem kell lemondanom még róla, nem hiába bíztam benne. Most már biztos: valahol, valamikor, de találkozunk még!

Köszönetképp pedig a kamera is forgott néhány nóta alatt:

Előtte, utána pedig szokás szerint készültek az állóképek – hangulatképek:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6174740437713857521″ authkey=”Gv1sRgCIuO6a-_5a25vgE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Rudán Joe’s Coda – 2015.07.18″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Pokolgép a 25. Rockmaratonon

Fesztivál, Koncert, , ,

A Pokolgép zenekar nélkül nincs se nívós motorostalálkozó, se rockfesztivál, így a 25. Rockmaraton fellépői közül sem maradhattak ki – Dunaújvárosban péntek éjjel ők zárták a nagyszínpad programját, feltéve ezzel a pontot az i-re.

Rég voltam egy hét leforgása alatt két Pokolgép koncerten, de ezen a nyáron ez is megtörtént. A július 10-ei budapesti Track buli után 17-én a Szalki-szigeten csendültek fel a gép-nóták, s én ezúttal is az első sorokból néztem-hallgattam és fotóztam Őket. Kiváló koncert volt, példaértékű közönséggel, régi és új nótákkal, profin és szívből szóló muzsikával.

Délután még kicsit aggódtam értük, hiszen nem lehetett egyszerű a német power metal legenda, a Helloween után színpadra állni, de Tóth Attila és legénysége gond nélkül vette ezt az akadály is. Csak így tovább! Terv szerint augusztus 8-án a C+ Fesztiválon újra találkozunk…

Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6174073803619509265″ authkey=”Gv1sRgCMH9pPDJopmMZQ” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Pokolgép koncert – 2015.07.17″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Atilla Fiai Társulat a 25. Rockmaratonon

Fesztivál, Koncert, , , , ,

A 25. Rockmaraton felllépői között nagy örömöre az Atilla Fiai Társulat is szerepelt – ráadásul ezúttal a “szokásos” csapat Varga Miklóssal és Schrott Péterrel kiegészülve állt színpadra.

Ritkábban látni az Atilla Fiai Társulatot színpadon, mint ahogy azt szeretném – persze ez nem olyan meglepő, hisz a népes csapat nagyobb gázsival és több egyeztetéssel, szervezéssel jár. A jubileumi Rockmaratonra ez is összejött és ezúttal a szokásosnál még magasabbra kerül a léc: 5 énekessel és 6 zenésszel álltak színpadra, legendákkal és fiatalokkal (köztük újoncként az énekes Schrott Petivel, a Vazul Vére rockopera Leventéjével).

Kalapács József – ének (Kalapács, Kalapács és az Akusztika)
Rudán Joe – ének (Coda, Rudán Joe Band)
Tóth Renáta – ének (Örökség, Kormorán)
Varga Miklós – ének (Varga Miklós Band)
Schrott Péter – ének (Continoom, Tűzmadár, Vazul Vére)
Szűcs Antal Gábor – gitár (Skorpió, Dinamit, Latin Varázs)
Závoti Zoltán – gitár (Akusztika, Prognózis)
Talabér László – basszusgitár (Akusztika, HIT)
Tempfli Erik – billentyűs hangszerek
Gál Péter – hegedű (Latin Varázs, Akusztika, KMB)
Talabér Gábor – dobok (After Rain, Akusztika)

Ezúttal a műsor is rendhagyóra sikeredett: gyakorlatilag egy mini “István a király” koncert kerekedett belőle, kivétel csak a buli elején akadt – köztük néhány “kötelező” tétellel (Hol van a szó – Rudán Joe, Európa – Varga Miklós). A közel 80 perces est zárásként a lassan elmaradhatatlan magyar és székely himnusz csendült fel.

Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6173709758820179121″ authkey=”Gv1sRgCIe2gP7Vn8SBXw” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Atilla Fiai Társulat – 2015.07.18″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

 

 

25. Rockmaraton: csütörtök – Invader koncert

Koncert, ,

A 25. Rockmaraton nekem az első volt – ráadásul sajtós szerepben telt, bár csak csütöröktől tudtam ott lenni. Az első napom fénypontja az Invader zenekar koncertje, csalódása pedig a Nevergreen lett.

Csütörtök délután, vonattal érkeztünk meg a 25. Rockmaratin helyszínét adó Dunaújvárosba. Sátrazás helyett a kollégiumi apartmanok kényelmét választottuk., így első utunk a Dózsa György úti szállásunkra vezetett – jól döntöttünk: itt a két szobából álló lakóegységhez külön fürdőszoba tartozik, a szobában hűtő, rend, tisztaság és vetett ágy várt minket.

Ugyan a fesztiválbusz “Dózsa-mozi” megállója nem esett messze a kollégiumtól, de mivel a pontos menetrendet és a megálló helyét akkor még nem sikerült kideríteni, végül taxival indultunk a fesztivál helyszínére, a Szalki-szigetre. A két műszakban, 20 autóval dolgozó helyi társaság (Sárga Taxi) kiválóan teljesített: 990 forintos fix áron, korrekt és kedves sofőrökkel szállította a fesztiválozókat a sziget és a város között.

A fesztivál élhető és kezelhető méretének köszönhetően a bejutást követően 10 perc elég volt felmérni a helyet és eligaszodni a 4 színpad között. Fröccsel a kézben indultunk a nagyszínpad felé, ahol már ment a Depresszió koncertje. Alig múlt nyolc óra, a közönség mégis kiváló volt: egy emberként térdelt le, majd ugrott fel a színpadról felhangzó “mindenki ugrik” sor hallatán. Bár továbbra sem vagyok Depressziós rajongó (nekem valahogy még mindig nem eléggé egyediek, túl sok a Tankcsapda “feeling”), a “Nem akarok elszakadni” és “Csak a zene” nótáknak örültem.

A nagyszínpad mellett lévő Hammerworld Arénával folytattuk az estét. Szervezői bravúrnak hála a két színpad helyenként  átfedésben lévő  műsora lényegében nem zavarta egymást – persze ennek ára volt: a kisszínpad sátra blokkolta a kívülről érkező hang mellett a levegőt is. Az Ideas zenekar koncertje mégis maradásra bírt. Nem vagyok a női énekesek híve, de esetükben kivételt tettem – ehhez a dallamos metal muzsikához jól illett Kun Anita hangja.

A nagyszínpadon már ment a Biohazard buli, én mégis maradtam a Hammerworld színpad közelében, hisz igazából a következő fellépő miatt voltam itt aznap: az Invader zenekart azóta szerettem volna élőben látni-hallani, hogy a frontemberüket (Jósa Tamást) először hallottam Torda szerepét énekelni a Vazul vére rockoperában. Bizony, nem csalódtam: azt az erzerarcú és kiváló hangú frontembert láttam viszont a színpadon, akit korábban megismertem – aki már a beállás alatt bolondozott, szórakoztatta a közönséget és önmagát is (a sátor másik végében felhangzó karaoke alapra történő “Tinédzser dal” ráénekléssel, majd egy rögtönzött akusztik dalolással). Majd végre elindult a buli, s jöttek a saját és “cover” nóták vegyesen. Kedvencem lett a 2014-es “Szép új világ” lemezen is hallható Ezer wattos vallás daluk, kellemes meglepetés volt a “Soha nem elég” nóta felbukkanása, a Helloween dal repertoárba kerülése viszont már nem lepett meg.  Kiváló buli volt, csak túl rövid – iszonyatosan hamar elrepült az az egy óra. Bármeddig elhallgattam volna még őket. Egy biztos: nem ez volt az utolsó buli, ahol az első sorokból hallgattam őket végig, s kattogott a gép is a kezemben.

Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6173309051445722657″ authkey=”Gv1sRgCPO-wvru-bzAWA” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Invader koncert – 2015.07.16″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Sziget Fesztivál 2015 special: Armel Opera Festival és Deep Purple-Led Zeppelin tribute est

Fesztivál

Az évek alatt a térség legrangosabb nemzetközi fesztiváljává nőtte ki magát a budapesti “Sziget” – nagy nevekkel, rengeteg látogatóval, számtalan helyszínnel, a zenei mellett kultúrális-művészeti-színházi programokkal is. Az idei kínálatból most kettőt emelnék ki: az Armel Opera Festival rövidprogramjait és egy magyar fiatalok (a Celebration Days) által prezentált Deep Purple-Led Zeppelin tribute estet.

Az Armel Operaverseny és Fesztivál 2008 óta létezik – itt előadások és énekesek is versengenek a közönség és a zsűri kegyeiért. Nem vagyok a műfaj rajongója, így a budapesti helyszín és egy Alföldi Róbert rendezés (Mozart: Varázsfuvola) kapcsán az idén találkoztam vele először. A verseny és fesztivál megnyitó Varázsfuvola előadáson természetesen ott voltunk, s a német nyelvű ének és prózai szövegek ellenére is érthető, szórakoztató és igen színvonalas este részesei lehettünk – mert operát így is lehet: modern felfogásban, szinte színházi előadásként odatenni, s mindeközben klasszikus komolyzene szól, nagyáriákkal és nagyzenekarral. 

Tavaly „Operasziget” néven, modern és szórakoztató előadásokkal volt jelen a műfaj a Sziget Fesztiválon, idén tőlük az Armel Opera Fesztivál veszi át a stafétabotot: izgalmas programokkal és rövid ízelítőkkel várják majd a szigetlakókat. 

A Celebration Days projekt szintén klasszikus műsorral készül, bár ez már könnyűzenei vonal. Az igen fiatal, de annál inkább tehetséges muzsikusok vendégeik segítségével idézik meg a ’60-as és ’70-es évek zenéit. A klasszikus és progresszív rock nóták eldalolását két számomra kedves énekesre bízták: Scholtz Attila (Cry Free) és Körmendi Roland (Heep Freedom) számára otthonos ez a terep, hisz saját bandáikkal is ebben a világban mozognak – és nem is akármilyen profizmussal.  

Két éve volt egy hasonló tribute buli a Sziget Fesztiválon. Akkor és ott a Cry Free és Zep Session zenekarokból formálódott dupla formáció a Purple Zeppelin Jam szórakoztatta a fesztiválozókat. A nemzetközi közönség vevő volt erre, a hajnali óra ellenére együtt fújta a Deep Purple és Led Zeppelin nótákat a csapattal. Az az este nekem is örök élmény marad.

Az új formáció és az idei Sziget szereplés várhatóan ennél még nagyobbat fog szólni – találkozzunk 2015.08.13-án éjjel, hajnali 1h-kor a Budapest Park Tribute Színpad előtt, az első sorban.

Addigis egy kis ízelítő – de tessék a SoundCloud anyagukba is belehallgatni (vigyázat, függőséget okoz!):

Fekete Arany Klub (FAK) nyitóbuli – 2015.06.25

Koncert, ,

A Fekete Arany Klub (FAK) nyitóbuliján a kiváló kézműves sörök mellett mini akusztikus koncertnek is örülhettük – Körmendi Roland és Mészáros Gergely rock klasszikusokból szemezgetve adta meg az este alaphangulatát.

Rolandot a Heep Freedom zenekar frontembereként és Cry Free rajongóként volt szerencsém korábbról ismerni, így egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a nyitóbulin ott a helyem – a klub és az akusztikus produkció is kifejezetten érdekelt.

A FAK a Bartók Béla úton, a BME közvetlen szomszédságában (vonzáskörzetében), tömegközlekedési eszöközökkel többféleképpen és könnyen elérhető helyen található, így minden esélye megvan a sikerre. Kívánom is nekik a sikert, hisz láthatóan lelkes és lelkiismeretes csapattal van dolgunk, akiknek sikerült egy igényes és hangulatos közösségi teret teremteniük.

Az olajipari témájú környezetben széles itallapról válogathattam volna, mégsem sikerült túljutnom a Legenda Sörfőzde kézműves sörein – ezen az estén, s a következő alkalommal sem. Boros voltom ellenére leragadtam a meggy sörnél, amiből rögtön három pohárral sikerült is legurítanom.

A mini koncert pedig teljesen elvarázsolt: Rolandnak hangosítás és mikrofon nélkül sikerült beénekelnie a teret, s a tőle megszokott vidámsággal és lendülettel megszólaltatni a számára oly kedves nótákat. Talán ezért és nem az elfogyasztott sör menniség hatására hagytuk el asztalunkat, s telepdtünk le a galéria lépcsőjére, a fiúkhoz kicsit közelebb.

Száz szónak is egy a vége: még sok-sok ilyen akusztikus mókát, kellemes estét és hangos sikereket a duónak és a helynek is. Az biztos, hogy nem először fordultunk meg itt, jövünk még!

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6171449970522081745″ authkey=”Gv1sRgCJ3EmLH16N-MSQ” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: FAK nyitóbuli – 2015.06.25″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

B52 koncert – 2015.07.10

Koncert, , , , , , ,

A B52 júliusi klubkoncertjén a zenekarnak két vendége is volt – nagy örömünkre néhány dal erejéig Kékesi “Bajnok” László és Juhász “Kicsi” Attila is erősítette a csapatot.

Egy hosszú hét végén, s egy kiváló Pokolgép koncertet követően (képek és beszámoló ITT) két autóval konvojoztunk át a Barba Negra Track-ből a BackStage Pub-ba a B52 bevetés kedvéért. A buli végére már alig álltam a lábamon a fáradtságtól, de amíg szólt a zene és kattogott a gép, ez fel sem tűnt.

Mivel a folyamatos Facebook bejegyzéseknek köszönhetően tudhattuk, hogy Szűcs Janó ismét világot jár, már meg sem lepődtünk rajta, hogy a gitáros poszton ezúttal is Szabó Attist üdvözölhettük. Beugró tag ugyan, de Janó sűrű táncrendje miatt a nyáron már volt ideje beleszoknia, s láthatóan jól bele is illik a csapatba. Ezúttal is örömzenélős, vidámkodós buli részesei voltunk – hisz velük ezt másképp nem lehet, ők ezt másképp nem tudják.

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6171089052538787761″ authkey=”Gv1sRgCICwjdukvd6_Vg” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: B52 koncert – 2015.07.10″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Mobilmánia koncert – 2015.07.09

Koncert, , , , , , ,

Ezen a júliusi csütörtök estén a Mobilmánia zenekar legénysége szórakoztatta a Barba Negra Track közönségét – és nem is akárhogyan.

Különleges este volt ez, amit Zefiék az egészségügyben dolgozóknak ajánlottak, s ahol az időben (18h és 19h között) érkezők ingyenesen léphettek be. Az új dobossal (Csintalan Gyurival) játszó Mobilmánia zenekarhoz ezen az estén is csatlakozott Vikidál Gyula és Horváth Attila is, az előzenekar pedig most is a Bermuda RockbanD volt.

Ezalkalommal időben érkeztem a tetthelyre, mivel koncert előtt még dolgom volt: a Rockbook online rockmagazin számára készült egy interjú Stulával, aminek szem- és fültanúja lehettem (a lehetőségért köszönet Máthé Krisztának) – s ha már ott voltam, akkor néhány fotót is készítettem.

Szánom-bánom, de az előzenekar műsorát csak távolról hallgattam – sikerült csajos traccspartival eltölteni az időt. A Mobilmánia koncertjének kezdetére viszont már ismét a színpad előtt álltunk, csatlakozva barátokhoz – a Mobilmánia törzsrajongó csapatához.

Profi, vidám és energikus buli volt, régi és új dalokkal, Tunyóra emlékezéssel, pirotechnikával és mozgó dobogókkal. Koncert után pedig ezúttal is dedikálás és közös fotózkodás következett.

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6170705279327821825″ authkey=”Gv1sRgCIX1yeLBw9un_wE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Mobilmánia koncert – 2015.07.09″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Pokolgép koncert – 2015.07.10

Koncert, ,

Az előszilveszteri buli után végre visszatért a Pokolgép a Barba Negra színpadára – ezen a nyári estén a Track szabadtéri deszkáin csendültek fel a legendás nóták.

Idén még nem láttam őket színpadon, hisz a fővárosban az elsőszilveszteri buli után nem játszottak a srácok (Tóth Attila – ének, Kukovecz Gábor – gitár, Pintér Csaba – basszusgitár, Z. Kiss Zalán – gitár, Kleineisel Márk – dob), így vártam már ezt a Pokolgép bulit, nagyon. Hónapokkal előre mevettem már a jegyet, így nem lehetett kérdés, hogy ez a péntek este merre talál – a Barba Negra Track nézőterén, fényképezőgéppel a kézben.

Ezúttal sem csalódtam, mert bennük nem lehet. Vidámkodós örömzenélés ment odafent a színpadon – összeszokott és lendületes csapathoz méltóan. Örömmel vettem, hogy a nagy klasszikusok mellett az a néhány “új” dal (Ne köss belém!, Metal-bomba, Az álarc lehull, Ringben) is terítékre került.

Egy idő után már a “kicsit sem szomjas” rajongótársak és a közel sem tökéletes világítástechnika (nem értem hogyan lehet az énekest hosszú percekre koromsötétben hagyni) sem tudott igazán zavarni, csak élveztem a bulit. És igen, várom már az új albumot, s a következő találkozást (Rockmaraton és C+ Fesztivál).

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6170358279478044113″ authkey=”Gv1sRgCL3hsafPr4uHXA” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Pokolgép koncert – 2015.07.10″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]