Category Archives: Koncert

Októberi ZBB klubkoncert a BackStage Pubban

Egy újabb kiváló este a BackStage Pubban – hisz ezen a szombat estén a ZBB (Zöld a Bíbor Band) formáció tartotta itt októberi klubkoncertjét.

Nem kedvez az élet a Kiss Zolinak és a ZBB zenekarnak, hisz a szeptemberi klubkoncerthez hasonlóan erre az estére is jutott egy a bulival párhuzamosan futó PECSA búcsúkoncert (most épp a hivatalos). Ez azonban nem törte le a srácok hangulatát, maroknyi közönségnek is vidáman, szívvel-lélekkel szólt a rock and roll.

A menetrend ezen az estén is a szokásos volt: első blokkban a “Holnaptól..” album saját nótái csendültek fel (a kakukktojás most egy TRB dal volt, a Déja vu). A szünet után előbb még saját dalok, majd néhány Korál, TRB, Piramis szerzemény hangzott el. Zárásként pedig az elmaradhatatlan Purple klasszikus, a Highway Star szólt, szívvel-lélekkel és vérprofin volt .

Hibátlan este sikeredett – s én egy pillanatra sem bántam, hogy nem a PECSA bulit választottam.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6212737683391026577″ authkey=”Gv1sRgCKCdop2s3s2daQ” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: ZBB koncert – 2015.10.24″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

És álljon itt az elhangzott dalok listája is:

Tudom jól
Álarc
Ha valami fáj
Mondd hogy újra
Utolsó esély
Deja vu
Utazó
Nézz rám
Vihar előtt

Holnaptól
Zárt ajtók
Nincs jó döntés
Görbe tükör
Anyám vígasztalj
Boszorkányrepülés
Becsület
Király a holdon
Rocktóber
Highway star

Deák Bill Blues Band a BackStage Pubban

Az októberi hosszú hétvégén újra Bill Kapitány és bandája muzsikált a BackStage Pub közönségének.

A szeptemberi hévízi szabadtéri koncert után végre családias klub körülmények között is hallhattam, láthattam Bill kapitányt és fiatal csapatát. 

Bár egy Acoustic Gallery buli miatt nem sikerült ide időben érkeznem, a koncert így is újra meggyőzött. Jó volt látni a jókedvű blues királyt, s hallani az ismert és szeretett nótákat tőle – és természetesen örömmel és büszkeséggel hallgattam az “új” gitáros, Nagy Dénes játékát is.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6212644371924814273″ authkey=”Gv1sRgCK3S0f_OmYO21QE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Deák Bill Blues Band – 2015.10.23″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Heep Freedom a Classic Rock Night minifesztiválon

A Cry Free vendégeként, mégis szinte teljes programmal, lépett színpadra a Heep Freedom zenekar (Uriah Heep tribute) a Classic Rock Night minifesztiválon.

Az elmúlt néhány hónap (három koncert)  alatt megszerettem és szívembe zártam a Heep Freedom legénységét, muzsikáját, így különösképp örültem a Cry Free-vel való közös szereplésnek. Nem elsősorban azért, mert így újra hallhattam két szívemcsücske énekest, Scholtz Atkát és Körmendi Rolandot egy színpadon, együtt énekelni.

A Heep Freedom koncert a kiírtaknak megfelelően fél kilenc magasságában startolt, s a srácok hatalmas lendülettel csaptak bele a buliba. Hihetetlen profizmussal és energiával csendültek fel a Uriah Heep slágerek, hitelesen hozva az anyazenekar által megszokott hangzásvilágot. A közönség pedig vevő volt rá, így végre Rolandék egy aktív közönségnek játszhattak. Személyes kedvenceim továbbra is a jól eltalált vokálok, valamint az az öröm és vidámság, ami ilyenkor sugárzik a színpadról.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy a Cry Free frontembere, Scholtz Atka is beszállt a buliba két nóta erejéig. A SYMPATHY és LADY IN BLACK dalok így duettben hangzottak fel, s fokozták a hangulatot.

Kiváló hangulatú buli volt, jár érte az elismerés. November 20-án pedig új helyen (Körlet Terasz), de újra találkozunk.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6211946796987196865″ authkey=”Gv1sRgCJGW9oijgLLH6AE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Heep Freedom koncert – 2015.10.30″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

És álljon itt a setlist is – Rolandnak köszönhetően:

BIRD OF PREY
SUNRISE
TRAVELLER IN TIME
EASY LIVIN’
STEALIN’
DEVIL’S DAUGHTER
THE OTHER SIDE OF MIDNIGHT
GYPSY
JULY MORNING
SYMPATHY (ATKA)
LADY IN BLACK (ATKA)

LOVE MACHINE
LOOK AT YOURSELF

 

Cry Free a Classic Rock Night minifesztiválon

A Cry Free zenekar szokásos őszi nagykoncertjének ezúttal is a Club202 adott helyet, a “Classic Rock Night” minifesztivál keretei között.

Az új gitárossal (Fülöp Tibor) és a Tatai Tomit ideiglenesen helyettesítő Kaminszki Szergej (Heep Freedom, Celebration Days) dobossal színpadra álló Deep Purple tribute zenekar, a Cry Free,  szokásos őszi fővárosi nagykoncertje valódi örömünnepre  sikeredett – ami nagyban volt köszönhető az előzenekarként is szinte teljes műsort játszó Uriah Heep tribute zenekarnak, a Heep Freedom csapatnak.

Ezúttal a Cry Free buli törzsét a 45 éves “In Rock” album adta, de természetesen a klasszikus Purple slágerek és zenei csemegék ezúttal sem maradhattak ki a műsorból. Nagy örömömre a hangulatot és az est fényét Körmendi Roland (Heep Freedom) vendégszereplése emelte. A két énekes duettje nem mindennapi élményt jelentett – remélem, nem utoljára láttuk és hallottuk őket egy színpadon és nótában (bár a nyáron, a Celebration Days projektben már volt erre példa, mégsem tudok velük betelni).

Egy igen kellemes este sikeredett, amely barátokkal és kiváló muzsikával telt. Hatalmas köszönet és tisztelet jár Nekik, Nektek mindezért. Legközelebb a fővárosban november 27-én, a Legenda Sörfőzde Centerben találkozunk!

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6211901504109753361″ authkey=”Gv1sRgCN-kyJi69sLQwQE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Cry Free koncert – 2015.10.30″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Keresztes Ildikó akusztikus a Terézvárosi Búcsú műsorán

A Terézvárosi Búcsú könnyűzenei programjai között, vasárnap kora este Keresztes Ildikó akusztikus műsorral szórakoztatta a nagyérdeműt.

Szombat délután jött a hír, hogy másnap Keresztes Ildikó koncert lesz, ráadásul végre a belvárosban – és nem is akármilyen. Ezúttal a Terézvárosi Búcsú színpadán akusztikus trió felállásban csendültek fel az ismerős dalok. Keresztes Ildikót most a teljes “band” helyett csupán egy billentyű (Mirko Milan Milosevits) és egy akusztikus gitár (Szűcs Janó) kísérte. A dalok erejéből, a koncert hangulatából ezzel semmit nem vesztettünk, sőt. Ha lehet, a Rómeó így még jobban tetszett:

Rövid, de igen kellemes koncert sikeredett.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6207055266415629601″ authkey=”Gv1sRgCNC8r4_AtLmFrwE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Keresztes Ildikó akusztik – 2015.10.18″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Nyugtalan és Karcolat a Route 66 Baráti Klubban

Egy októberi szombat estén a Nyugtalan és Karcolat zenekarok szórakoztatták a csepeli Route 66 Baráti Klub közönségét.

A Nyugtalan és Karcolat zenekarokban a közös pont a billentyűs-énekes Szepesi Richárd – Ricsosz régi ismerősöm (2006-2007 környékéről), akivel a Vazul Vére előadás kapcsán hozott újra egy útra az élet, így ezen az estén a kíváncsiság hajtott a csepeli klub irányába.

Ígéretemhez hűen, amikor a fények engedték, kattogott a kezemben a fényképezőgép. Az így készült hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6206944512036883137″ authkey=”Gv1sRgCIeejJrZwY6SoQE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Nyugtalan és Karcolat – 2015.10.17″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

 

Invader 10. születésnap a Club202-ben

Az Invader és rajongói a zenekar fenállásának 10. évfordulóját ünnepelték ezen az októberi péntek esténa a Club202 színpadán.

A 25. Rockmaraton és a VIII. Zorall Sörolimpia után most végre klub körülmények között is hallhattam-láthattam az Invader zenekart. Vártam már ezt a  “10 év megszállás” bulit, hisz  a srácok a zenekar fennállásának 10. évfordulóját ünnepelték – az ilyesmi pedig mindig nagy bulit jelent, vendégekkel, meglepetésekkel.

Mivel az évek alatt számos tagcserét megélt zenekar jelenlegi felállása  (Jósa Tamás – ének, Munkácsi Tamás “Tommen” – szólógitár, Mezőfi József – basszusgitár, Hornyák Péter – dob, Lahovicz Zoltán “Puccer” – szólógitár ) csak 2012 szeptembere óta muzsikál együtt, nem volt meglepő, hogy a bulira meghívták két korábbi énekesüket is: Szűcs Tüdő Attilát és Nachladal Istvánt – ugyan mindkét vendég részére készültek a srácok egy saját és egy “cover” nótával, Nahi két dalát végül mégiscsak Yosha előadásában hallhattuk.

A bulin a régi és vadiúj Invader dalok mellett “cover” nóták is felcsendültek, köztük a személyes kedvencem, a Bruce Dickinson féle “Teras of the Dragon” is – egy gyönyörű nóta, kiváló interpretációja: bizony mozgóképes-hangos megörökítésért kiálltott:

És nem meglepő módon a koncert alatt kattogott a fényképezőgép a kezemben  – mert még mindig nem tudom megunni, amikor és ahogy egy kiváló hangú, ezerarcú énekes-frontember teszi a dolgát fenn a színpadon, s hozzá még a gitárosok is élnek, pörögnek, erősen jelen vannak. Mindennek eredménye a 100+ publikus fotóm – mert véletlenek nincsenek.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6206629328217340961″ authkey=”COaY78vlptqv5wE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Invader 10. születésnap – 2015.10.16″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

 

Heep Freedom a Crazy Mama színpadán

A P. mobil vendégeként ezen az estén a Heep Freedom zenekar legénysége mutatkozott be a nagyérdeműnek – és 45 percen kersztül zengtek a Uriah Heep nóták, szívből, igazán, vérprofin.

Igen ritkán és csak indokolt esetben indulok el egyedül a Gubacsi út irányába, a Crazy Mama programjaira – ezen a télies estén értük (Heep Freedom) mégis megtettem, s bizony jól döntöttem. Egy fiatal banda, fiatal zenészekkel ősrégi (Uriah Heep) dalokat játszott, szívvel-lélekkel, tele energiával és tisztelettel.

A 45 perces műsor kilenc nótája gyors egymásutánban csendült fel, én pedig örömmel fedeztem fel köztük a Gypsy-t, majd bukkantam új kedvencre a July Morning dalban (mert Körmendi Roland előadása, hitelessége ezúttal ebben végleg megfogott).

A buli lendületét és erejét még a technika ördöge sem tudta megtörni – a kieső mikrofon ellenére ügyesen megoldott és hibátlan vokálokat hallhattunk. Ez a rövid, de pörgős műsor nálam most különösen betalált – eredményeképp vasárnap délutánra beköltöztek a Uriah Heep nóták a lejátszómba, s a szívembe is.

Október 30-án újra találkozunk a Cry Free & Heep Freedom közös bulin – ezúttal teljes programmal, a Club202 színpadán.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6205239084253783745″ authkey=”Gv1sRgCJPSitz27vzvOQ” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Heep Freedom – 2015.10.10″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

És a rövid, de igen komoly setlist:

Easy Livin’
Devil’s Daughter
Bird Of Prey
Stealin’
Gypsy
July Morning
Sunrise
Look At Yourself
Lady In Black

Fucktoberfest Tribute Madness a Dürer Kertben

Egy októberi péntek éjjelen a Dürer Kert három termében összesen 12 „tribute” zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt – a „Fucktoberfest Tribute Madness” fesztivál apropóján.

Nem ez volt az első tribute fesztivál a Dürerben, de ez volt számomra az első, ahol megbízott fotósként voltam jelen – kilépve ezzel a megszokott műkedvelő fotós szerepből és a komfort zónámból. Egy kivétellel számomra ismeretlen zenekarokat fotóztam, ráadásul az 5+1 koncert között voltak időben egymás átfedőek is. Mégis örömmel vettem a megkeresést és szembe néztem a kihívással: este nyolctól hajnali fél kettőig kattogott a kezemben a gép.

Eredményképp a nagyteremben zajló 4 buliról (Rammsturm, Slipchaos, Scary Guyz, gRaiN) és a középső terem utolsó két koncertjéről (Paradise Host, Iron Inside) készültek a hangulatképek:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6204447729118338545″ authkey=”CLvuvYiCzq7SLA” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Fucktoberfest Tribute Madeness – 2015.10.09 ” row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Az Iron Inside buli képei külön albumba kerültek és külön bejegyzés is született hozzá (lásd ITT)

Iron Inside a Fucktoberfest Tribute Madness fesztiválon

Egy péntek éjjelen, éfjél után Iron Maiden nótáktól volt hangos a Dürer Kert új, középső terme – ahol az Iron Inside épp egy újabb fergeteges bulit csapott a Fuctoberfest Tribute Madness apropóján.

Egy hét sem telt el, s megint Iron Maiden nóták varázsoltak el – előző szombaton a Kiss Zoli vezette 19 éves Iron Maidnem (képek és videók ITT), most pénteken pedig Jósa Tamás és az Iron Inside volt az elkövető. S ezek után már az sem lep meg, hogy ma egész délután Maiden dalokat hallgattam, itthon.

Mivel három teremben párhuzamosan futottak a koncertek, s fotós megbízásom is volt aznapra (kösz Yosha!), késve, majdnem a buli harmadánál sikerült megérkeznem a színpad elé. Mint utóbb kiderült, így lemaradtam az új nótáról – pedig kifejezetten érdekelt volna ez a Speed of Light interpretáció is. Sebaj, majd legközelebb.

Volt két nóta amit mindenképp szerettem volna hallani, s megörökíteni mozgóképes-hangos formátumban is. Ezek szerencsére a buli közepén illetve végén hangzottak el, így sikerrel jártam (és a srácok is jóváhagyták a publikálásukat):

Úgy történt, ahogy vártam: továbbra sem tudnám eldönteni melyik formáció (Iron Inside vs Iron Maidnem) tetszik jobban. Mivel nem vagyok (eddig legalábbis nem voltam) Iron Maiden rajongó, csak fotós és műkedvelő szemmel tudok ítélni: az talán nem meglepő, hogy fotósként az “Inside” jobban vonz, viszont a “Fear of the Dark” dal továbbra is Kiss Zolinak áll jobban – a Run to the Hills esetén pedig nálam Yosha a befutó. Tehát nincs mit tenni, következetesen fogom mindkét csapat bulijait látogatni….

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6204460347474258401″ authkey=”CKmf69j6jt78Ug” imgl=”none” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Iron Inside – 2015.10.09″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

És álljon itt az elhangzott dalok listája is (köszönet érte Kaczvinszky Zsoltnak):

Aces high
Speed of light
Powerslave
The trooper
Can i play
Lord of the flies
No more lies
Fear of the dark
Iron maiden
Flight of icarus
The number of the beast
The clansman
Die with your boots on
Run to the hills