Ritka alkalom, amikor metal zene szól a Gozsdu Udvarban. Ezen az estén bizony két szívemcsücske banda muzsikált a Gozsdu Mano Klub színpadán. A Salvus és divideD legénysége ismét megmutatt hogyan kell egyedi és minőségi bulit csinálni.
Két zenekar, egy baráti társaság, szívemcsücske emerkék és igényes, egyedi muzsikák. Az új tagokkal és új nótákkal érkező divideD és Salvus zenekarok ezúttal sem okoztak csalódást. Persze, valószínűleg nekem nem is tudnának.
A divideD most először két gitárossal és zavarbaejtően pontos kezdéssel állt színpadra – V0id bemutatkozó bulija lett ez a koncert. A Salvus legénységében is új tagot üdvözölhetettek a fővárosi rajongók – a dobok mögött immár Kiss Gergelyt láthattuk, hallottuk. A divideD a megjelenés előtt álló “Modulus” dalait már nem először játszotta, a szintén lemez felvételen dolgozó Salvus-tól viszont még alig halhattunk új dalt.
Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
https://goo.gl/photos/rcZA4VXSbcV3YKLJ8
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az estének volt egy harmadik fellépője is, a Crashing Days zenekar – de arról a buliról most sikerült teljes egészében lemaradnom.
Március utolsó péntekén a Lord rajongóknak mutatkozhatott be a Vegas Mafia zenekar a Barba Negra Music Club deszkáin – rövid, energikus bulival nyerve meg maguknak a közönséget.
Molnár Péter „Stula” színpadi tevékenységét egy 2014 szeptemberi Mobilmánia koncert óta követem figyelemmel. Azóta számos formációban és műfajban láttam őt színpadon (Crazy Granat, Acoustic Rock Jam, Stula és a Patrióták, Vazul Vére rockopera), közülük az aktuális kedvencem tőle mégis a Vegas Mafia féle muzsika lett. Bár csak harmadik alkalommal volt szerencsém koncerten látni-hallani őket, mégis már kedves ismerősként üdvözöltem a műsorban elhangzó dalokat:
1. Hetes (Los Vegas – Ez arról szól… album) 2. Katona(Los Vegas – Ez arról szól… album) 3. Déli Part(Los Vegas – Ez arról szól… album) 4. Gépnek Pont Jó(Mafia – Aki minden lát…. album) 5. Álmodni Ébren(Los Vegas – Ez arról szól… album) 6. Mint Egy Filmben(Los Vegas – Ez arról szól… album) 7. Még Egy Nap(Mafia – Aki minden lát…. album) 8. Túlélő Show(Los Vegas – Ez arról szól… album) 9. Tenyered Az Ég Felé (Vegas Mafia – Ne Várj EP) 10. Csótány (Mafia – Aki minden lát…. album)
És bizony kezdem már érteni, hogy a Mafia (2006-2010) és Los Vegas (2011-2012) zenekarok felbomlása után miért alakult meg 2013-ban a Vegas Mafia és új dalok írása mellett miért szerepelt céljaik között a két elődzenekar nótáinak megőrzése. Szinte egytől-egyig hibátlan szerzemények, frappáns, értelmes szövegekkel és fülbemászó dallamokkal. Ehhez már csak hab a tortán Stula karcos hangja és a srácok erős színpadi jelenléte.
Ezen az estén Stula invitálására érkeztem a kalóz hajó fedélzetére, most először hivatalosan is „sajtós” minőségben, géppel a kézben. Így álljanak itt a buli hangulatképei (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Ezen a márciusi vasárnap estén új helyen, a Körösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ színháztermében csendültek fel az oly jól ismert és szeretett Vazul Vére rockopera dalai – és mi újra részesei lehettünk annak az előadásnak, amit bizony nem tudunk megunni, s sokadik alkalommal is ugyanolyan lelkesedéssel éljük végig, mint először.
Bő egy éve nem láttam a rockoperát, így nem volt kérdés, hogy ezen a fővárosi előadáson immár ott a helyem. S ha már tehetem – és tehettem – újra géppel a kézben. A lehetőséget és a tiszteletjegyet ezúttal is köszönöm a szervezőknek.
Rohanó, egyre személytelenebbé váló világunkban üde színfoltot jelentett ez az este is. A művelődési ház előterébe belépve Vazul Vére rajongók és szereplők egyaránt kedves ismerősként üdvözöltek, s sokaknak volt néhány kedves szava is hozzám. Újra rádöbbentem, bizony nem véletlen, és főképp nem “üres” frázis az előadás körül kialakult közösségre a “Vazul család” jelző…
A hosszabb kihagyásnak köszönhetően én most láttam először István szerepében Ráduly Leventét. Bár fura volt ifjú Istvánt látni a színpadon (hiányzott Vikidál Gyula jól ismert karaktere), de panaszra nem lehetett okom: Levente kiválóan megoldotta a feladatot.
Vazul Vére rockopera – István szerepében: Ráduly Levente
Nekem néhány átvezető szöveg is újnak tűnt, s a jelmezekben is történt időközben változás. A Levente herceget alakító Schrott Péter jelmeze például biztosan változott. A korábbival ellentétben ez már kevésbé jófiús, sokkal karakteresebb.
Vazul Vére rockopera – Levente szerepében: Schrott Péter
Egyúttal örömmel tapasztaltam, hogy az énekesek is még látványosabban magukra szabták a karakterüket – színpadi jelenlét és a dalok előadásmódjának tekintetében is. Nekem Jósa Tamás Torda táltosánál tűnt ez fel leginkább. Kellemes változatosságot adtak a dalokba csempészett keményebb, hörgős pillanatok, s a tőle koncerteken már megszokott erős gesztikulálás is. Nem egyszer széles mosolyt csalva ezzel az arcomra.
Vazul Vére rockopera – Torda szerepében: Jósa Tamás
Az apróbb módosítások mellett örömmel tapasztaltam a helyszín-változás hatalmas előnyét: végre nem volt komoly gond a hangtechnikával, így ezúttal kifejezetten élvezhető minőségben szólalt meg az előadás. A látványra is csak fotósként lehetett panaszom. Az előadás hangulatát meghatározó fáklyák (állványok) a színpad két szélén valahogy mindig útban voltak, s a hangulatosabb fények is tudtak bosszantó pillanatokat okozni munka közben.
A hely adottságainak köszönhetően a színpadon ugyan éghettek a fáklyák, de a közönség közé már nem jöhettek le velük a szereplők. Így elmaradt a korábban az előadás zárásának közvetlenségét adó mozzanat, az énekesek ezúttal csak előadás után, az előtérben jártak köztünk. Élvezték a sikert, az ismerős örömtől ragyogó arcokat. Fogadták a barátok, rajongók gratulációit, dedikáltak, fényképezkedtek, csevegtek. Tették mindezt vidáman, szívvel-lélekkel, bűbájosan.
Köszönöm a kellemes estét, kedves szavakat, mosolyokat. Ígérem, ha rajtam múlik, nem fog egy újabb év eltelni a következő Vazul bejegyzésemig!
És végül álljanak itt az albumba rendezett hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
Az Invader zenekar vendégeként a Crazy Mama színpadán ezen a márciusi szombat estén a Vegas Mafia legénysége mutatta meg milyen az igazi, kemény, dögös rock and roll – s továbbra is úgy gondolom, ez a legjobb muzsika amit eddig Molnár Péter Stulától hallottam (pedig szerencsére van egy pár).
Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
https://goo.gl/photos/vzZSsXgKoHY1iqU86
Döbinek köszönhetően pedig hangos-mozgósképes emléke is maradt a bulinak: https://youtu.be/JtxgnjWhJ1k
Újabb teltházas, “hazai pályás” koncertet adott a Triász legénysége ezen a márciusi péntek estén – nagy örömömre ezúttal Szűcs Janóval (gitárral) kiegészülve, zeneileg tovább színesedve.
A B52 zenekar márciusi klubkoncertje egyúttal Juti születésnapi bulija is volt – s ezúttal Járdány Barna igazoltan hiányzott, Őt ezen az estén Jankai Sebastian helyettesítette.
A márciusi tribute fesztivál a klasszikusok jegyében zajlott a Dürer Kert három termében – a Classic Tribute Fesztiválon most először mutatkozhatott be a Heep Freedom legénysége, az Iron Inside pedig számos kamerával rögzített exra műsorral készült. Az est kellemes meglepetése a Nightquest csapata lett.
Hangulatképek – köszönetképp:
https://goo.gl/photos/gP3gMFxhgunLtWyK7
A “menetrend” pedig ez volt:
NT
20:00 Manowar by Manomore
21:00 AC/DC by ACid/DC 22:20 Iron Maiden by Iron Inside ★ Koncertfelvétel ★
23:50 Guns ’n Roses by Reckless Roses ★ 5 éves jubíleumi nagy koncert ★
041
20:00 Ozzy/Black Sabbath by 4OZ 21:00 Nightwish by Nightquest 22:30 Uriah Heep by Heep Freedom
23:50 Motörhead by Motörhand
KT
20:00 Running Wild by The Privateer
21:00 Judas Priest by Judas Best
22:30 Hammerfall by Hammerstrike
23:50 DIO by Heavy & Hell
Ezen a márciusi péntek estén Tóth Attila (Pokolgép, Madách Színház) önálló estjét élvezhették a Legenda Sörfőzde Centerben összegyűlt barátok, rajongók, rock zene szeretők.
Tóth Attilát A Társulat című “szereposztó-tehetségkutató” műsor kapcsán szerettem meg valamikor 2008 tájékán – elsősorban az Árnyékdal interpretációjának köszönhetően. Azóta szemmel tartom és keresem a lehetőséget rá, hogy színpadon lássam, énekelni halljam. Kezdődött ez a jubileumi István, a Király előadással, ahol Ő Torda szerepét játszotta, énekelte. Majd 2010-ben Attila a Pokolgép zenekar fronembereként debütált, színt és új erőt hozva a jól ismert és szeretett dalokba. Azóta pedig bizony egyre többet fordulok elő a Pokolgép bulikon – az utóbbi években már fényképezőgéppel a kézben, s nagy örömömre sorra jelennek meg az ezeken a koncerteken készült fotóimat használó cikkek, interjúk. Néhány éve, Anyák napján, eljutottunk egy Edda musical – A kör előadásra, ahol Attila hangja és játéka ismét elvarázsolt – erőt és színt vitt a kamasz koromból ismert és szeretett dalokba. A hab a tortán számomra a jelenleg is futó Nyomorultak előadás jelenti, ahol a budapesti Madách Színház deszkáin Attila Jean Valjean-t alakítja, nem is akárhogyan. Külön öröm számomra, hogy némi szerencsével egy előadásban láthattam egy számomra oly kedves színésszel, Debreczeny Csabával (Javert szerepében).
Most végre úgy alakult, hogy ezen a péntek estén – egy kedves barátnőmnek tett ígéretemet beváltva – eljutottunk Tóth Attila önálló estjére, a Legenda Sörfőzde Centerbe. Vártam már ezt a bulit, mégis az este végén hiányérzetem maradt: nem volt élő zenei kíséret (legalább egy zongora vagy gitár nagyon kellett volna), se tudatosan felépített repertoár. Szívvel-lélekkel szóltak a ’80-as és ’90-es évek rock slágerei, itt-ott metálos erővel, hangjának igazi erősségét megcsillantva, de nagyon hiányzott nekem Attila “másik oldala”, a musical világ dalai – Jézus Krisztus Szupersztár, Nyomorultak, Mozart.
A fotós énem azonban nem panaszkodhatott. Attila mosolyogva, átéléssel dalolt, én pedig a közönség közül, vele szemben állva kattogtattam. Számos fotó készült, ám közülük ismét csak a legjobbakat publikálom. Így álljanak itt a buli hangulatképei (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
A februári Triász klubkoncerten ismét megtelt a belvárosi Backstage Pub a rajongókkal, s mi egy újabb vidám és színvonalas este részesei lehettünk a Kálmán-Sipos-Jankai triónak köszönhetően.
Hangulatképek (a “kevesebb több” elvet követve) – köszönetképp:
