Category Archives: Koncert

25. Rockmaraton: csütörtök – Invader koncert

Koncert, ,

A 25. Rockmaraton nekem az első volt – ráadásul sajtós szerepben telt, bár csak csütöröktől tudtam ott lenni. Az első napom fénypontja az Invader zenekar koncertje, csalódása pedig a Nevergreen lett.

Csütörtök délután, vonattal érkeztünk meg a 25. Rockmaratin helyszínét adó Dunaújvárosba. Sátrazás helyett a kollégiumi apartmanok kényelmét választottuk., így első utunk a Dózsa György úti szállásunkra vezetett – jól döntöttünk: itt a két szobából álló lakóegységhez külön fürdőszoba tartozik, a szobában hűtő, rend, tisztaság és vetett ágy várt minket.

Ugyan a fesztiválbusz “Dózsa-mozi” megállója nem esett messze a kollégiumtól, de mivel a pontos menetrendet és a megálló helyét akkor még nem sikerült kideríteni, végül taxival indultunk a fesztivál helyszínére, a Szalki-szigetre. A két műszakban, 20 autóval dolgozó helyi társaság (Sárga Taxi) kiválóan teljesített: 990 forintos fix áron, korrekt és kedves sofőrökkel szállította a fesztiválozókat a sziget és a város között.

A fesztivál élhető és kezelhető méretének köszönhetően a bejutást követően 10 perc elég volt felmérni a helyet és eligaszodni a 4 színpad között. Fröccsel a kézben indultunk a nagyszínpad felé, ahol már ment a Depresszió koncertje. Alig múlt nyolc óra, a közönség mégis kiváló volt: egy emberként térdelt le, majd ugrott fel a színpadról felhangzó “mindenki ugrik” sor hallatán. Bár továbbra sem vagyok Depressziós rajongó (nekem valahogy még mindig nem eléggé egyediek, túl sok a Tankcsapda “feeling”), a “Nem akarok elszakadni” és “Csak a zene” nótáknak örültem.

A nagyszínpad mellett lévő Hammerworld Arénával folytattuk az estét. Szervezői bravúrnak hála a két színpad helyenként  átfedésben lévő  műsora lényegében nem zavarta egymást – persze ennek ára volt: a kisszínpad sátra blokkolta a kívülről érkező hang mellett a levegőt is. Az Ideas zenekar koncertje mégis maradásra bírt. Nem vagyok a női énekesek híve, de esetükben kivételt tettem – ehhez a dallamos metal muzsikához jól illett Kun Anita hangja.

A nagyszínpadon már ment a Biohazard buli, én mégis maradtam a Hammerworld színpad közelében, hisz igazából a következő fellépő miatt voltam itt aznap: az Invader zenekart azóta szerettem volna élőben látni-hallani, hogy a frontemberüket (Jósa Tamást) először hallottam Torda szerepét énekelni a Vazul vére rockoperában. Bizony, nem csalódtam: azt az erzerarcú és kiváló hangú frontembert láttam viszont a színpadon, akit korábban megismertem – aki már a beállás alatt bolondozott, szórakoztatta a közönséget és önmagát is (a sátor másik végében felhangzó karaoke alapra történő “Tinédzser dal” ráénekléssel, majd egy rögtönzött akusztik dalolással). Majd végre elindult a buli, s jöttek a saját és “cover” nóták vegyesen. Kedvencem lett a 2014-es “Szép új világ” lemezen is hallható Ezer wattos vallás daluk, kellemes meglepetés volt a “Soha nem elég” nóta felbukkanása, a Helloween dal repertoárba kerülése viszont már nem lepett meg.  Kiváló buli volt, csak túl rövid – iszonyatosan hamar elrepült az az egy óra. Bármeddig elhallgattam volna még őket. Egy biztos: nem ez volt az utolsó buli, ahol az első sorokból hallgattam őket végig, s kattogott a gép is a kezemben.

Hangulatképek – köszönetképp:
[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6173309051445722657″ authkey=”Gv1sRgCPO-wvru-bzAWA” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Invader koncert – 2015.07.16″ row=”2″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Fekete Arany Klub (FAK) nyitóbuli – 2015.06.25

Koncert, ,

A Fekete Arany Klub (FAK) nyitóbuliján a kiváló kézműves sörök mellett mini akusztikus koncertnek is örülhettük – Körmendi Roland és Mészáros Gergely rock klasszikusokból szemezgetve adta meg az este alaphangulatát.

Rolandot a Heep Freedom zenekar frontembereként és Cry Free rajongóként volt szerencsém korábbról ismerni, így egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a nyitóbulin ott a helyem – a klub és az akusztikus produkció is kifejezetten érdekelt.

A FAK a Bartók Béla úton, a BME közvetlen szomszédságában (vonzáskörzetében), tömegközlekedési eszöközökkel többféleképpen és könnyen elérhető helyen található, így minden esélye megvan a sikerre. Kívánom is nekik a sikert, hisz láthatóan lelkes és lelkiismeretes csapattal van dolgunk, akiknek sikerült egy igényes és hangulatos közösségi teret teremteniük.

Az olajipari témájú környezetben széles itallapról válogathattam volna, mégsem sikerült túljutnom a Legenda Sörfőzde kézműves sörein – ezen az estén, s a következő alkalommal sem. Boros voltom ellenére leragadtam a meggy sörnél, amiből rögtön három pohárral sikerült is legurítanom.

A mini koncert pedig teljesen elvarázsolt: Rolandnak hangosítás és mikrofon nélkül sikerült beénekelnie a teret, s a tőle megszokott vidámsággal és lendülettel megszólaltatni a számára oly kedves nótákat. Talán ezért és nem az elfogyasztott sör menniség hatására hagytuk el asztalunkat, s telepdtünk le a galéria lépcsőjére, a fiúkhoz kicsit közelebb.

Száz szónak is egy a vége: még sok-sok ilyen akusztikus mókát, kellemes estét és hangos sikereket a duónak és a helynek is. Az biztos, hogy nem először fordultunk meg itt, jövünk még!

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6171449970522081745″ authkey=”Gv1sRgCJ3EmLH16N-MSQ” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: FAK nyitóbuli – 2015.06.25″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

B52 koncert – 2015.07.10

Koncert, , , , , , ,

A B52 júliusi klubkoncertjén a zenekarnak két vendége is volt – nagy örömünkre néhány dal erejéig Kékesi “Bajnok” László és Juhász “Kicsi” Attila is erősítette a csapatot.

Egy hosszú hét végén, s egy kiváló Pokolgép koncertet követően (képek és beszámoló ITT) két autóval konvojoztunk át a Barba Negra Track-ből a BackStage Pub-ba a B52 bevetés kedvéért. A buli végére már alig álltam a lábamon a fáradtságtól, de amíg szólt a zene és kattogott a gép, ez fel sem tűnt.

Mivel a folyamatos Facebook bejegyzéseknek köszönhetően tudhattuk, hogy Szűcs Janó ismét világot jár, már meg sem lepődtünk rajta, hogy a gitáros poszton ezúttal is Szabó Attist üdvözölhettük. Beugró tag ugyan, de Janó sűrű táncrendje miatt a nyáron már volt ideje beleszoknia, s láthatóan jól bele is illik a csapatba. Ezúttal is örömzenélős, vidámkodós buli részesei voltunk – hisz velük ezt másképp nem lehet, ők ezt másképp nem tudják.

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6171089052538787761″ authkey=”Gv1sRgCICwjdukvd6_Vg” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: B52 koncert – 2015.07.10″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Mobilmánia koncert – 2015.07.09

Koncert, , , , , , ,

Ezen a júliusi csütörtök estén a Mobilmánia zenekar legénysége szórakoztatta a Barba Negra Track közönségét – és nem is akárhogyan.

Különleges este volt ez, amit Zefiék az egészségügyben dolgozóknak ajánlottak, s ahol az időben (18h és 19h között) érkezők ingyenesen léphettek be. Az új dobossal (Csintalan Gyurival) játszó Mobilmánia zenekarhoz ezen az estén is csatlakozott Vikidál Gyula és Horváth Attila is, az előzenekar pedig most is a Bermuda RockbanD volt.

Ezalkalommal időben érkeztem a tetthelyre, mivel koncert előtt még dolgom volt: a Rockbook online rockmagazin számára készült egy interjú Stulával, aminek szem- és fültanúja lehettem (a lehetőségért köszönet Máthé Krisztának) – s ha már ott voltam, akkor néhány fotót is készítettem.

Szánom-bánom, de az előzenekar műsorát csak távolról hallgattam – sikerült csajos traccspartival eltölteni az időt. A Mobilmánia koncertjének kezdetére viszont már ismét a színpad előtt álltunk, csatlakozva barátokhoz – a Mobilmánia törzsrajongó csapatához.

Profi, vidám és energikus buli volt, régi és új dalokkal, Tunyóra emlékezéssel, pirotechnikával és mozgó dobogókkal. Koncert után pedig ezúttal is dedikálás és közös fotózkodás következett.

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6170705279327821825″ authkey=”Gv1sRgCIX1yeLBw9un_wE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Mobilmánia koncert – 2015.07.09″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Pokolgép koncert – 2015.07.10

Koncert, ,

Az előszilveszteri buli után végre visszatért a Pokolgép a Barba Negra színpadára – ezen a nyári estén a Track szabadtéri deszkáin csendültek fel a legendás nóták.

Idén még nem láttam őket színpadon, hisz a fővárosban az elsőszilveszteri buli után nem játszottak a srácok (Tóth Attila – ének, Kukovecz Gábor – gitár, Pintér Csaba – basszusgitár, Z. Kiss Zalán – gitár, Kleineisel Márk – dob), így vártam már ezt a Pokolgép bulit, nagyon. Hónapokkal előre mevettem már a jegyet, így nem lehetett kérdés, hogy ez a péntek este merre talál – a Barba Negra Track nézőterén, fényképezőgéppel a kézben.

Ezúttal sem csalódtam, mert bennük nem lehet. Vidámkodós örömzenélés ment odafent a színpadon – összeszokott és lendületes csapathoz méltóan. Örömmel vettem, hogy a nagy klasszikusok mellett az a néhány “új” dal (Ne köss belém!, Metal-bomba, Az álarc lehull, Ringben) is terítékre került.

Egy idő után már a “kicsit sem szomjas” rajongótársak és a közel sem tökéletes világítástechnika (nem értem hogyan lehet az énekest hosszú percekre koromsötétben hagyni) sem tudott igazán zavarni, csak élveztem a bulit. És igen, várom már az új albumot, s a következő találkozást (Rockmaraton és C+ Fesztivál).

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6170358279478044113″ authkey=”Gv1sRgCL3hsafPr4uHXA” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Pokolgép koncert – 2015.07.10″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Cry Free Tábor 2015

Koncert

A III. Cry Free Tábort ezen a nyáron a rábakecöli törzsrajongók szervezték – példás vendégszeretettel és kedvességgel fogadtak minket.

Eltelt már egy hét, mégis még mindannyian emlegetjük a múlt hétvégi közös mókát. Egészen eddig csak a legendákat hallottam arról, mennyire jók a kecöli bulik, mennyire szeretnek oda évről évre visszatérni a srácok, de most végre magam is átéltem, s már értem –  és visszavágyok.

Csütörtökön indult a móka, mi azonban csak péntek délután érkeztünk meg Rábakecölbe, akkor csatlakoztunk a csapathoz és házigazdáinkhoz. Első közös programként a ping-pong bajnokság közepébe csöppentünk, majd délután Vadosfán a Lisztes-beach várt bennünket. Csodálatos környezetben elköltött tartalmas (gulyásleves) vacsora és egy kis akusztikus örömzenélés közepette ismerkedtünk a KGB (Kecöli Gondűző Barátok) apraja-nagyjával – részemről fényképezőgéppel a kézben.

A szombati nap barátságos foci- és kosárlabda mérkőzéssel indult, majd kolbászos lecsős ebédre volt meghívásunk. Az étel-ital mellett érdekesnél-érdekesebb programokkal is vártak minket: birtok-szemle, traktorozás, quad és jeep túra közül válogathattunk – egy darabig még biztosan emlegetni fogom a töltésre felkaptató terepjáróban uralkodó AC/DC hangulatot. S mindeközben már készült a vacsoránk, vaddisznó pörkölt rotyogott egy üstben.

Az esti koncert minden várakozásomat felülmúlta. Három generáció élvezte együtt a kedvenc zenekaruk muzsikáját. Öröm és szeretet sugárzott az arcokról, s Jázmin vendégszereplésének köszönhetően ismét duettben csendült fel a Soldier of Fortune. A végére  pedig elszabadult a színpadon a pokol: szerepcsere volt szinte minden poszton, így került billentyűs a dobok mögé, énekes kezei közé a Hammond, s keveredtek össze a gitárok is.

A kétszer egy órás buli után még jó idejig nem volt kedvem visszatérni a szállásra, inkább fáradtan lődörögtem a tetthelyen, s néztem hogyan pakolnak a srácok. Valahogy ugyanígy voltunk vasárnap délelőtt is. Felkeltünk, összepakoltunk, de nem nagy kedvünk volt útnak indulni, s visszatérni a nyüzsgő, zajos fővárosba – s végül mégis megtettük és vissza is vágyunk. Remélhetően jövőre Veletek ugyanitt folytatjuk!

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6168494459504509457″ authkey=”Gv1sRgCKfXh_Xb64CD8gE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Cry Free Tábor 2015″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Acoustic Gallery – 2015.06.18

Koncert, , ,

Egy hűvös csütörtöki nyári estén ismét a fővárosban köszönthettük Korit és Norbit, azaz az Acoustic Gallery formációt.

A novemberi két buli után végre ismét Budapesten zenélt Koroknai Árpi és Kozma Norbi. Az Acoustic Gallery névre keresztelt formáció ezúttal a Radar zenekar vendégeként, az utolsó évadát élő Városligeti Sörsátorban szórakoztatta a nagyérdeműt.

Szép sorban csendültek fel a magyar és nemzetközi rockzene klasszikusai, köztük a személyes kedvencem (legalábbis Koriék előadásában mindenképp kedvenc), a Kóbor Angyal is – kicsit talán kerülhetett volna hátrébb is a sorban ez a dal, akkor többen hallották volna.

Ezúttal is kattogott a kezemben a gép, s három nóta erejéig a videó felvételt is elindítottam – érdemes volt. Őszinte és profi muzsika szólt, ismert és kedvelt dalok egyedi felfogásban – tessék nézni, hallgatni és ámulni:

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6164028264817469073″ authkey=”Gv1sRgCP7I_N6en82IsAE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Acoustic Gallery – 2015.06.18″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Cry Free koncert – 2015.06.19

Koncert,

Fergeteges hangulatú klubkoncerttel vett búcsút a Cry Free zenekar és közönsége a PECSA Cafe-tól ezen a nyári péntek estén. 

A lebontásra ítélt Petúőfi Csarnok különböző helyiségei az évek során számtalan este voltak tanúi rock and roll örömzenélésnek. Ezúttal kishazánk legjobb Deep Purple tribute zenekara, a Cry Free búcsúzott muzsikával az egyik törzshelyüknek számító “kávézótól”.

Rajongók, barátok gyűrűjében csendültek fel a nagy klasszikusok és valódi zenei ínyencségek a parányi színpadon. Egy-egy ízelítő mindkettőből, az új masinámnak köszönhetően:

A buli tetőfokán indult meg a szerepcsere a színpadon: énekes ült a dobok mögé, dobos a kongák elé, billentyűs és rajongó kezébe került mikrofon. Mert ilyenkor nincs lehetetlen, s megszűnik a világ – percekre, órákra csak a barátok és a rock and roll léteznek.

Kiváló este volt, méltó búcsúzás – vidámkodással és véletlenül sem szomorkodással.

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6162476416710374241″ authkey=”Gv1sRgCLuj5bSBysXE-QE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Cry Free koncert – 2015.06.19″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Keresztes Ildikó Band koncert – 2015.06.06

Koncert,

Pestszentimrén, kerületi rendezvényen, és ismét szabadtéren zenélt a Keresztes Idikó Band (KIB) múlt szombaton.

Ezen a szombat estén ketten csajok képesek voltunk majdnem Gyálig buszozni a Keresztes Ildikó Band (Keresztes Ildikó – ének, Szűcs János – gitár, Mirko Milan Milosevits – billenyűk, Péterfi Attila – basszusgitár, Czébely Csaba – dob) koncertje kedvéért. Talán nem véletlenül.

A Sportkastély mögötti füves területen felállított szabadtéri színpadon nyolc után csendültek fel az ismerős dallamok. Szívből szólt a rock and roll és folyt a vidámkodás odafent a deszkákon – Janót mindig jó mosolyogni és pörögni látni, s hallani vokálozni.

Ugyan ez még csak a második alkalom volt, hogy láttam-hallottam őket a színpadon, már tudom: ha csak rajtam műlik, sok ilyen este lesz még.

Két kedvenc nótám (a Horváth Attila szövegével büszkélkedő “Egészen, mert félig nem tudok” ars poetica-nak is beillik, a “Rómeó” pedig valóban mindig behelyettesíthető, magamra szabható) is terítékre került, így hiányérzet nélkül kezdhettem meg a közel egy órás hazafelé vezető utat (busz és metró).

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6161126287695345089″ authkey=”Gv1sRgCNHxurmk4sbqTA” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Keresztes Ildikó Band – 2015.06.06″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Vazul Vére Közönségtalálkozó – 2015.06.09

Koncert,

A Vazul Vére rockopera csapata ingyenes akusztikus koncerttel és közönségtalálkozóval lepte meg rajongóit egy júniusi hétköznap estén.

Az áprilisi lemezbemutató hangos sikere után egy különleges akusztikus koncerttel készült a Vazul Vére csapata. Mi pedig örömmel üdvözöltük a BackStage Pub színpadán az énekeseket és az időközben már szívünkhüz nőtt dalokat is. Az első blokkban igazi akusztikus örömzenélés tanúi lehettünk (egy csörgő vagy dob mindenkinek jutott), később viszont már az előadásból ismert “alapokra” énekeltek a dalnokok. Meglepetésként pedig némi ízelítőt is kaptunk a rockopera készülő második részéből – mert bizony, lesz olyan is.

Kötetlen és családias este volt, ahol beszélgetni, dedikáltatni és fotózkodni is volt alkalom, s a dupla CD és a hivatalos Vazul Vére póló is beszerezhető volt.

Csak remélni tudom, hogy lesz még ilyen akusztikus koncert – igen, tudom, lenne még mit próbálni, meg nem volt tökéletes, de nem is ez volt a lényeg. Egy összeszokott csapat, a Vazul család dalolt fenn a színpadon, vidáman, örömmel, szívvel-lélekkel.

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6160707580920442497″ authkey=”Gv1sRgCNKTqtyOl9WzggE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Vazul vére akusztik – 2015.06.09″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]