Tegnap este életemben először fotóztam opera előadást. Az OperaInfo.hu csapatának kérésére ragadtam gépet és örökítettem meg a Rigoletto előadás pillanatait. Mindezt tehettem a bemutató előtti fotós próbán, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Néhány hónaoja a fejembe vettem, hogy színházi terepen is próbára teszem magam fotós státuszban. Ekkor jött a MusicalInfo.hu csapatának felhívása: új fotós csapattagokat keresnek. Jelentkeztem, tegnap pedig megkaptam a “bemutatkozási” lehetőséget is: operabemutató előtti fotós próbán való részvételre invitáltak.

Bár a prózai színház nagy kedvencem, az opera és operett műfajért már nem rajongok, így dupla kihívást jelentett a feladat. Egyrészt a kicsi- és közepes koncert termek helyett egy hatalmas színházi térben kellett dolgoznom, másrészt egy hoszzú nap végén egy pörgős, eseménydús koncert helyett a vontatottabb, “szenvedősebb”, három óra hosszú előadás alatt “kellett” végig ébren és éberen maradnom.

A próbára való bejutás meglepően zökkenőmentesen zajlott. Elég volt a helyszínt és időpontot tudni, a személyzeti bejáraton át már akadály nélkül jutottam be a próbára, s a nézőtérre – máshogy nem is sikerült volna, hiszen a főbejárat és a lépcsők mindenhol le voltak zárva, személyzetnek pedig nyoma sem volt.

Az előadás pedig kellemes csalódás volt. Verdi Rigoletto operája ezúttal a vártnál modernebb köntösben, színházi előadásként is jól értelmezhető módon került színpadra. Az élő zenét szolgáltató nagyzenekarért az első perctől rajongtam, s a darabbal is szerencsém volt. A Rigoletto operában a férfi énekesek dominálnak, kellemes bariton és tenor dallamokkal. A két főszereplő bőrébe olasz és mexikói vendég énekesek bújtak, így a “látványra” sem lehetett panaszom.

Hangulatképek – köszönetképp:

https://photos.app.goo.gl/QHAHpTvjhdGno2K69