Cry Free Tábor 2015

Koncert

A III. Cry Free Tábort ezen a nyáron a rábakecöli törzsrajongók szervezték – példás vendégszeretettel és kedvességgel fogadtak minket.

Eltelt már egy hét, mégis még mindannyian emlegetjük a múlt hétvégi közös mókát. Egészen eddig csak a legendákat hallottam arról, mennyire jók a kecöli bulik, mennyire szeretnek oda évről évre visszatérni a srácok, de most végre magam is átéltem, s már értem –  és visszavágyok.

Csütörtökön indult a móka, mi azonban csak péntek délután érkeztünk meg Rábakecölbe, akkor csatlakoztunk a csapathoz és házigazdáinkhoz. Első közös programként a ping-pong bajnokság közepébe csöppentünk, majd délután Vadosfán a Lisztes-beach várt bennünket. Csodálatos környezetben elköltött tartalmas (gulyásleves) vacsora és egy kis akusztikus örömzenélés közepette ismerkedtünk a KGB (Kecöli Gondűző Barátok) apraja-nagyjával – részemről fényképezőgéppel a kézben.

A szombati nap barátságos foci- és kosárlabda mérkőzéssel indult, majd kolbászos lecsős ebédre volt meghívásunk. Az étel-ital mellett érdekesnél-érdekesebb programokkal is vártak minket: birtok-szemle, traktorozás, quad és jeep túra közül válogathattunk – egy darabig még biztosan emlegetni fogom a töltésre felkaptató terepjáróban uralkodó AC/DC hangulatot. S mindeközben már készült a vacsoránk, vaddisznó pörkölt rotyogott egy üstben.

Az esti koncert minden várakozásomat felülmúlta. Három generáció élvezte együtt a kedvenc zenekaruk muzsikáját. Öröm és szeretet sugárzott az arcokról, s Jázmin vendégszereplésének köszönhetően ismét duettben csendült fel a Soldier of Fortune. A végére  pedig elszabadult a színpadon a pokol: szerepcsere volt szinte minden poszton, így került billentyűs a dobok mögé, énekes kezei közé a Hammond, s keveredtek össze a gitárok is.

A kétszer egy órás buli után még jó idejig nem volt kedvem visszatérni a szállásra, inkább fáradtan lődörögtem a tetthelyen, s néztem hogyan pakolnak a srácok. Valahogy ugyanígy voltunk vasárnap délelőtt is. Felkeltünk, összepakoltunk, de nem nagy kedvünk volt útnak indulni, s visszatérni a nyüzsgő, zajos fővárosba – s végül mégis megtettük és vissza is vágyunk. Remélhetően jövőre Veletek ugyanitt folytatjuk!

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6168494459504509457″ authkey=”Gv1sRgCKfXh_Xb64CD8gE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Cry Free Tábor 2015″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Acoustic Gallery – 2015.06.18

Koncert, , ,

Egy hűvös csütörtöki nyári estén ismét a fővárosban köszönthettük Korit és Norbit, azaz az Acoustic Gallery formációt.

A novemberi két buli után végre ismét Budapesten zenélt Koroknai Árpi és Kozma Norbi. Az Acoustic Gallery névre keresztelt formáció ezúttal a Radar zenekar vendégeként, az utolsó évadát élő Városligeti Sörsátorban szórakoztatta a nagyérdeműt.

Szép sorban csendültek fel a magyar és nemzetközi rockzene klasszikusai, köztük a személyes kedvencem (legalábbis Koriék előadásában mindenképp kedvenc), a Kóbor Angyal is – kicsit talán kerülhetett volna hátrébb is a sorban ez a dal, akkor többen hallották volna.

Ezúttal is kattogott a kezemben a gép, s három nóta erejéig a videó felvételt is elindítottam – érdemes volt. Őszinte és profi muzsika szólt, ismert és kedvelt dalok egyedi felfogásban – tessék nézni, hallgatni és ámulni:

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6164028264817469073″ authkey=”Gv1sRgCP7I_N6en82IsAE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Acoustic Gallery – 2015.06.18″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Cry Free koncert – 2015.06.19

Koncert,

Fergeteges hangulatú klubkoncerttel vett búcsút a Cry Free zenekar és közönsége a PECSA Cafe-tól ezen a nyári péntek estén. 

A lebontásra ítélt Petúőfi Csarnok különböző helyiségei az évek során számtalan este voltak tanúi rock and roll örömzenélésnek. Ezúttal kishazánk legjobb Deep Purple tribute zenekara, a Cry Free búcsúzott muzsikával az egyik törzshelyüknek számító “kávézótól”.

Rajongók, barátok gyűrűjében csendültek fel a nagy klasszikusok és valódi zenei ínyencségek a parányi színpadon. Egy-egy ízelítő mindkettőből, az új masinámnak köszönhetően:

A buli tetőfokán indult meg a szerepcsere a színpadon: énekes ült a dobok mögé, dobos a kongák elé, billentyűs és rajongó kezébe került mikrofon. Mert ilyenkor nincs lehetetlen, s megszűnik a világ – percekre, órákra csak a barátok és a rock and roll léteznek.

Kiváló este volt, méltó búcsúzás – vidámkodással és véletlenül sem szomorkodással.

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6162476416710374241″ authkey=”Gv1sRgCLuj5bSBysXE-QE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Cry Free koncert – 2015.06.19″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Keresztes Ildikó Band koncert – 2015.06.06

Koncert,

Pestszentimrén, kerületi rendezvényen, és ismét szabadtéren zenélt a Keresztes Idikó Band (KIB) múlt szombaton.

Ezen a szombat estén ketten csajok képesek voltunk majdnem Gyálig buszozni a Keresztes Ildikó Band (Keresztes Ildikó – ének, Szűcs János – gitár, Mirko Milan Milosevits – billenyűk, Péterfi Attila – basszusgitár, Czébely Csaba – dob) koncertje kedvéért. Talán nem véletlenül.

A Sportkastély mögötti füves területen felállított szabadtéri színpadon nyolc után csendültek fel az ismerős dallamok. Szívből szólt a rock and roll és folyt a vidámkodás odafent a deszkákon – Janót mindig jó mosolyogni és pörögni látni, s hallani vokálozni.

Ugyan ez még csak a második alkalom volt, hogy láttam-hallottam őket a színpadon, már tudom: ha csak rajtam műlik, sok ilyen este lesz még.

Két kedvenc nótám (a Horváth Attila szövegével büszkélkedő “Egészen, mert félig nem tudok” ars poetica-nak is beillik, a “Rómeó” pedig valóban mindig behelyettesíthető, magamra szabható) is terítékre került, így hiányérzet nélkül kezdhettem meg a közel egy órás hazafelé vezető utat (busz és metró).

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6161126287695345089″ authkey=”Gv1sRgCNHxurmk4sbqTA” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Keresztes Ildikó Band – 2015.06.06″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Vazul Vére Közönségtalálkozó – 2015.06.09

Koncert,

A Vazul Vére rockopera csapata ingyenes akusztikus koncerttel és közönségtalálkozóval lepte meg rajongóit egy júniusi hétköznap estén.

Az áprilisi lemezbemutató hangos sikere után egy különleges akusztikus koncerttel készült a Vazul Vére csapata. Mi pedig örömmel üdvözöltük a BackStage Pub színpadán az énekeseket és az időközben már szívünkhüz nőtt dalokat is. Az első blokkban igazi akusztikus örömzenélés tanúi lehettünk (egy csörgő vagy dob mindenkinek jutott), később viszont már az előadásból ismert “alapokra” énekeltek a dalnokok. Meglepetésként pedig némi ízelítőt is kaptunk a rockopera készülő második részéből – mert bizony, lesz olyan is.

Kötetlen és családias este volt, ahol beszélgetni, dedikáltatni és fotózkodni is volt alkalom, s a dupla CD és a hivatalos Vazul Vére póló is beszerezhető volt.

Csak remélni tudom, hogy lesz még ilyen akusztikus koncert – igen, tudom, lenne még mit próbálni, meg nem volt tökéletes, de nem is ez volt a lényeg. Egy összeszokott csapat, a Vazul család dalolt fenn a színpadon, vidáman, örömmel, szívvel-lélekkel.

Hangulatképek  – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6160707580920442497″ authkey=”Gv1sRgCNKTqtyOl9WzggE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Vazul vére akusztik – 2015.06.09″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

 

B52 koncert – 2015.06.13

Koncert, , , , , ,

A júniusi B52 klubkoncertnek ezúttal a hónap második szombatján örülhetett a BackStage Pub törzsközönsége.

A Harley Open Road Fest után a nehézbombázó visszatért a bázisra, s újra hazai pályán köszöntötte rajongóit. Ezen az estén a BackStage színadán a szokottnál később indult a B52 bevetése, cserébe viszont két előzenekar (Dusty Chopper, Asphalt Horsemen) is szórakoztatta addig a nagyérdeműt.

A nehézbombázó legénysége most kicsit eltért a szokásostól: Szűcs Janó helyett a banda hatodik tagját, Szabó Attist köszönthettük a gitáros poszton – Janó igazoltan volt távol, Keresztes Ildikó oldalán nyúzta akkor már épp a húrokat. A hangulatra szerencsére így sem lehetett panasz: a megszokott lendülettel és vidámsággal csendültek fel a jól ismert és szeretett dalok. Kálmán Gyuri ezúttal sem tudta kihagyni, s egy rövid időre Pirinyó fényképezőgépére cserélte a mikrofont – nagy derültségünkre.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6160677083062918129″ authkey=”Gv1sRgCIfT8K7UtcP6MA” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: B52 koncert – 2015.06.13″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

 

 

Asphalt Horsemen koncert – 2015.06.13

Koncert,

A B52 zenekar egyik vendégeként az Asphalt Horsemen formáció szórakoztatta a BackStage Pub közönségét – nem is akárhogyan.

Az Asphalt Horsemen frontemberét, Lőrincz Karcsit két és fél évvel ezelőtt a Cry Free vendégeként láttam, hallottam színpadon (képek ITT), s néhány nóta alatt a szívembe zártam. Szép mosollyal és kiváló hanggal rendelkező énekes-gitáros, aki örömmel és szívvel-lélekkel teszi a dolgát fenn a deszkákon.

És azóta terveztem eljutni egy koncertjükre – most végre sikerült és ezúttal sem csalódtam: az Asphalt Horsemen formáció (Lőrincz Károly – ének/gitár, Matyasovszky Géza – gitár, Megyesi Balázs – basszusgitár, Bencsik István – dob) hibátlan, egyedi és igen profi műsort teljesített. Meggyőztek és elvarázsoltak. Esélyes, hogy hamarosan újra találkozunk!

Két videó és hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6160177371503101905″ authkey=”Gv1sRgCNDc__SdnJfULw” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Asphalt Horsemen koncert – 2015.06.13″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

Purple Zeppelin Jam a 16. Open Road Fesztiválon

Fesztivál, , , ,

A 16. Open Road Fest második napján a Tribute Rock Aréna fellépői között voltak zenész barátaim, a Cry Free és a Zep Session zenekarok – ezen a nyári délutánon közös hoszú műsorukkal, a “Purple Zeppelin Jam” programmal két és fél órán át szórakoztatták a nagyérdeműt.

Minden közös Purple Zeppelin Jam (PZJ) buli örömzenélős, felhőtlen szórakozást ígér, így félretettem minden a motorostalálkozókkal kapcsolatos ellenérzésem és nekivágtam a szervezének, majd a bulinak. Ezúttal hivatalosan is fotós státuszban voltam jelen a fesztiválon – köszönhetően a szervezők rugalmasságának és profizmusának (független fotósként akkreditáltak, s kaptam tőlük a press/photo pass-t is).

Nyári hőségben, egy hatalmas sátor oltalmában indult a buli 17:30 magasságában. A két és fél órás monstre koncerten megállás nélkül csendültek fel a Led Zeppelin, majd a Deep Purple klasszikusok, a színpadon pedig jöttek-mentek a gitárosok – vendégzenészként tűnve fel a “testvér zenekar” nótáiban. Örömzenélés folyt a deszkákon, ami idővel bevonzotta a közönséget is a színpad elé egy közös szaunázásra.

Nagy örömömre az utolsó nóták közé most befért a “Child in Time” – az a nóta, ami az utóbbi koncerteken idő hiányában valahogy nem egyszer lemaradt. Természetesen kárpótlásul most extra hosszú verziót kaptunk belőle – és valahogy emiatt senki sem panaszkodott:

Hoszú, tartalmas nap volt, de megérte – lehetne, hogy kezdjük máris újra?! Remélem jövőre Veletek ugyanitt találkozunk!

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6159833842428707057″ authkey=”Gv1sRgCJ-Ng7WyqJfIPg” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Purple Zeppelin Jam – 2015.06.12″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

 

Twisted Sisters Tribute Band a Harley Open Road Fesztiválon

Fesztivál, ,

A 16. Open Road Fest második napján a Tribute színpad fellépői között régi ismerősre bukkantam – Bárány Ricsit én még a Dantes soraiból ismerem, de ezúttal már a Twisted Sisters Tribute Band tagjaként üdvözölhettem.

A fesztivál második napján gyanútlanul iszogattam a jól megéremelt jéghideg fröccsömet, amikor leült velem szembe egy régi ismerős – Bárány Ricsi (ex-Dantes) – és megkérdezte, maradok-e “Twisted” bulit fotózni. Semmi okom nem volt nemet mondani – főleg, hogy épp ez volt itt a dolgom és még épp zenész barátaim (Cr Free) érkezésére vártam.

Jófajta bulit csaptak a srácok, amolyan szívet-lelket beleadós koncert sikeredett. Kellemes csalódás volt, az egyik legszínvonalasabb műsor volt azok közül, amiket a két nap alatt láttam a tribute színpadon.

Gyanús, hogy nem ez volt az utolsó Twisted Sisters Tribute Band buli, amin találkoztunk! 🙂

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6159779973182374337″ authkey=”Gv1sRgCJbI_aDs6Mzn3gE” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Twisted Sisters Tribute Band – 2015.06.12″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]

 

Heep Freedom a Harley Open Road Fesztiválon

Fesztivál, ,

A 16. Open Road Fest első napján a Tribute színpad műsorát a Heep Freedom zenekar nyitotta meg.

Nagyszabású Harley Davidson találkozónak adott újra otthont az Alsóörsi Európa Kemping. Kiváló szervezés mellett, a nemzetközi Harley klubok részvételével zajlott már az első nap is.

Életem első motoros találkozója volt ez, gyalogosan, fotós szerepben. Kifejezetten élveztem. Van annak hangulata, hogy mindenhol motorok és motorosok vannak. Szebbnél szebb gépeken jönnek mennek az emberek, hisz itt még a kemping területén lévő strandra is kétkeréken visz az út.

A hab volt a tortán a “kis” Tribute színpad  léte és műsora. Nagy örömömre az első napot kedves ismerőseim, a Heep Freedom zenekar nyitotta. Egy órás “best of” műsoruk során szívvel-lélekkel szóltak a Uriah Heep klasszikusok.

A fesztiválon eltöltött kellemes órák megérték a vonatozást – s a karszalaggal köszönhetően a hazaút kellemes társaságban, beszélgetéssel telt….  ezek után nekem senki se mondja, hogy a motorosok bunkók – csak tudják és merik élni az életet.

Hangulatképek – köszönetképp:

[alpine-phototile-for-picasa-and-google-plus src=”private_user_album” uid=”102281875470100431446″ ualb=”6159301368747558321″ authkey=”Gv1sRgCNbB2efDrePjBg” imgl=”picasa” dl=”1″ dltext=”A teljes album megtekinthető itt: Harley Open Road Fest – 2015.06.11″ row=”4″ size=”320″ num=”4″ border=”1″ align=”left” max=”100″ nocredit=”1″]