A III. Cry Free Tábort ezen a nyáron a rábakecöli törzsrajongók szervezték – példás vendégszeretettel és kedvességgel fogadtak minket.
Eltelt már egy hét, mégis még mindannyian emlegetjük a múlt hétvégi közös mókát. Egészen eddig csak a legendákat hallottam arról, mennyire jók a kecöli bulik, mennyire szeretnek oda évről évre visszatérni a srácok, de most végre magam is átéltem, s már értem – és visszavágyok.
Csütörtökön indult a móka, mi azonban csak péntek délután érkeztünk meg Rábakecölbe, akkor csatlakoztunk a csapathoz és házigazdáinkhoz. Első közös programként a ping-pong bajnokság közepébe csöppentünk, majd délután Vadosfán a Lisztes-beach várt bennünket. Csodálatos környezetben elköltött tartalmas (gulyásleves) vacsora és egy kis akusztikus örömzenélés közepette ismerkedtünk a KGB (Kecöli Gondűző Barátok) apraja-nagyjával – részemről fényképezőgéppel a kézben.
A szombati nap barátságos foci- és kosárlabda mérkőzéssel indult, majd kolbászos lecsős ebédre volt meghívásunk. Az étel-ital mellett érdekesnél-érdekesebb programokkal is vártak minket: birtok-szemle, traktorozás, quad és jeep túra közül válogathattunk – egy darabig még biztosan emlegetni fogom a töltésre felkaptató terepjáróban uralkodó AC/DC hangulatot. S mindeközben már készült a vacsoránk, vaddisznó pörkölt rotyogott egy üstben.
Az esti koncert minden várakozásomat felülmúlta. Három generáció élvezte együtt a kedvenc zenekaruk muzsikáját. Öröm és szeretet sugárzott az arcokról, s Jázmin vendégszereplésének köszönhetően ismét duettben csendült fel a Soldier of Fortune. A végére pedig elszabadult a színpadon a pokol: szerepcsere volt szinte minden poszton, így került billentyűs a dobok mögé, énekes kezei közé a Hammond, s keveredtek össze a gitárok is.
A kétszer egy órás buli után még jó idejig nem volt kedvem visszatérni a szállásra, inkább fáradtan lődörögtem a tetthelyen, s néztem hogyan pakolnak a srácok. Valahogy ugyanígy voltunk vasárnap délelőtt is. Felkeltünk, összepakoltunk, de nem nagy kedvünk volt útnak indulni, s visszatérni a nyüzsgő, zajos fővárosba – s végül mégis megtettük és vissza is vágyunk. Remélhetően jövőre Veletek ugyanitt folytatjuk!
Hangulatképek – köszönetképp: