Ha augusztus első hete, akkor mehetünk oldalkocsis találkozóra Kiskunfélegyházára.
A motorunk és a gyerekeink már vártak minket a Balatonnál. Mivel ezen a héten rusnya meleg volt, így este kerekedtünk útra. Siófokig az utunk nagy forgalomban telt, sokan voltak az utcán. Bepillantást kaptunk a siófoki nyári forgalomba, az már szinte Nagykörút! A járdáról gyermekeink irigykedő pillantásokat zsebelhettek be, a Queen Elizabeth II fehér kesztyűje kellett volna kezecskéjükre, hogy méltón viszonozzák a szemkontaktust.
A siófoki repteret elhagyva csak a sötét éjszaka maradt. Holdfényben, a meleg pusztában motoroztunk keletnek, az egyetlen esemény a Dunán való átkelés volt.
Szerencsésen megérkeztünk Csongrádra, ezután három nap strandolás következett. Mi mást lehetne csinálni 40 fokban?
péntek
Vezetett túra
Bugac felé.
A szervező úr péntekre vezetett oldalkocsis túrát szervezett Bugacra, ahol megnéztünk egy múzeumot, ami a bugaci romokat tárta fel, bemutatta az egykori monostori erődvárost. Komoly státusza volt az európai térképen. A Nyugat-római Birodalom és a Bizánci Birodalom közé ékelődött a Magyar Királyság, így fontos hellyé vált akkoriban.
Mindenkinek ajánlom ezt a Bugac határában lévő kiállítást, megéri a belépőt!
Ezek után átnyergeltünk a bugaci kisvasút vasútállomására. Ott egy idős, de ízig-vérig vasutas bácsi bemutatta a vonalat, a történelmét, a lehetőségeiket, terveiket… Megengedte, hogy a kézi hajtányokkal menjünk, akár versenyezzünk egymással.
Csoda egy hely volt. Széteső hajtányok, beázó bakterház, bedeszkázott, betört ablakok, tetőt tartó oszlopok elkorhadva, megbéjlagolva, a C-vágányokból kinőtt bálványfa. Ennek ellenére makulátlan, frissen vasalt egyenruha a vasutason, a pálinka behűtve fogadta a nagyokat, a kicsiket naprakész színezőfüzet, a pályakezdőket „Felhívás vasutasnak” kiadvány. 🙂
Miután kiéltük magunkat a közelmúlt romjain, kimentünk a bugaci pusztába, megnéztük a helyi növényeket és állatokat bemutató kiállítást. Szuper volt, sok színes kis állat lakik a bugaci homoksíkságon, régen még több is.
Szerencsére itt volt egy nádtetős csárda, ahol hangulatos, árnyas környezetben meg tudtunk ebédelni. Árpi kialkudott nekünk egy megfizethető menüt, életünk egyik legfinomabb gulyáslevesét ettük. Nagyobbik lányomnak ez is csak „fújj, husi” volt!
Miután visszaérkeztünk a táborba, kezdődött a gyerekmotoroztatás. Jött sok helyi kisgyerek, akinek nagy örömet szereztünk az oldalkocsival való száguldozással és ökörködéssel. Az előző napi esőnek már nyoma sem volt, így bepudereztük magunkat a porral. Mire este 11-re hazaértünk Csongrádra, elnyomott minket a sok élmény!
szombat
A
felvonulás.
Szombat délelőtt ismét a Körös-toroknál kezdtünk, a kimerítő strandolás után irány a motoros találkozó, felvonulás lesz!
Mindig jó ennyi szép oldalkocsis motort egyszerre látni! Jöttek Németországból és Bulgáriából, kicsit beszélgettem velük, jó arcok voltak. Mondták, hogy Romániában van hasonló találkozó, oda át szoktak járni.
Korosodó apukák féltve őrzött játékszere ezen a szombaton a reflektorfénybe került: délután fél hétkor ment egy tiszteletkört Kiskunfélegyházán.
Sajnos az áradás elmosta a motokrosszpályán a bemutatót, a flúgos futamot és a nagy színpadot. Volt pár – számomra – ismeretlen előadó, aki az egyik sörsátorban egy kis színpadon játszott régi klasszikus rockot. Remek kis motoros kerék alá való zenék voltak. Én egyáltalán nem éreztem hiányát a korábbi nagy színpadnak. A hangosítás lehetett volna mérsékeltebb, mert pár szám meghallgatása után csengett a fülem.
hazafelé
Búcsú a
Körös-Toroktól.
Vasárnap egy utolsó fürdés a Tiszában, finom rántott hús ropogtatása a strand menzáján, aztán nyugat felé fordítottam a kormányt.
A csongrádi rokonság vendégszeretetétől búcsúztunk, felpakoltuk magunkat a fogatunkra, és irány a Balaton. A szerkezet hátsó kereke jobbos kanyarban gurulva kerregő hangot ad, de bíztunk benne, hogy elérjük vele úti célunkat.
Soltvadkert, Dunaföldvár, Simontornya, Siófok útvonalon eljutottunk Fenyvesre.
Egyhetes boldog családi vakációnk volt, tele élményekkel. A gyerekek élvezték, párom sem kényszerből csinálta végig, szóval jövőre is ugyanígy!