Igen, egy újabb olyan este volt ez, amikor kifejezetten miattuk indultunk útnak, és ahol az első hangok felcsendülésekor szinte azonnal megfeledkeztem még a kezemben lévő fotómasináról is.
A tegnapi este sem telt másképp. A koncert kezdetére a színpadnak helyet adó ódon pinceág megtelt a rajongókkal. A szaunahangulat a színpadon és a nézőtéren is adott volt. Egymás után csendültek fel a dalok, én pedig elvesztem bennük. Sorra kerültek nagy kedvencek és ritkaságok is (még ékes svéd nyelven is!). Megszűnt az idő, simultak az idegszálak, és én már csak a mosolyokat láttam. És talán ennek a zenének épp ez a lényege, ereje. Köszönjük ismét ezt az élményt.
Az Images from a Memory legénysége ezt követően lépett a színpadra, Dream Theater-nótákkal szórakoztatták a nagyérdeműt.
Néhány nóta és pár kép elkattintása után mi elindultunk haza – de még az autóban is az Opeth-dalokról beszélgettünk. Pedig egyikünk se hallgatja rendszeresen az „anyazenekar” lemezeit.