Közel kétszer két órát utaztam ezért a szűk két órás buliért, de a Chill terasz családias hangulata, az Abaházi Akusztik három fős legénységének vidámsága és profizmusa bőven kárpótolt a vonaton és buszon töltött minden percért.
Egy kis kitérő
Bizony itt indult ez a történet, majd folytatódott az Abaházi Presszóval, végül szépen lassan, de biztosan visszatérő vendég lettem, lettünk az Abaházi Rt. és Abaházi Akusztik bulikon.
Akusztikusan is hangulatosan
Ez a kellemes nyári este már a Chill terasz szezonzáró bulija volt, ahol ezúttal 16 dal csendült fel: az Életjel album szívembe égett nótái mellett a Sing Sing klasszikusok is terítékre kerültek.
Volt itt bennfentes élcelődés (lagzi zenés témában), törzsrajongónak szóló dalolás (még néhány sor erejéig egy Lord nóta is felcsendült a kedvéért), és a legkisebbek még a színpadra is felmerészkedtek egy kis táncikálás kedvéért.
Az utolsó hangok lecsengése után feltöltődve indultam a buszhoz, s megfogadtam, hogy szeptember elején még visszatérünk ide, családosan, a városnapi rendezvény kedvéért.