Nincsen sok emlékem a Pecsa Sing Sing sörkertekről. Talán egyetlen Sing Sing-koncerten sem jártam akkoriban, mégis ismertem és szerettem a dalokat, Abaházi Csaba hangját és megjelenését.
A kilencvenes évek második felében kezdtünk Budapesten koncertekre és rockklubokba járni, de akkor a világunk nem a Sing Sing körül forgott. Inkább Junkies-, majd főleg Black-Out-vonalon mozogtunk, és Tankcsapda-koncertekre jártunk. A Sing Sing feloszlása, majd újraalakulása sem érintett meg különösebben; később, amikor Sipos Tomi énekelt a zenekarban, néhány koncertjükre eljutottam, és tetszett, amit láttam-hallottam.
Abaházi Csaba 2024 végén került újra képbe, amikor belefutottam néhány Abaházi Presszó-adásba. Előbb csak a rádióban kerestem, aztán a színpadon is. Vonzott az őszinte kíváncsisága, a vidámsága, az az energia és hitelesség, amely egy koncerten is átjön.
2025 augusztusában, barátokkal gördültünk be az első Abaházi Rt.-koncertemre, egy ráckevei dunaparti bulira. A saját dalok, a Sing Sing-számok és a világslágerek jól megfértek egymás mellett; szívvel-lélekkel, nem kevés őrültséggel és vidámsággal szólt a műsor. Még abban a hónapban eljutottam két másik koncertre is: a Bókay kertben akusztikus felállásban, a Tabánban pedig újra a teljes zenekarral. Ott már a fényképezőgépemet is vittem; a novemberi „majdnem” lemezbemutató nagykoncerten pedig már fotósként szerepeltem a stáblistán.
2026 februárjában megjelent az első lemez, az Életjel, és szinte azonnal beköltözött a családi lejátszási listáinkba. A májusi őrbottyáni majálison már a lányaink is velünk tartottak, és lelkesen követelték az Elveszett kő című dalt.
Egy júliusi csütörtök este aztán az A38 tetőteraszán talált rám, meggysörrel a kézben. Ezúttal egyedül érkeztem; 18:15 körül, az elsők között engedtek fel a tetőre.
Az este a régi Pecsa sörkert-hangulatot ígérte. A vendégváró Abaházi Akusztik után a vendégzenekar következett, végül az Abaházi Rt. vette át a színpadot. Az ígéretükhöz híven az akusztikus és a hangos blokk dalai között nem volt átfedés.
első felvonás
Hangolódás
akusztikkal.
Az Abaházi Akusztik háromfős legénysége közel egyórás programmal indította az estét. Abaházi Rómeó és Beke Peti gitárkíséretével szóltak a dalok; olyanok is megszólaltak, amelyek a hangos bulikon nem, vagy egészen másképp működnek. A történetmesélések a dalok között kötetlen, családias hangulatot hoztak.
A Szeretem, mikor jössz nem tipikus akusztikus alapanyag, mégis jól működött áthangszerelve. Az este hangulatához és a dalhoz is jól illettek az apró szövegátírások: „Szeretem, mikor szól a gitár”, „Szeretem, amikor énekelsz”. A Ments meg a gonosztól előtt Rómeó története maradt meg: annak idején szerette volna eljátszani ezt a dalt. Így az egyik első Abaházi Akusztik-bulin ő kísérte ebben a dalban az édesapját. A Soha ne engedj el pedig a Sing Sing-táborok óta sokáig a koncertek utolsó dala volt, és most sem volt ez másképp.
második felvonás
A vendég:
Jack Daniels.
Az akusztikus kezdés után a Jack Daniels erős kontrasztot jelentett. A Junkies ebből a zenekarból indult annak idején, így a színpadon most a Junkies alapító tagjai is ott voltak. Szűk egy órán át energikus, magyar nyelvű dirty rock szólt.
harmadik felvonás
A hangos
buli.
Nyolc óra után az ötfős Abaházi Rt. csapott a húrok közé. Tizennyolc dal szólt vidáman, profin és energikusan. Ezen az estén nem feltétlenül a legnagyobb slágerek ütöttek a legnagyobbat: a Most jövök én, a Még egy kör és a lányaink kedvence, az Elveszett kő maradt a legerősebbek között.
A Tetovált jel akár egy Kalapács-korszakos Pokolgép-dal is lehetne — és mégsem az. A Baj van, Houston egy négy évvel korábbi, Argentína–Mexikó meccs utáni hajnali hangulat nyomán íródott. A Hello Báttya pedig Csabi saját bevallása szerint is Tankcsapda-ihletésű, a Szevasz öcsém-re írt válaszdal.
A Halál a májra alatt a vezeték nélküli mikrofonnak köszönhetően Csabi ezúttal is lejött a közönség közé, és velünk együtt énekelte a klasszikus Sing Sing-dalt. Nagy kedvencem, ahogy ilyenkor belecsempészi a Mirigy-verzió egyik versszakát.
koncert után
Egy közös szelfi
a lányok kedvéért.
Csabi koncert után mindig szívesen marad beszélgetni és közös fotókat készíteni a rajongókkal. Szeretem nézni ezeket a pillanatokat, ezért én is ott tébláboltam közöttük.
Most nem volt nálam fényképezőgép, csak a mobilom. Mégis több alkalommal nyomták a kezembe a telefonokat, hogy készítsek közös képet baráti társaságokról és rajongókról. Mosolyogva segítettem, majd megjegyeztem Csabi felé: nem hoztam gépet, mégis én fotózok. Ennek az lett a vége, hogy magához intett: hát akkor fotózkodjak már én is vele. A válaszom csak annyi volt: rendben, de csak a lánykáim kedvéért.