Ezen a májusi péntek estén a Triász legénysége Gál Péterrel (hegedű – Kormorán, Attila Fiai Társulat, Kalapács és az Akusztika, Latin Varázs) kiegélszülve szórakoztatta jófajta muzsikával és szertelen vidámkodással a BackStage Pub közönségét.
Az ehavi szokásos Triász buli is a “kötelező program” listán szerepelt, hisz a Jankai-Kálmán-Sipos triumvirátus féle féktelen vidámkodás egy hosszú hét végén is garantáltan jó kedvre tud deríteni.
Ezúttal sem volt ez másképp: két blokkban 22 elveszett és megtalált dal csendült fel ezen az estén, vidáman-bolondosan-vérprofin. Nagy örömömre számos nótában hallhattuk Gál Peti hegedűjátékát – újabb színt csempészve ezzel az ismert, s szeretett nótákba – az “Emlékül”-be például a hegedű valahogy kifejezetten jól illik. Meglepetésemre és nagy örömömre egy Tankcsapda nóta is felbukkant a műsorban: a “Gyűrd össze a lepedőt velem” egy XL Sisters (Nagy test, nagy élvezet) és egy Bon-Bon (Valami Amerika) nótával házasítva került terítékre.
Döbinek hála ezeket újra-meg-újra átélhetem:
https://youtu.be/VB7pqIcykOI
https://youtu.be/qT-dJj_20OE
A szokottnál is bolondosabbra sikerült az este. Volt itt minden: marionett bábozás dobverőkkel, színpadi kávézás, és a “Kérdések” alatt némi dublőr-playback játék is. A ráadásként felcsendülő “Lehettem volna” már c sak a hab volt a tortán – továbbra is kedvenc, ahogy hagyják a srácok, hogy Béla énekelje a refrént, mondván hármuk közül csak Ő a zenész…
“…de ha szólnak a régi dallamok,
újra örömöt ad,
az, hogy zenész vagyok….”
Hangulatképek – köszönetképp: