molnar peter stula címkével jelölt bejegyzések

B52 & V2 Raiders a BackStage Pub színpadán

Novemberi péntek 13 – a V2 Raiders és a B52 legénysége kiváló bulival szórakoztatta a BackStage Pub színpadán a rajongókat, barátokat, zenésztársakat.  

Visszatért kishazánkba amerikai turnéjáról a Triász, így a B52 legénysége teljes lett és végre újra bevetésre indulhatott. Épp ideje volt már, hisz kezdtek hiányozni a srácok – a szeptember 20-ai szabadtéri buli óta nem láttam/hallottam őket.

Ezúttal vendégként a V2 Raiders muzsikált. Szívvel-lélekkel szólt a motoros rock and roll, s néhány nóta erejéig a dobos és énekes helyet is cserélt. Majd nagy örömömre a vendég is hívott vendéget, Molnár Péter (Stula) személyében. Néhány dal erejéig így két Molnár Péter (és három tűzoltó) is volt fenn a színpadon – s Döbinek hála ennek mozgóképes emléke is marad:

Hangulatképek – köszönetképp:

Ismét Vazul Vére a Csepel Színházban

A tavaszi lemezbemutató után ismét a Csepel Színház színpadán kelt életre Vazul története, a Vazul Vére rock/metal operában.

Hiába láttuk már – klubban és színházi körülmények között egyaránt -, hiába ismerjük a történetet és a dalokat, mégis ismét látni-hallani szerettük volna az előadást. Aki egyszer részese volt ennek a csodának, az újra vágyik az élményre: lebilincselő dallamok és szövegek, kiváló énekesek, csodaszép vetített hátterek és profi táncosok vonzák ide a közönséget – másodszorra, hardamszorra, negyedszerre is, s mindannyian hozzuk magunkkal az ismerősöket, barátokat.

Kedves és kellemes meglepetésként kicsit változott az előadás eleje. Mivel az Avatar zenekar  Holdvilág-árok dala történet, szöveg és stílus tekintetében is kiválóan illik az előadásba, ezen az estén már ezzel a nótával indult a darab – a regős szerepbében pedig új tagként Szepesi Richárd erős és kellemes hangján kérte számon az öreg Istvánon tetteit:

Táltosok, javasok,
Regősök és látók!
Ugye látjátok azt,
Amit én is látok?
Karddal és kereszttel
Gyilkolták a lelkünk,
Saját szép Hazánkban
Rabszolgává lettünk.
Ezer év után most
Első Szent Királyunk!
Számon kérem rajtad,
Miért ölted meg álmunk?!
Táltost miért ölettél
Szeretet nevében?
Miért hagytad hitünket
Idegen kezében?

Refr:
Én leszek a dallam
Ki tovább viszi vétked.
Lándzsahegyre tűztél
Hitet, békességet.
Vazul szemét elvehetted,
De én mindent látok!
Bűnöd nem felejti
A Holdvilág-árok,
A Holdvilág-árok.

Majd elindult az előadás és engem ismét magával sodort – és már a technikai galibák sem tudtak zavarni igazán – persze észleltem, hogy néha zúg és a számomra oly kedves énekesek hangját elnyomja a zenei alap, de mégsem boszzankodtam rajta. Részese voltam újra az apró csodáknak is: az egyre látványosabban (és ügyesebben) szerepet játszó énekeseknek, vagy épp a hihetetlen hitelességgel kutyát alakító táncos produkciójának.

Kiváló este volt, aminek végén az énekesek ismét köztünk jártak – először csak a nézőtéren, majd később a színház előterében. Fotózkodtak, dedikáltak, beszélgettek, élvezték a jól megérdemelt sikert és szeretetet.

Hangulatképek – köszönetképp:

Mobilmánia ismét a Barba Negrában

Októb eleje, Barba Negra Music Club: ismét a kalózhajó fedélzetén dübörgött a Mobilmánia, s hozzájuk vendégént ezúttal is csatlakozott Vikidál Gyula és Horváth Attila, meglepetésként pedig Závodi Janó és a születésnapos Som Lajos is.

Zefi engedélyével két videóm a buliról:

És a szokásos hangulatképek:

Ismét Vazul Vére akusztik a BackStage-ben

Ezúttal is akusztikus verzióban, a Triász buli előtt csendültek fel a Vazul Vére rockopera dalai a BackStage Pub színpadán.

A júniusi közönségtalálkozó után, az október 4-ei újabb színházi előadás előtt, visszatértek a Klubba a Vazul Vére rockopera énekesei (ezúttal Vikidál Gyula és Dudás Ivett nélkül) – ezen az estén a házigazda Triász zenekar vendégeként léptek színpadra, s szórakoztatták az összegyűlt nagyérdeműt.

A tavaly júniusi budapesti premier óta sok-sok minden változott bennem az előadással kapcsolatban – akkor még csak a kíváncsiság vezetett a Barba Negra fedéleztére, most már a dalok és az énekesek szeretete is vitt a Backstage felé – akkor a zene elvarázsolt, s semmi másra nem tudtam koncentráini, most már ismerem a dalokat és szövegeket, így már tudok a történetre és az énekesekre is figyelni. Egy dolog nem változott: még mindig kiváló munkának tartom – számomra klasszisokkal jobb, mint bármely korábban hallott rockopera.

Ez az este kicsit talán rohanósabb, rendezetlenebb volt, mint szerették/szerettük volna, de Ők ott voltak velünk és szóltak a szívünkbe égett dalok.  Kiváltképp jár a köszönet és elismerés a Torda szerepét alakító Jósa Tamásnak, aki betegen is jelen volt és dalra is fakadt. Kellemes meglepetésként a srácokhoz Juhász Bogi – Juhász “Kicsi” Attila lánya, a rockopera mesélője – is csatlakozott, kedvességével és bájával emelve az est fényét.

A pénteki ízelítő után, épp mához egy hétre ismét színpadon lesz a teljes stáb, s mi pedig teljes  terjedelmében élvezhetjük újra az előadást – találkozunk vasárnap Csepelen!

Hangulatképek – köszönetképp:

Crazy Granat koncert a Big Bike-ban

Egy kora őszi péntek estén Molnár Péter (Stula) és a Crazy Granat legénysége szórakoztatta a budapesti Big Bike Pub maroknyi közönségét.

Szinte pontosan egy éve hallottam először Stulát énekelni – a Mobilmánia új énekeseként. Azóta már számos koncerten hallgattam és fotóztam, és most végre basszusgitárral a nyakában, a Crazy Granat frontembereként is volt hozzá szerencsém.

Szerda délután jött a hír a pénteki fővárosi koncertről, így rohamtempóban szerveztem át a táncrendemet – és minden tekintetben megérte. Hiába maradtak egyetlen fellépőként és maroknyi közönség előtt, a hangulatra és színvonalra mégsem lehetett panasz. Saját és “cover” nóták vegyesen csendültek fel, amiből laza-örömzenélős-vidámkodós este kerekedett. És bizony jó volt látni Stulát kiccsit másképp: baseball sapkában, lazábban, hangszerrel a kézben.

Kellemes meglepetésként Pokolgép és Lord nóták is helyet kaptak a műsorban, s a saját nóták közül is akadt olyan, ami első hallásra megfogott – az abszolút kedvencnek közülük az “Apáról fiúra” bizonyult, de a feldolgozások között is akadt libabőrt okozó darab.

Egészen biztos, hogy nem az utolsó Crazy Granat buli volt ez, amin jelen voltam, s végig fotóztam. És igen, alkalmasint egy váci, hazai pályának számító bulira is el kellene majd jutni…

Hangulatképek – köszönetképp:

Mobilmánia koncert az Agárdi Popstrandon

Születésnapomon két számomra kedves zenekar is játszott az Agárdi Popstrand színpadán – Lord és Mobilmánia dalok szálltak a Velencei-tó felett. 

Gyönyörű naplementével köszöntött minket Agárd, majd felcsendültek a Lord nóták, utánuk pedig a Mobilmánia legénysége szórakoztatta a popstrandon összegyűlt nagyérdeműt – az est levezetéseképp az Ismerős Arcok lépett színpadra.

Még nincs egy éve, hogy először láttam színpadon a Mobilmánia zenekart – mégis már megmondani sem tudom, hány bulijukon voltam ott azóta, s hányszor fotóztam őket. Persze azóta sokkal több az ismerős, s barát a közönség soraiban, de a lényeg mit sem változott: a Fénypokol album nótái, Stula énekhangja, megjelenése és a fiatal gitárosok energikussága minden alkalommal meggyőz, elragad, elvarázsol. Ez történt ezen az estén is: géppel a kézben, mosollyal az arcomon énekeltem a dalokat.

Rendhagyó este volt: Zefi a szokottnál többet énekelt, többet volt elől mikrofonnal a kézben, s születésnaposokat is köszöntött (egy barát barátját és a csapat egyik technikusát). Hangulatos este volt, két kiváló koncerttel, barátokkal, a Velencei-tó partján. Aligha kell ennél több… És Veletek jövőre ugyanitt! 

Hangulatképek – köszönetképp:

Sorry:
- Please recheck your ID(s).
- If you are showing a private album, check that the "Retrieve Photos From" option is set to "User's Private Album" and that the Authorization Key is correct.

Mobilmánia turnézáró – 2015.05.09

A Mobilmánia Fénypokol lemezbemutató turnéjának lezárásaként – 13 vidéki város után – a fővárosba érkezett, a Barba Negra Music Club színpadára.

A vidéki apró klubszínpadok után végre újra egy tágas és profi nagyszínpadon láthattuk, hallhattuk a Mobilmánia legénységét, s a Fénypokol nótákat (nyolcat a tizenötből). Nagy örömünkre ezúttal Vikidál Gyula is fent volt velük a színpadon, így a “klaszzikus” nóták mellett a Honfoglalás tételek és a “Szegény Magyarország” is terítékre került. A “Se kártyák, se csillagok” Zefi előadásában már csak a hab volt a tortán.

A teljes program (vastaggal szedve a Fénypokol album nótái):

1. Nyitány
2. Nem vagyok szikla
3. Fénypokol
4. Rocktóber
5. Vagyunk és maradunk
6. Tegnapi dal
7. Menj tovább
8. SZEBA TIMBA
9. Embered voltam
10. Utak filmje
11. Még ne búcsúzz el
12. Nem változol semmit
13. Vonat
14. Szegény Magyarország
15. Honfoglalás I-V
16. Az ördög itt belebukott
17. Miskolc
18. Újrakezdeném
19. Amikor zene szól
20. Se kártyák, se csillagok
21. Bárhová magaddal viszel
22. A zöld a bíbor és a fekete
23. Ez a mánia
24. Kétforintos dal
25. Utolsó cigaretta

Igazi örömzenélés folyt odefent, a technikának hála pedig igaz fénypokol volt, hangvihar és bizony tűzeső is. Néha már aggódtam, nem fulladnak-e bele a muzsikosok a színpadról lehömpölygő füstbe. Szerencsére nem volt probléma – önfeledten szólt a rock and roll, vidámság és energiaáramlás volt. Csakazértis megmutatták, hogy mindent tudnak (elsősorban azt, hogy a “közönséget nem csak felszínesen kell kiszolgálni”), s a rajongók szeretetét és bizalmát is élvezik. Több kamerával készültek a hangos-mozgóképes emlékek is, az ígéret szerint videoklip mindenképp készül belőlük.

Én pedig jól megbújtam jobb oldalt elől (a fotós árok peremén), s kattogtattam. Eredményképp 100+ (hangulat)képet adok ki most a kezem közül – köszönetképp:

 

Vazul Vére lemezbemutató – 2015.04.12

A dupla CD megjelenése előtt egy nappal  újra a színpadon dübörgött a Vazul Vére rockopera.

Egy áprilisi vasárnap estén megtelt rockerekkel (családtagokkal, barátokkal, zenésztársakkal, rajongókkal) a Csepeli Munkásotthon színházterme. Teltház előtt, hatalmas sikerrel ment le az előadás, s mi ismét részesei lehettünk ennek a csodának.

Tavaly júniusban még “csak” azért voltam ott a rockopera fővárosi bemutatóján a Barba Negra fedélzetén (képek ITT), mert kiváncsi voltam, hogyan teljesít Kálmán Gyuri egy kortárs előadásban. Aztán felment a függöny, s már az első nóták elvarázsoltak. Nem klasszikus rockopera született, annál keményebb, s dallamosabb muzsika töltötte be a színpadot, s a szíveket. Esélyem sem volt a történetre, s szövegekre figyelni, beszippantott, magával ragadt a zene és a látvány. Kiváló énekesek és táncosok adták bele szívüket-lelküket, s létrejött valami új, valami más…

A lemezbemutató estéjén sem volt ez másképp. Néhány apróbb változás kifejezetten jót tett az előadásnak – a szórakozóhely helyett színházban csendültek fel a dalok, s ezúttal már Vikidál Gyula játszotta az idős Istvánt, Dudás Ivett pedig Hajnalt. Ugyan az előadáson a teljes anyag rövidített változata hangzott fel, az élmény mégis teljes volt – gyönyörű vetített hátterek, kiváló táncosok és koreográfiák, profi énekesek (I. István – Vikidál Gyula, Vazul – Molnár “Stula” Péter, Orseolo Péter – Juhász “Kicsi” Attila, Levente – Schrott Péter, Hajnal – Dudás Ivett, Torda – Jósa Tamás, Zerind – Király Tibor, Solt – Vörösmarty “Ermi” Imre, Vata – Kálmán György) és csodaszép zene. Nem is kellett ennél több.

Ezek után már nem volt kérdés, hogy kifelé menet – elismerésem és támogatásom jeleként – megvásárolom az albumot. Az már csak a hab volt a tortán, hogy rövid idő elteltével kijöttek az énekesek közénk, dedikáltak, beszélgettek, élvezték a sikert és a közönség szeretetét. Hisz megérdemelték, s az sem kérdés, hogy júniusban újra ott leszek a Dürer Kertben, mert szabadtéren ez ismét kicsit más előadás lesz…

Hangulatképek (ezúttal fotós státuszban a karzatról) – köszönetképp:

Másnap este – a szerzők és a kiadó jóvoltából – már fel is került a YouTube-ra a dupla CD teljes anyaga:

Mobilmánia koncert – 2015.03.07

A Mobilmánia zenekar országos lemezbemutató turnéján, a debreceni Kaptár Klub színpadán csendültek fel szombaton a Fénypokol album dalai.

A januári “Triumvirátus” bulin Zefi ültette a bogarat a fülembe, amikor megkérdezte tőlem, tervezem-e/tervezzük-e valamelyik vidéki turnéállomáson megnézni a bandát. Ezekután már nem volt olyan meglepő, hogy összehoztam. Összekötöttem a rég vágyott dolgokat, s egy kellemes hétvégét töltöttem a szülővárosomban.

Szombat este 10 perc séta árán jutottunk el a belvárosból a régi gyárépületi területen álló Kaptár Klubig. A lépcsők egy hangulatos, kicsike, ám rendezett klubba vezettek. Este nyolc körül még szinte üres volt a hely, de az előzenekarok (Bermuda Rock Band és Code Civil) végére azért csak összegyűlt a nép.

Igazi örömzenélést csaptak a srácok ezen az aprócska színpadon. Élvezték a közönség szeretetét, a testközelben játszás élményét, a pacsizást a rajongókkal, az új dalok sikerét. Nagy örömömre alig maradt ki Fénypokol-nóta, így széles mosollyal, kattogó géppel énekelhettem ezeket a szívemhez oly gyorsan odanőtt nótákat.

Kiváló este volt, ami sikeresen csillapította a “Stula-hiányt”. Mégis, így most méginkább várom a fővárosi állomást.

Hangulatképek – köszönetképp: