fak címkével jelölt bejegyzések

Újra akusztikus minikoncert a FAK-ban

A nyitóbuli után újra akusztikus minikoncert volt a Fekete Arany Klub (FAK) házi színpadán – Körmendi Roland és Mészáros Gergely előadásában.

Egy bő hónap telt el, s Roland és Gergő újra nekünk játszott a Fekete Arany Klub (FAK) színpadán. Ezúttal is hangosítás nélkül, szívvel-lélekkel és energiával telve szólaltak meg a szebbnél-szebb nóták. Még sokkal rövidebb a műsor, mint szeretném, de minimális próbával és mikforon nélkül már ez is hatalmas teljesítmény.

Néhány ott töltött este után már “hazajárósnak” érzem a helyet, a kiváló meggysör és igényes zene kombinációja pedig ideális programnak bizonyult egy dolgos nap végére. Egy kis iszogatásra, beszélgetésre szinte biztosan hamarosan visszatérünk, de várom ám már nagyon a “FAKusztik koncert három” eseményt is.

Hangulatképek – köszönetképp:

Fekete Arany Klub (FAK) nyitóbuli – 2015.06.25

A Fekete Arany Klub (FAK) nyitóbuliján a kiváló kézműves sörök mellett mini akusztikus koncertnek is örülhettük – Körmendi Roland és Mészáros Gergely rock klasszikusokból szemezgetve adta meg az este alaphangulatát.

Rolandot a Heep Freedom zenekar frontembereként és Cry Free rajongóként volt szerencsém korábbról ismerni, így egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a nyitóbulin ott a helyem – a klub és az akusztikus produkció is kifejezetten érdekelt.

A FAK a Bartók Béla úton, a BME közvetlen szomszédságában (vonzáskörzetében), tömegközlekedési eszöközökkel többféleképpen és könnyen elérhető helyen található, így minden esélye megvan a sikerre. Kívánom is nekik a sikert, hisz láthatóan lelkes és lelkiismeretes csapattal van dolgunk, akiknek sikerült egy igényes és hangulatos közösségi teret teremteniük.

Az olajipari témájú környezetben széles itallapról válogathattam volna, mégsem sikerült túljutnom a Legenda Sörfőzde kézműves sörein – ezen az estén, s a következő alkalommal sem. Boros voltom ellenére leragadtam a meggy sörnél, amiből rögtön három pohárral sikerült is legurítanom.

A mini koncert pedig teljesen elvarázsolt: Rolandnak hangosítás és mikrofon nélkül sikerült beénekelnie a teret, s a tőle megszokott vidámsággal és lendülettel megszólaltatni a számára oly kedves nótákat. Talán ezért és nem az elfogyasztott sör menniség hatására hagytuk el asztalunkat, s telepdtünk le a galéria lépcsőjére, a fiúkhoz kicsit közelebb.

Száz szónak is egy a vége: még sok-sok ilyen akusztikus mókát, kellemes estét és hangos sikereket a duónak és a helynek is. Az biztos, hogy nem először fordultunk meg itt, jövünk még!

Hangulatképek  – köszönetképp: