Egy tavaszi péntek estén a LORD zenekar szórakoztatta a Barba Negra közönségét.
Mivel már november óta nem voltam Lord koncerten, épp ideje volt pótolni a hiányt. Így péntek esti lazításképp a Barba Negra felé vettük az irányt. A késői érkezés miatt a buli első felvonásából csak a Fáraó zenekar programjának a végét, s Nagy Feró vendégszereplését sikerült elcsípni. Mivel Gidó duplázott ezen az estén, nem is igazán csodálkoztam, hogy ezúttal a Lord dupla billentyűs felállásban állt színpadra.
A szokásos profizmussal, lelkesedéssel és a kitűnő érzékkel összeállított mentrend szerint csendültek fel a jól ismert dalok, s meg is tették hatásukat: a koncert utolsó harmadában már én sem a masinára koncentráltam, inkább teli tüdőből énekeltem őket. A Virágdal ezúttal is minden anyának/nagymamának/nőnek szólt, a “Vándor” első versszakait pedig most is térdre ereszkedve hallgattuk végig (hatalmas ereje van annak, mikor a megfelelő ponton mindenki egyszerre áll fel és kezdi teli torokból énekelni azokat a sorokat). Kiváló koncert volt, s megint rá kellett döbbennem: a Lord közönsége az egyik legjobb – három generáció békében, kedvesen és mérhetetlen toleranciát gyakorolva tud együtt bulizni. Még sok ilyen estét Nekik és Nekünk is!
Hangulatképek – köszönetképp (már majdnem elfelejtettem milyen egyszerű is egy profi fénytechnikával bíró színpadot, koncertet fotózni – köszönet Barba Negra!):
